Hallgatom ezt a hihetetlen hablatyolást Orbán Viktor miniszterelnök  privát rádiójában, s megtudhattam, hogy Magyarország legnagyobb problémája napjainkban Ukrajna esetleges, várható csatlakozása az Európai Unióhoz. A gonosz, buta Brüsszel szorgalmazza ezt a mindenféle katasztrófával fenyegető ügyet, mellesleg Ukrajnával együtt bábkormányt is akarnak a magyarok nyakába ültetni, a párt meg a hadügyminiszter-jelölt ehhez már megvan. De majd a magyar emberek gátat vetnek ennek a balgaságnak.

Miniszterelnök úr! Azért ez már több mint túlzás! Hanem hát lelke rajta!

Békepárti újdonságok

Tudjuk, a magyar kormány szenvedélyesen békepárti. Eddig soha nem részletezte, hogy milyen lenne az a béke, amelyet oly hőn óhajt, de most a miniszterelnök két félmondatban új megvilágításba helyezte a kormány álláspontját:

• a békefolyamatban rendezni kell a területi kérdéseket!
• a nemzetközi biztonság érdekében fegyverzetkorlátozási egyezményt kellene kötni.

A kormány tehát – szerintem ez ekképp értelmezhető –

• a béke érdekében szívesen lemondana ukrán területekről Oroszország javára (Putyin a kezét dörzsöli a Kremlben);
• illetve Orbánnak fölöttébb aggasztó lehet, hogy a NATO országok mintegy fogadalmat tettek védelmi képességeik, tehát a fegyverkezési kiadások növelésére, ami Magyarországra nézve eléggé kínos vállalás. (De persze amúgy Európa és Magyarország védelmi képességeit, hadseregét erősíteni kell!)

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

Szanyi Tibor: európai képességek és gyengeségek - NATO, vagy nem NATO...

A tényeket mellőzve

Azután szó esett a pompásan sikerült lengyel elnökválasztásról, a parajdi katasztrófáról, és arról, hogy Budapestnek nincs vezetése. Meg azt is mondta, a miniszterelnök úr, hogy a kormány sziklaszilárdan áll a lábán, és Magyarországon a stabilitás az úr. Magam, ha balsorsom úgy hozza, hogy meghallgatom a miniszterelnök valamely pénteki szózatát, mindig valamelyes csodálattal vegyes elképedéssel és némi undorral figyelem, amint a tényeket szinte teljesen mellőzve értékeli a világ, s benne országunk ügyeit, embereket, folyamatokat, jövőbeli lehetőségeket.

Ön hallott mostanság Orbántól az uniós bírságról, ami mára 463 millió euróra, azaz 187 milliárd forintra duzzadt? - Juszt László heti kérdései...

Még Trump is kimaradt

Ezúttal is az lett volna a legfontosabb, amiről nem beszélt.

• A gazdaság hanyatló állapotáról, az autógyártási és az akkugyártási buktáról, valamint az államháztartási hiányról.
• Kimaradt, hogy az árrés-stop micsoda nagyszerű védelmet ad a gonosz árdrágító multikkal szemben.
• Nem tudtunk meg semmi újat a nyugdíjasoknak az adó-visszatérítés helyett megígért vásárlási utalványokról sem.
• Az ún. átláthatósági törvényjavaslat tárgyalásának elhalasztásáról egy kukkot sem beszéltek.
• És vajon Trump, mielőtt kitiltotta Amerikából a csádi és a türkmenisztáni polgárokat, megkérdezte Viktor barátját, hogy nem sérti-e a mi csádi vagy keleti rokoni érdekeinket ez a nyers intézkedés?

Béketeremtő Trump elnök úr egyáltalán nem szerepelt a pénteki szentbeszédben, pedig ideje lenne már valami amerikai-magyar „jó kis deal” bejelentésének. (A macskajancsi külügyér is csak orosz kollégájával csevegett, az amerikaival most nem. Vagy csak nem tudunk róla.)

Orbán, vagy Trump van hatalmas lemaradásban, avagy van még mit ellesni egymástól....

Bűnök és bűnözők

Azt sem tudtuk meg, hogy mi a fenét keresett a Karmelitában Milorad Dodik, az elítélt és körözés alatt álló boszniai szerb nagyvezír.

• Talán menedéket kért, mint Gruevszki, a macedóniai, vagy
• Romanowski, a lengyel politikai-köztörvényes. (Orbán lassan tábort nyithat baltás gyilkosoknak, szabadon engedett embercsempészeknek, oltalmat kereső politikai gazfickóknak.)

VSquare: újabb részletek a TEK-túráról, amikor Orbán-ukázra Dodikért mentek Banja Lukába

De legalább a kábítószeresek megkapták a magukét

Biz’isten! Kezdem azt hinni, hogy a nyavalyás, aljas terjesztők és a szerencsétlen fogyasztók Orbánisztánban egy erkölcsi kategóriába esnek az ostoba és csalárd brüsszeliekkel, nemkülönben a gonosz ukránokkal, és hazai követőikkel. Jaj neked Tisza! Jaj neked Ruszin-Szendi Romulusz! Az ítélet már készen áll!

Orbán Viktoré az 'utolsó só joga'? - Díszdobozban megkapta az utolsó parajdi sótéglát

Két napja, június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján, Magyar Péter egy videóban megemlékezett a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójáról. A bevezető szöveg után ezzel folytatta: „Padányi Viktor így emlékezett vissza”, azzal elmondta Padányi sok évtizeddel később írt szövegének egy részletét.

Nem sokkal az említett videó közzététele után

Vásárhelyi Mária, a Demokratikus Koalíció – nevezzük őt így – egyik influenszere, posztot tett közzé, ezzel az indítással:

„Sajnálom, hogy Magyar Péter a „Nemzeti összetartozás” napján egy közismert szélsőjobboldali, soviniszta, antiszemita – Padányi Viktor – naplójából idézett…” Biztos volt a botrány, a posztja alatt folyamatosan nőtt a felháborodott hozzászólások száma.

Mivel a Magyar Péter által elmondott szövegben egyetlen betű nem utalt a szerző antiszemitizmusára, egy szép, érzelmes visszaemlékezés volt a magyar történelem egy gyászos napjára, számomra az volt a kérdés, hogy ki ez a „közismert” Padányi, akiről én magam soha egy hangot nem hallottam. Elkezdtem barátokat, ismerősöket körbekérdezni, és kiderült, hogy egyik sem ismerte a nevet, még az sem, aki a Horthy-korszak antiszemita ideológusai témában nálam sokkal inkább otthon van. „Nem, fogalmam sincs, ki a fene ez” – felelte az illető. Vagy egy másik: „Padányi számomra tök ismeretlen név”. Közben magam is kiderítettem, hogy Padányi valóban megveszekedett antiszemita, hungarista volt – de nem közismert. Épp ellenkezőleg, nagyon kevesen ismerik. Akkor hát nem lehet, hogy Magyar Péternek sem volt tudomása Padányi sötét múltjáról?

A dékás táborban időközben elszabadult a pokol, a fészen, bárhova néztem, mindenki Magyar Pétert gyalázta

„És most már Hitler jön?”– így az egyik. Ezt tette a DK influenszerének ez a csöppet sem ártatlan „közismert” jelzője. De vajon miért fogalmazott így? Az elmúlt egy év tapasztalatával a hátam mögött biztosan mondhatom, azért, mert gyengíteni akarta Magyar Péter pozícióját, az ő szemszögéből nézve meg ezzel segíteni a DK-nak. Azok a milliók pedig, akik reszketve várják a rezsim bukását, várjanak addig, amíg a DK nem nő kormányváltó erővé. Tehát örökké. A botrány elérte a Klubrádiót is, Magyar Péter pedig tegnap ezt mondta Bolgár Györgynek a Padányi ügyről:

„Az idézetre visszatérve, azt tudom mondani Dobrev Klárának és a többi óellenzéki szereplőnek…, hogy ezt az idézetet én valamikor a gimnazista éveimben találtam, már nem tudom, hogy hol, vagy valaki adta nekem, talán akkor még a szerző sem volt ráírva, és azóta sokszor szembejött velem, mert tele van vele az internet, és én ezt nagyon meghatónak tartottam, valószínűleg azért, mert akkoriban én is 14-15 éves voltam, amikor először olvastam ezt az idézetet, és nagyon átéreztem, mert én is egy katolikus iskolába jártam, egy fiúiskolába, ahogy ezt ebben a ciszterci iskolában lévő fiú is elmondja a történetét, és most úgy keretem rá vissza, hogy beütöttem egy sorát, mert emlékeztem, és kiadta az internet, és ott volt, hogy Padányi Viktor. Fogalmam sincs, hogy ki Padányi Viktor, és megmondom, amikor ezeket a műfelháborodott posztokat olvastam, ahelyett, hogy ezek az emberek megemlékeztek volna Trianonról, akkor rákerestem, és hosszú percekig kellett keresnem – itt Bolgár György közbeszól, igen, így van, nekem is ez volt a megdöbbentő – nem, Padányit megtaláltam, mert volt egy-két írása meg ilyenek, de hogy valahol elhangozzon, valaki leírja róla, hogy ő hungarista volt. vagy nyilas nézeteket vallott, egyébként Imrédy követő volt, ha jól értem, azt találtam meg megbízható forrásokból, meg azt, hogy disszidált Németországba, és utána Ausztráliába, de hogy ő nem egy ismert valaki, az egész biztos, egyébként, ha ismert lenne, idézőjelben, egy 14 éves fiúnak a visszaemlékezését olvastam, még akkor is, ha nem akkor írta, hanem valamikor később. Szóval ebbe belekötni, hát mindenkinek gratulálok. És nyilván azért idéztem Esterházy Pétert is ebben a beszédben, mert én egy, nem tudom, Imrédy-követő vagy Imrédy-barát magyar politikust akartam piadesztálra emelni. Legyen meg az örömük az óellenzéki képviselőknek is, meg mindegyik megmondó embernek, hogy találtak egy ilyen dolgot. Szerintem ez egy szép idézet, nagyon érzékletes, és semmilyen politikai állásfoglalás nincs benne. Úgyhogy én vállalom, és örülök, hogy elmondhattam ezt a beszédet”.

Mindenki döntsön maga.

Forrás

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

Bruck Gábor: örülj, ha nincs igazad – különösen, ha Magyar Péterről van szó

Ahogy a múltban, úgy manapság sem kifizetődő dolog felkerülni Juszt László célszemélyeinek listájára. Ha valaki, vagy valami beküzdi magát a névsorba, biztos lehet afelől, hogy az egykori televíziós mindig rajta tartja a szemét és azonnal reagál. Alább az év 23 hete fontosnak ítélt kérdéseit olvashatják tollából.

„Az esztendő 23. hetében járva….

– mostanában nem hallottam egyszer sem a miniszterelnöktől, hogy mit kíván kezdeni a tavaly ősszel kapott uniós bírósági ítélettel, amely szerint egyszeri 200 millió euró bírság kifizetésére kötelezte a bíróság Magyarországot, s mert nem fizette be a határidőre a bírságot, ezt megfejelték napi 1-1 millió euróval.

Halkan szeretném közölni, hogy ez mára együtt 463 millió euróra, azaz 187 milliárd forintra duzzadt.

Talán emlékeznek,

erre a bírságra mondta azt Orbán szeptemberben, hogy olyan válasza van, ami “az Uniónak jobban fog fájni, mint nekünk”.

Csak én nem találkoztam még a beígért válasszal. Én holnap reggel ezeket kérdezném a véleményem szerint lopásra szakosodott miniszterelnöktől az állami mikrofonállvány helyében.

• A Navrasics Tibor féle minisztérium rendelettervezete arról szól, hogy Önök már most lemondanak a hazánknak elérhető újabb 10,4 md euróról, azaz 4 191 200 000 000 forintról. Ez azt jelenti, hogy kidob az ablakon 7 hónapnyi nyugdíjat. Nem gondolja, hogy ez hazaárulás?
• Ha már nyugdíjak… Az Önök előrejelzése szerint az idei éves infláció 4,5% körül alakulhat, – bár eddig semmilyen várakozásuk nem jött be – így az év eleji 3,2%-os nyugdíjemelés mellé további 1,3%-os korrekció jár novemberben- Ez nem külön juttatás, hanem utólagos korrekció, amivel tartozik a nyugdíjasoknak. Nem érzi pofátlanságnak, hogy a nyugdíjasokat kényszeríti arra, hogy finanszírozzák a hülyeségeit?
• Milyen pénzből finanszírozza a Harcosok klubját? Ne mondja, hogy nem Ön, hanem alapítványok fizetik, mert azok az Öntől kapott közpénzekből működnek.

Ha Szentkirályi Alexandra közös családi kasszán van az urával, akkor nem a betevőért 'harcos-klubozik'

• Nem tartja egy kicsit sem pofátlanságnak, hogy az újraindított, a külföldieknek “pénzért vízumot” akcióban ma már ingatlant sem kell vennie egy külföldinek, hanem elég 1 millió eurót elhelyezni a veje ingatlanbefektetési alapjába?
• Mi lett a debreceni vakcina gyárral, amelyről azt állította 2021-ben, hogy innen fogjuk ellátni Európát vakcinával, s amelyre 24 milliárdot adott? A helyén ma – 2025-ben – egy félig kész üzemcsarnok van, amit lassan benő a gyom.

Nemzeti vakcinát a nemzet-triceptbe! - Hogy mikor lesz kész? Kásler szerint "várhatóan 2022 második felére "!

• Ön azt nyilatkozta, hogy „Az amerikaiak békét akarnak, és a béke elérésének egyik eszköze a szankció.” Biztosan így van. De ez azt jelenti, hogy az elmúlt 3 évben Ön egy elcseszett politikát folytatott, amikor egyfolytában a szankciók ellen szónokolt… Mi erre a magyarázata?
• 2024-et a költségvetés tervezésének időszakában a “nagy tervek évének nevezte” – jelentsen ez az értelmetlen baromság bármit is – a KSH most kijött adatai alapján a tervezett 4 százalékos GDP növekedés helyett, mindössze 0,5 százalék lett. Ennek fényében, mit jelent a 2025-re kitalált szlogen az “elrugaszkodás éve”? Honnan? Hova? Nem gondolja, hogy ennek megint pofára esés lesz a vége?
• Schadl György és Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium volt államtitkára közötti 83 milliós korrupciós ügy az egyik legismertebb és legsúlyosabb bírósági botrány Magyarországon. Őket nem tartóztatták le. Kiss László óbudai polgármester 8 milliós gyanúval közel egy évet töltött börtönben. Még mindig azt állítja, hogy az igazságszolgáltatás teljesen független önöktől?”

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

Gulyás Gergelyt cserben hagyta a középtávú memóriája, de sebaj, Juszt László ott segít, ahol tud

Csuda izgalmas követni a Fővárosi Önkormányzat, illetve a közgyűlési vitát, olykor az a benyomásom, hogy megszólalásaiban egyedül Baranyi Krisztina követi a józan ész parancsát és a városlakók igényeit. De a leginkább szórakoztató Szentkirályi Alexandra szereplése, aki konstruktív és kreatív hozzászólásaiban rendre elismétli: hajdanán, 2019-ben a Tarlós István és a Fidesz 214 milliárd forintos szabad vagyonnal adta át a város vezetését Karácsony Gergelynek, aki azóta és a legújabb érában a Tisza képviselőkkel, a DK-val, Vitézyvel közösen balvégzetű döntésekkel már kevesebb mint egy év alatt sikeresen csődbe vitte Budapestet.

A főispán segít a maga módján

A közgyűlésben a politikai-hatalmi viszonyok zavarosak. A fővárost felügyelő főispán minden erejével azon van, hogy (a maga módján) helyreállítsa az önkormányzat működésének törvényességét, s ezzel tudatosan még nagyobb zavart kelt a város vezetésében, pénzügyeiben. A kormány úgy tesz, mintha neki Budapest dolgaiban semmi felelőssége és teendője nem lenne, még a Lánchíd felújításának támogatására szent esküvel fogadott 6 milliárdos támogatást sem fizették ki. De Gulyás Gergely vállalja, hogy a kormány segít, amennyiben egy alapos vizsgálat során tisztázzák a fővárosi viszonyokat. Addig viszont adóként behajtják a kirótt szolidaritási hozzájárulás esedékes, több mint 10 milliárdját, és év végéig minden bizonnyal leemelik Budapest számlájáról azt az összesen 89 milliárd sarcot, amit a kormány szerint a gazdag főváros köteles befizetni a központi költségvetésbe – állítólag a szegényebb települések javára. Már ha egyáltalán lesz ott pénz. Nagy Márton miniszter a vállát vonogatja, azt mondja, a főváros gazdálkodjon jobban, észszerűbben, spórolósan! A törvény mindenkire nézve kötelező.

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

Miket beszél Karácsony? Nem 18, csak 11.4 milliárddal vágja meg a kormány Budapestet!

A kormány szőrös mancsa

Szentkirályi Alexandra szerint volt ott pénz. Sok pénz. Vajon hova lett a pénz, a suska, a zsozsó, miként kelt lába annak a vagyonnak, amit Tarlós kormányzata hagyományozott Karácsony kormányzatának? Ez ügyben böngésztem kicsit a neten, és arra a következtetésre jutottam, hogy Budapest megtakarításaira az évek során a kormány tette rá szőrös mancsát. A 2024. január elsején lezárt fővárosi jelentést kizárólag Szentkirályi Alexandra frakcióvezető-asszony tájékoztatására idézem, mert mindenki más, aki érintett az ügyben, ezt a jelentést már olvasta. Tehát:

„136 milliárd forint adóemelés, 81 milliárd saját adóbevétel elvonása és a kukaholdingon keresztül visszatartott 10 milliárd forint: összességében 227 milliárd forinttal terhelte meg a Kormány csak az adórendszeren keresztül a Fővárosi Önkormányzatot és ezen keresztül a budapestieket. Ezek a tételek égették fel 2019 óta Budapest összes pénzügyi tartalékát. Ezek miatt alakult ki az a helyzet, hogy a Főváros mára a központi költségvetés nettó befizetőjévé vált, azaz saját működése mellett még a kormányzat működésének költségeihez is hozzájárul.”

Ha Szentkirályi Alexandra közös családi kasszán van az urával, akkor nem a betevőért 'harcos-klubozik'

Elavult adatok

Budapest számláján 2020 január elsején még 186,2 milliárd forint szabadon felhasználható vagyon volt kp-ben és kötvényben, amely összeg 2023 január 1-re 10,1 milliárdra csökkent. Tudom, elavult adatok. Azért használtam ezeket, mert a kormány és a főváros közötti pénzügyi vita összes lényeges eleme már évekkel korábban közismert volt, teljesen indokolatlan most újra és újra a város vezetésén keresni az öt évvel korábban még megvolt megtakarításokat.

A későbbi években emelkedtek a város bevételei is, nemkülönben a városi közkiadások, különösen pedig az állami elvonások. És a főváros pénzügyi helyzetéről már megjelentek a friss adatsorok is. A lényeg mit sem változott, csak a pénzügyi csőd fenyegetése állandósult, a kormány tesz róla, hogy így legyen..

Most nagyjából itt tartunk. A könyvvizsgálók majd nekilátnak, vizsgálódnak, megállapítanak, lesz szaftos kis jogi-jogászi purparlé, és addig eltelik egy kis idő. Közben pedig a fővárosnak működnie kell, mert a szolgáltatások leállása óriási veszteség lenne az egész országnak.

A Fideszben és Budapestre delegált 'szavazógépeiben' nem lehet csalódni: Bódis Kriszta 'főgonosznő', akin megdőlt a TISZA

Felelős lesz, az biztos

De az is biztos, hogy közben a különféle indíttatású politikai szarkavarók sem istent sem embert, sem városi, sem nemzeti érdeket nem tekintve, nyilvánosan felkutatják és kiválasztják majd a (nekik tetsző) felelősöket a kialakult helyzetért, mert jövőre talán országgyűlési választás lesz, s abban a budapestieknek is nagy szava lesz.

Magyar György: ellenzéki megállapodás híján a fideszes főispán veheti át a hatalmat a főváros felett

Az Európai Bizottság jóváhagyta Bulgária csatlakozását az eurózónához 2026. január 1-jétől, így az ország az EU közös valutáját használó 21. tagállammá válik, ezzel egy újabb fontos témában előzte be hazánkat az eddigi sereghajtó. De vajon miért nem akar az Orbán-kormány magyar eurót?

A magyar euró bevezetés időpontja a ködbe vész

Magyarország lassan húsz éve tagja az Európai Uniónak, ám az euró bevezetése továbbra is távoli lehetőségnek tűnik. Miközben a régió más államai – például Szlovákia, Szlovénia vagy a balti országok – már régen átváltottak az európai közös pénznemre, Magyarország továbbra is a forinthoz ragaszkodik. A hivatalos indoklások gyakran gazdaságpolitikai megfontolásokat emlegetnek, de a háttérben politikai és hatalmi motivációk is meghúzódnak.

A szuverenitás illúziója

A magyar kormány kommunikációjának egyik visszatérő eleme a nemzeti szuverenitás hangsúlyozása. Ennek fényében a forint megtartása a gazdasági függetlenség egyik jelképévé vált. Csakhogy a „függetlenség” retorikája sokszor csupán politikai eszköz arra, hogy a kormány szabad kezet kapjon a gazdaságpolitika alakításában, különösen a monetáris és fiskális szabályok kijátszásában. Az eurózónához való csatlakozás ugyanis szigorú kritériumokkal és az európai központi mechanizmusoknak való alárendeltséggel járna, ami korlátozná a kormány mozgásterét a költségvetés manipulálásában és a forint árfolyamának politikai célú használatában.

A gyenge forint, mint politikai eszköz

Az elmúlt években tapasztalható forintgyengülés nem pusztán piaci mozgások eredménye: a kormány és a jegybank gyakran a gyenge forintból próbál gazdasági előnyt kovácsolni, különösen az exportorientált vállalatok támogatása révén. Ez a politika azonban súlyosan érinti a lakosság megtakarításait, az importtermékek árát, valamint az inflációs környezetet. Ha Magyarország eurót használna, a kormány elveszítené azt a lehetőséget, hogy a devizaárfolyamot befolyásolva „külső ellenségekre” hivatkozzon a gazdasági problémák igazolására.

Az euró tehát nemcsak gazdasági, hanem politikai stabilitást is követelne – épp ez az, amit a jelenlegi hatalom tudatosan kerül.

Az elszámoltathatóság hiánya

Az eurózónához való csatlakozás nemcsak gazdasági, hanem intézményi reformokat is megkövetelne. A közös pénznem ugyanis nem fér össze az átláthatatlan költségvetési trükkökkel, a politikai lojalitás mentén osztogatott uniós forrásokkal és a klientúraépítésen alapuló gazdaságpolitikával. Az Európai Központi Bank és a Maastrichti kritériumok rendszere szigorú kontrollt gyakorolna a tagállamok felett – ez pedig szöges ellentétben áll a jelenlegi magyar gazdasági modell „centralizált önkényével”. Az euró bevezetése tehát nem csupán technikai kérdés lenne, hanem rendszerszintű változásokkal is járna – márpedig ezeket a kormány igyekszik elkerülni.

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

A politikai kockázatkerülés logikája

A forint megtartása egyben politikai biztosíték is: amíg a lakosság forintban gondolkodik, addig a kormány könnyebben kontrollálhatja az inflációs várakozásokat, a bérek nominális szintjét, és a gazdasági bizonytalanság okait is „külső tényezőkkel” magyarázhatja. Az euró bevezetése ezzel szemben kiszámíthatóbb, és átláthatóbb gazdaságpolitikát követelne, ahol a hibákért egyértelműen felelősséget kell vállalni. A politikai kockázat tehát megnőne – különösen egy olyan rendszer számára, amely a központosított döntéshozatalon és a felelősség hárításán alapszik.

Az euró bevezetésének elodázása tehát nem csupán gazdasági racionalitáson, hanem mélyen politikai motivációkon alapul. A kormány érdeke jelenleg nem az, hogy Magyarország integráltabban része legyen az európai gazdasági közösségnek, hanem az, hogy megőrizze saját hatalmi struktúráját és mozgásterét – még ha ennek az ára a kiszámíthatatlan gazdasági környezet és a lakosság reáljövedelmének csökkenése is.

A kérdés tehát nem az, hogy „megéri-e” csatlakozni az eurózónához, hanem az, hogy kinek és miért éri meg fenntartani a jelenlegi rendszert.

Kapcsolódó

Az a benyomásom, tisztelt városatyák és városanyák, hogy ti – karöltve a kormánnyal és a törvényhozás többségével – egytől egyig hülyék vagytok! Diliházba valók!

Rémséges megosztottság

Már elnézést a tegezésért és a nyers megfogalmazásért, belátom, nem illő ilyen minősítést alkalmazni a polgárok által megválasztott tisztségviselőkre. De csöppnyi kis eszetekkel 1,7 millió városlakó, és még egyszer ennyi bejáró, valamint a milliónyi turista szeme láttára rémséges megosztottságban szarakodtok ezerféle fontos vagy mellékes politikai és szakmai döntés dolgában, de szokatlan egységben fáradoztok a főváros csődbe kergetésén. Budapest, az ország központja, legnagyobb és leginkább eredményes gazdasági egysége, a kormány pedig (nyilvánvalóan jogellenesen) kifosztja a budapestieket, önkormányzatot és egyképpen a városlakókat! (És nem csak Budapestet!)

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

Miket beszél Karácsony? Nem 18, csak 11.4 milliárddal vágja meg a kormány Budapestet!

Gyanakodnak, vicsorognak

Ha volna bennetek egy garas ára ész és tisztesség, felhagynátok az állandó politikai szarkavarással, és a város dolgával törődnétek! Na jó. Értem én, Szentkirályi Alexandrától ilyesmi nem várőrható el, ő a kormány, a Fidesz embere, nem a városé, s amióta támogató szavazataival sem sikerült Vitézy Dávidot a főpolgármesteri székbe billenteni, úgy viselkedik, mint aki Pandóra szelencéjéből lépett a közélet porondjára. De a többiek? Nem arra esküdtek, hogy a város fejlődésén dolgoznak majd? Nem az a dolguk, hogy szolgáljanak a szolgáltatásokkal, hogy élhető legyen a város, és hogy ellenálljanak a kormány rabló szándékainak? E helyett (nagy néha e mellett) gyanakodva lesik egymást, vádlón vicsorognak, hogy ki kivel bútorozott össze, és ki kivel nem hajlandó együttműködni.

Újabb jelentés a diliházból - A hülyeség mint alapvetés

Minta a jövőhöz?

Szóval teljes katyvasz az egész. Vajon a Tisza Párt vezérének, aki nagyon számít jövőre a választási győzelemre, nem jut eszébe, hogy pártja fővárosi képviselői éppen mintát adnak arra, hogy milyen lesz, milyen lenne csapata kormányzása?! A Podmaniczky csoport (Vitézy) mindig mindent jobban tud, mint bárki más, de ez csak a széthúzást erősíti, és nincs semmi haszna. Ez a cakumpakk szedett-vedett társaság (már elnézést) egyes fontos ügyekben képes volt értelmes többségi döntésre jutni. De úgy nem lehet egy várost vezetni, hogy ma együtt gondolkodunk és együtt döntünk, másnap szétszóródunk, és bamba köldöknézéssel töltjük az időt.

Vitézy Dávid nagy napja - Megalakult a Podmaniczky mozgalom

Ez csak egy vélemény

Valós a veszélye annak, hogy a kormány pénzügyileg csődbe viszi Budapestet (hogy aztán Karácsonyt és az ellenzéket vádolhassa) – bármennyire is ellentétes ez az egész ország és persze a város érdekeivel, mert Orbán Viktor szemében a bűnös ellenzéki többségű település ezt érdemli.

Aztán majd lesz valami, a veszteség pedig kit érdekel. Az egész ország állapota, ezer és egy ostoba, önkényes és kártékony kormányzati döntés bizonyítja: az észszerűség, a nemzeti érdek nem játszik szerepet Orbán Viktor kormányzásában. Ugyan miért törődne Budapesttel?

A fővárosi közgyűlés belső politikai civódásai, mondhatni a képviselő-csoportok bambasága még alá is játszik ennek a hitvány kormánypolitikának.

Karácsony Gergely pedig – úgy tetszik – egyedül áll e szarkupac tetején hatalom, erő és befolyás nélkül, csak esedező (néha kemény) szavakkal igyekszik elejét venni a katasztrófának, amit állítólag senki nem akar, de talán valaki mégis.

Szóval (amúgy mélyen tisztelt budapesti és országgyűlési képviselők, kormányszolgák a rabló szolidaritási hozzájárulásotokkal) – hülyék vagytok, mert nézitek, ahogyan gonosz erők tönkreteszik az ország fővárosát, gazdagságának legfőbb forrását és motorját, Budapestet! (Ne törődjetek velem, ez csak egy vélemény, és érzésem szerint még szelíden fogalmaztam.)

Mi lesz veled, Budapest – mi következik a kormány inkasszója után?

Visszaküldte a parlamentnek megfontolásra az államfő „Az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra tekintettel kihirdetett veszélyhelyzeti rendeletek törvényi szintre emeléséről” címet viselő jogszabályt. Az annak elfogadása során követett eljárás Sulyok Tamás szerint sérti az alaptörvényt, de ha ez így volt, miért nem az Alkotmánybírósághoz fordult?

Annyira azért nem bátor?

Az államfő nem írta alá, hanem visszaküldte a parlamentnek azt a jogszabályt, amely törvényi szintre emelné a veszélyhelyzeti rendeleteket, mert az sérti az alaptörvényt – derül ki a Sulyok Tamás által Kövér Lászlónak címzett levélből. Az elnök elsősorban formai okokra – az indokolási kötelezettséggel kapcsolatos, illetve a határidőkre vonatkozó szabályok megsértésére – hivatkozott, ám szerintem az államfő politikai vétójának túl sok következménye nem lesz.

'Sulyok Tamás ma végleg elvesztette köztársasági elnök jellegét' - Aki esetleg nem tudná, Ő a magyar köztársasági elnök

Ennél azonban jóval nagyobb a baj

Az első súlyos probléma az, hogy a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva évek óta rendeleti kormányzást tartanak fenn, vagyis törvények sorát a parlament megkerülésével módosítottak. Olyanokat is, amelyeknek semmi köze az orosz–ukrán-háború jelentette meglehetősen távoli – és leginkább csak elméleti – veszélyekhez. Ezek egy részét építenék be most egy általam kifogásolt salátatörvénybe. A Sulyok által visszaküldött törvény 258 paragrafusból áll, és több mint 110 oldal terjedelmű. Ebből a „salátából” azonban legfeljebb jogászok által végzendő hosszabb kutakodás után derülhetne ki, hogy az eredeti rendeleteket valójában milyen tartalommal építik be a vonatkozó, több tucatnyit kitevő törvénybe, és az egésznek mi az értelme. Hiszen rendeletet hoztak többek között

• a menekültügyi eljárásról,
• az árfigyelő rendszer működtetéséről,
• a fogyasztóvédelemről,
• a felszámolási eljárásról,
• a csecsemőgondozási díjról,
• a gyermekek védelméről,
• a közérdekű adatok nyilvánosságáról,
• az egészségügyi adatok kezeléséről,
• a kibocsátáskereskedelemről,
• a rozsdaövezeti lakóövezetek kialakításáról,
• a társasházakról,
• a sajtótermékek közterületi árusításáról,
• az államháztartási törvény módosításáról,
• a kötelező taxistarifákról,
• a kisajátításról,
• a közúti és a vasúti közlekedésről.

A felsorolás korántsem teljes, ráadásul ezeknek mi köze egymáshoz? Mintha egy kamionba bedobálnának mindenféle árut, és válogasson közülük, aki képes rá.

Fidesz-firnyák: salátatörvénybe rejtve legalizálták a voksturizmust - Aki eddig azt hitte, "tiszta lehet a választás", benézte!

Ennyit a jogalkotási törvény rendelkezéseiről, meg a jogbiztonság és normavilágosság követelményéről

Az Alkotmánybíróság ráadásul több alkalommal is kimondta: a

„jogbiztonságot elsősorban az olyan salátatörvények veszélyeztetik, melyek tartalmi összefüggés nélkül úgy rendelkeznek különböző törvényekről, hogy a képviselők, valamint a jogkereső közönség számára a változások nehezen követhetővé válnak”.

Ebben az esetben viszont a módosítások inkább teljesen követhetetlenek. Ez a tervezet nem egészen egy hónapon belül átvágtatott a parlamenten. Az újabb jogalkotási szörnyszülött pedig legfeljebb arra jó, hogy ismét zavarokat okozzon a jogalkalmazók és a jogkereső közönség köreiben.

Amúgy az alaptörvény szerint az elfogadott törvényt az Országgyűlés elnöke öt napon belül aláírja, és megküldi a köztársasági elnöknek. Az államfőnek is van öt napja, hogy azt aláírja, illetve döntsön arról, hogy a törvényt az alaptörvénnyel való összhang vizsgálatára megküldi az Alkotmánybíróságnak. Amennyiben az államfő nem él ezzel a lehetőséggel, de a törvénnyel vagy annak valamely rendelkezésével nem ért egyet, az észrevételeinek közlésével egy alkalommal megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek.

Vidéki prókátor: mától a szájeri tákolmány már biológiatankönyvnek sem jó, legfeljebb hittankönyvként használható

Érdemes visszautalni Sulyok érvelésére:

a törvény „elfogadására az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) OGY határozatban (…) megállapított, a törvényjavaslathoz fűzött indokolás újraszerkesztésére vonatkozó követelmények súlyos (…) megsértésével került sor”.

Vagyis a jogszabály az államfő szerint ellentétes az alaptörvénnyel. Ezt arra alapozhatja, hogy az alkotmány szerint az

„Országgyűlés a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott házszabályi rendelkezésekben állapítja meg működésének szabályait és tárgyalási rendjét”.

Amennyiben ezt megsértik, az tényleg alaptörvény-ellenes.

Ám Sulyok Tamás addig nem ment el, hogy az AB-hez forduljon

Pedig az eljárási szabályok megsértését – az eredeti és a módosító javaslatokhoz előterjesztett indokolások közötti koherenciazavart, illetve a határidők elmulasztását – az egész törvény megsemmisítése és újratárgyalása nélkül nehéz lesz orvosolni.

De a „törvénygyár” majd kitalál valamit…

Emlékeztetőül…

• Göncz Árpád két elnöki ciklusának tíz éve alatt összesen tíz törvényt vétózott meg, és tízből nyolcat az Alkotmánybírósághoz küldött normakontrollra.
• Mádl Ferenc öt év alatt tizenkilenc törvényt vétózott meg, hatot az Országgyűlésnek küldött vissza, tizenhármat pedig az Alkotmánybíróságnak.
• Sólyom László számít rekordernek, hiszen öt éves ciklusa alatt negyvenhét törvényt kifogásolt – harmincegy esetben az Országgyűlésnek küldte vissza megfontolásra, tizenhat esetben pedig alkotmányjogi normakontrollt kért.
• Schmitt Pál rövid elnöksége alatt tartotta ígéretét, miszerint a törvényhozásnak nem gátja, hanem motorja kíván lenni – másfél éves hivatali ideje alatt egyetlen törvényt sem vétózott meg.
• Áder János két ciklusa alatt vétózott negyvenöt esetben, harminchétszer politikai vétót, illetve nyolc esetben alkotmányjogi vétót alkalmazott.
• Novák Katalin hivatali idejének első fél évében két törvényt küldött vissza az Országgyűlésnek, alkotmányjogi vétóval nem élt.

Forrás

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

Magyar György: a jogállamiságot semmibe vevő hatalom kinevezettjeit lehet-e nem jogállami eszközökkel kiebrudalni?

]]> https://varosikurir.hu/magyar-politikai-gyilkossagok-1900-tol-jeszenszky-geza/ Tue, 03 Jun 2025 16:55:18 +0000 https://varosikurir.hu/?p=281488

Az egész ország döbbenten értesült arról, hogy egy merénylő majdnem agyonverte Jeszenszky Gézát, az első szabadon választott magyar kormány külügyminisztert és feleségét. Az elkövető egy kalapáccsal támadt az idős párra, akik ha nem lép közbe valaki, már talán nem is élnének. A hír hallatán utánanéztünk, milyen politikai indíttatású merényletek történtek hazánkban az 1900-as évek elejétől.

Politika és erőszak

A modern magyar történelem számos sorsfordító eseményt őrzött meg, köztük olyan politikai indíttatású merényleteket is, amelyek mély nyomot hagytak a társadalomban. Bár hazánk története kevésbé bővelkedik nagy volumenű nyílt politikai gyilkosságokban, mint más országoké, az elmúlt több mint száz évben így is több jelentős merénylet, merényletkísérlet, illetve politikai erőszak-cselekmény történt, amelyek célja politikai változások kikényszerítése, bosszúállás, vagy egy adott rendszer szimbolikus megingatása volt.

Nyitány a Sisi elleni merénylet

A 20. század elején, a Monarchia végnapjaiban a politikai feszültség növekedése már előrevetítette a radikalizálódás lehetőségét. Bár az Osztrák–Magyar monarchia összefüggésében az Erzsébet királyné elleni 1898-as genfi merénylet a legismertebb, Magyarországon belül kevésbé voltak jelen hasonló cselekmények a század első éveiben. Azonban a Tanácsköztársaság (1919) alatt a politikai erőszak nyílt formát öltött, nem klasszikus merényletek, hanem rendszeres kivégzések és fehér-, illetve vörösterror formájában. Ezek célpontjai gyakran politikai ellenfelek, földbirtokosok vagy rendszerkritikus értelmiségiek voltak.

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

A két világháború között

A Horthy-korszak első éveiben a fehérterror részeként több politikai indíttatású kivégzés történt, de ezek közül sok nem tekinthető klasszikus értelemben vett „merényletnek”, mivel nem egyéni elkövetők, hanem szervezett fegyveres alakulatok hajtották végre azokat. Ugyanakkor 1931-ben a biatorbágyi merényletként ismert esemény (amikor Matuska Szilveszter felrobbantotta a Bécs felé tartó gyorsvonatot) újra felkeltette a társadalom figyelmét a radikalizálódás veszélyeire. Matuska indítékai máig vitatottak: vallási, pszichológiai és politikai motivációk egyaránt szóba kerültek.

A második világháború és a kommunista diktatúra időszaka

A második világháború során politikai indíttatású merényletek helyett inkább rendszerszintű erőszak volt jellemző: a nyilasok uralma alatt politikai tisztogatások zajlottak, míg a megszálló német és szovjet erők különféle megtorlásokat hajtottak végre, bár ez utóbbiak nem hasonlíthatók össze például a zsidók Dunába lövésének rémtettével. 1945 után a kommunista hatalom konszolidálódásával a politikai indíttatású erőszak átstrukturálódott: az állam vette át a főszerepet. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) a rendszer ellenségeinek vélt vagy valós személyeket üldözte, gyakran koncepciós perek és titkos kivégzések formájában. Ezek közül talán a legismertebb Rajk László esete, akit a párton belüli leszámolás keretében végeztek ki 1949-ben.

Hullák a lámpavasakon és fákon

1956-ban a forradalom idején több politikai célpontú erőszakcselekmény is történt, köztük pártházak megtámadása, a helyi hatalmi szervek elleni fellépés. Ezek többsége a rendszer elleni felkelés keretében zajlott, de előfordultak célzott kivégzések is, mint például ÁVH-tisztek vagy pártfunkcionáriusok meglincselése.

A rendszerváltás utáni időszak

A rendszerváltás után a magyar belpolitikai élet jellemzően békés maradt, de előfordult néhány olyan eset, amely mögött politikai vagy szélsőséges ideológiai indítékok sejthetők.

2006 őszén, az úgynevezett „őszödi beszéd” nyilvánosságra kerülése után, utcai zavargások törtek ki Budapesten, amelyek során rendőröket támadtak meg, székházakat ostromoltak. Bár ezek nem minősülnek klasszikus értelemben vett merényleteknek, mégis politikai töltetű, célzott erőszakcselekmények voltak.

2016-ban egy szélsőjobboldali radikalizálódott férfi – Győrkös István – egy házkutatás során tűzharcban megölt egy rendőrt. Bár az eset inkább a paramilitáris szélsőségek veszélyeire hívta fel a figyelmet, a férfi ideológiája erősen áthatott volt politikai gyűlölettel.

Ezt a sort bővítette most a Jeszenszky Géza és felesége ellen elkövetett harmadik merénylet.

Életveszélyes támadás érte Budapest belvárosában Jeszenszky Géza volt külügyminiszter ellen

Napjaink és a jövő kihívásai

A 2020-as évek Magyarországán – noha nem történt klasszikus értelemben vett politikai merénylet – a közbeszéd kormányoldali radikalizálódása, a társadalmi polarizáció és az online térben terjedő szélsőségek fokozzák a politikai erőszak potenciális veszélyét. Egyre nagyobb figyelmet kapnak azok a jelek, amelyek arra utalnak, hogy bizonyos szélsőséges csoportok képesek lehetnek fizikai akciók végrehajtására is, ha céljaikat máshogyan nem érik el. Erre figyelmeztet mindenkit a Jeszenszky Géza és felesége ellen elkövetet merénylet, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a merényló, bár azt vallja, nem tudta kikre támad, már két éve is elkövetett egy hasonló merényletet a politikus ellen.

Előzmény

Jeszenszky Zsolt teóriája szerint a Sátán okolható az édesapja elleni merényletért és van ötlete, hogy ki(k) azok

„Magyar Pétert imádják vagy gyűlölik – de mi van a kettő között? Lehet, hogy nem őt kell először megértenünk, hanem saját magunkat. Tavaly megjelent Magyar Péter a politikában. Még alig tett valamit, még alig tudtunk róla bármit is, de az ellenzéki oldalon már százezrek tudták, hogy ő angyal vagy ördög, hős vagy csaló, a miénk vagy az ellenség embere.

A közösségi média pillanatok alatt tele lett ítéletekkel. Szinte senki sem merte kimondani:

„Én még várok.” Csak figyelek – hiszen még nem tudom, ki ez az ember.

A vita Magyar Péterről azóta is szenvedélyes, bántó és romboló. De ez a vita nemcsak róla szól, hanem rólunk is. Arról, hogy mit hozott ki belőlünk.

A politikai érettség pszichológiája

Nem akkor válsz éretté, amikor már mindent tudsz, hanem amikor rájössz, hogy mennyi mindent nem tudsz. Amikor megérted, hogy a legtöbb dolog nem egyértelmű. Akkor vagy érett, ha már nem zavar, ha valaki mást gondol, mint te. Elfogadod, hogy két ember ugyanazt nézi, de mást lát. És ettől egyikük sem rosszabb.

Ellentmondás-tűrés

Ezt a képességet ellentmondás-tűrésnek hívjuk – és ez az érett személyiség egyik jellemzője. Nem azt jelenti, hogy nincs véleményed, de azt igen, hogy már nem akarsz mindent rövidre zárni, nem keresel azonnal felelőst, és nem hiszed, hogy az igazság mindig a te oldaladon áll. Azt jelenti, hogy kivárod, amíg többet tudsz. A türelmet választod a túl korai meggyőződés helyett. És ez a gondolkodás előszobája.

Az érett személyiség nem az okosság szinonimája, nem is az életkortól függ. Nem a tudással kezdődik, hanem azzal, hogy kibírod a nemtudás feszültségét.

Az angol Wilfred Bion, a pszichoanalízis egyik legfilozofikusabb alakja mondta, hogy itt,

a nemtudásban, a bizonytalanságban kezdődik a valódi gondolkodás. Itt születnek a legjobb, legújabb gondolatok.

Carl Jung tovább mélyítette ezt a gondolatot. Szerinte

az érettség további feltétele az, hogy képesek vagyunk elviselni az ellentétek feszültségét. Nem dőlünk be a leegyszerűsítés csábításának. Megtanulunk együtt élni azzal, hogy az igazság nem mindig egyértelmű, gyakran ellentmondásos. A valódi belátás voltaképpen csendes elfogadása annak, hogy a világ nem fekete-fehér.

Valami nagyon hiányzik a magyar közbeszédből

Az ellentmondás-tűrés egy komplex képesség, amely fájdalmasan hiányzik a magyar közbeszédből. Amikor megjelent Magyar Péter, és megjelent róla az első írás, majd jöttek a válaszok – máris működésbe lépett egy éretlen gondolkodási struktúra. Attól éretlen, hogy mindenki azonnal ítélkezni kezdett:

• Az írás ellenünk harcol, vagy velünk van?
• A mi igazságunkat hirdeti, vagy a ti hazugságotokat?
• A jót vagy a rosszat, a fényt vagy a sötétséget képviseli?

Az ilyen fekete-fehér világkép a gyereknek talán jó, de a felnőttnek kevés. Az érett felnőtt kérdez, vár, vizsgál és türelmes. A demokratikus közélet nem pusztán konszenzusgyártást jelent, hanem mély párbeszédet az ellentétes igazságok között. Az érett ember nem akarja rögtön eldönteni, hogy ki a jó és ki a gonosz. Mert tudja: az emberek nem ilyen egyszerűek.

És itt jön képbe Magyar Péter

Ő azt mondja: már nem vagyok fideszes, és nem vagyok ellenzéki sem. Nem vagyok „ez vagy az” – hanem valami harmadik. Egy olyan politikai pólus, ahol egyszerre több dolog is igaz lehet. És ez sokak számára zavaróbb, mintha világosan az egyik oldalon állna. Mert a harmadik hely nem fér bele a bináris logikába. Ott a világ két részre van osztva: velünk van, vagy ellenünk. Pedig lehet, hogy egyszerre több dolog is igaz:

• A Fidesz rengeteget ártott.
• Az ellenzék rengeteget hibázott.
• Az emberek mélységesen csalódtak.
• És nagyon szeretnének hinni valamiben.

Az érett hozzáállás ott kezdődik, ahol megszűnnek a reflexszerű válaszok. Meghallgatod a másikat anélkül, hogy rögtön le akarnád győzni. Együtt tudsz élni két egymásnak ellentmondó igazsággal, és nem akarod a másikat rögtön megsemmisíteni. Képes vagy árnyalatokat is látni.

Két egymásnak ellentmondó állítás is lehet egyszerre igaz

A Talmud egyik ismert története szerint két rabbinikus iskola sok éven át vitázott egymással. A tanítványok nem értettek egyet, sok kérdést másként láttak. Aztán egy napon megszólalt az égi hang:

„Ezek is, és azok is az Isten szavai.”

Ez a mondat mélyen megkérdőjelezi a leegyszerűsítő gondolkodást. A Talmud azt mondja: két egymásnak ellentmondó állítás is lehet egyszerre igaz. Az igazság néha nem egyik vagy másik oldalon van, hanem köztük feszül. A vitát nem kell lezárni. Nem kell győztest hirdetni. Az ellentétes vélemények nem semmisítik meg egymást. A Talmud intellektuálisan sokra tartja az eltérő nézeteket. Sokszor még az elutasított álláspont is ott maradt a szövegben, mert lehet, hogy később, egy másik helyzetben még érvényes lehet. A keresztény hagyomány is gazdag az ellentmondásokban. Jézus egyszerre volt Isten és ember. Pál apostol írja:

„Amikor erőtlen vagyok – akkor vagyok erős.”

A paradoxon nem hiba, hanem a valóság mélyülése.

De vissza Magyar Péterhez

Ennyire megosztott országban, ahol a szekértábor-logika megöli a közös gondolkodást, talán a Talmud szemlélete segíthet magasabb szintre emelni a politikai vitáinkat.

A kiindulópont: az igazság nem mindig egy – és nem mindig ott van, ahol a leghangosabb a szó. Az érett ember nem fél attól, ha egyszerre több igazság van.

Ezért volna fontos, hogy Magyar Pétert se zárjuk be az angyal vagy az ördög dobozba. Ez a logika nem róla szól. Hanem rólunk. A mi gondolkodásunkat minősíti. Mert aki nem fér bele az általunk megszokott dobozokba, azt vagy istenítjük, vagy démonizáljuk. És ha nem tudjuk, mit kezdjünk vele, akkor azonnal el akarjuk dönteni, hogy velünk van, vagy ellenünk.

De van egy harmadik lehetőség is. Az, hogy tűrjük a feszültséget. Hogy nem címkézünk. Nem ítélkezünk. Hanem figyelünk.

Ha változást akarunk ebben az országban, akkor nem elég új vezetőt keresnünk. Új gondolkodást is tanulnunk kell.”

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

Bruck Gábor: Magyar Pétert nem kell szeretni. Csak győzzön.....

Esélylatolgatás pontról pontra, azután, hogy az alapító, Gyurcsány Ferenc váratlanul lemondott a Demokratikus Koalíció elnöki posztjáról és visszavonult a politikától. Mi várhat Dobrev Klára vezetése alatt a pártra a következő választáson és mire lehet elég az addig hátra lévő pár hónap. 

1. Előzmények és jelenlegi állapot

A DK hosszú éveken át a legerősebb baloldali ellenzéki pártként pozícionálta magát. Azonban a 2024-es EP-választás eredménye, ahol a párt az MSZP-vel és a Párbeszéddel együtt indult, és csak kb. 8%-ot ért el, súlyos intő jel volt. Ez nem csupán a DK, hanem a teljes „régi baloldal” gyengülését mutatta. Dobrev Klára elnökké választása ugyan stabilizációs lépés lehet, de nem oldja meg automatikusan az alapproblémát: a párt túl erősen kötődik Gyurcsány Ferenc személyéhez és múltjához, amit sok választó még mindig terhesnek érez.

2. Dobrev Klára mint vezető – előny vagy hátrány?

Dobrev Klára komoly európai politikai tapasztalattal és stabil retorikai képességekkel rendelkező politikus, sokkal kevésbé megosztó, mint férje. Az elmúl választás előtt létrehozott árnyékkormánya  és tematizáló törekvései azt mutatták, hogy képes stratégiailag gondolkodni.

Erősségei:

• Intellektuálisan és külpolitikailag felkészült,
• Az európai értékek és női vezetők iránt nyitottabb szavazók számára szimpatikus lehet,
• A „Gyurcsány utáni korszak” kezdetének szimbóluma lehet.
• Van víziója a nagy és közösen „menetelő” Európáról

Gyengeségek:

• Továbbra is Gyurcsány felesége – a „Gyurcsány-brand” nem válik le automatikusan,
• Az ellenzéken belüli rivalizálás (pl. Momentum, Tisza Párt) nem teszi könnyűvé a kooperációt,
• Nem karizmatikus tömegvonzó figura – inkább technokrata, mint populista.

3. Versenytársak

• A Tisza Párt megjelenése 2024 után teljesen új pályára helyezte az ellenzéki térfelet. Magyar Péter személye, a rendszerellenes retorika, és a Fidesz-szavazók egy részének átvonzása elszívja a levegőt a DK környezetéből is. Magyar folyamatosan provokálja a pártot, például rájuk ragasztotta a sokat eláruló „Kék Fidesz” nevet.
• A Momentum továbbra is próbál fiatalos és megújuló erőként jelen lenni, de gyenge országos beágyazottsága miatt inkább városi szavazókat ér el, egykori elnökük, Fekete-Győr András arra kérte pártját, ne induljanak a következő választáson, inkább támogassák mindenhol a legesélyesebb ellenzéki jelöltet, ám ezt elvetették.
• A Jobbik–Konzervatívok, a Mi Hazánk és kisebb baloldali formációk (pl. Párbeszéd, MSZP) széttöredezve működnek, ami az ellenzéki koordinációt tovább nehezíti.

4. Három reális forgatókönyv képzelhető el:

1. Ellenállásból kompromisszum: A párt felismeri, hogy külön indulva esélytelen, és egy nagyobb ellenzéki összefogás (akár Magyar Péterrel vagy nélküle) részeként próbál mandátumokat szerezni. Ebben az esetben akár 10–12%-os eredmény is elérhető, főként listán.

2. Önálló szereplés, csökkenő támogatottság: A párt ragaszkodik saját identitásához, és nem talál helyet egy újfajta ellenzéki együttműködésben. Így 5–7% közötti eredmény valószínű, és a parlamenti jelenlét is kérdéses lehet, ha elmarad a hatásos kampány.

3. Szerepváltás: háttérstratégiai párt: A DK áttérhet egy kevésbé vezető szerepre, például szakpolitikai irányadással, árnyékkormányzással, miközben háttérből segít más pártokat vagy koalíciókat. Ez hosszú távon akár visszaépítheti a párt presztízsét is.

5. Kérdések a párt jövőjéről

• Milyen üzenettel tudják elérni a fiatalabb, változást akaró rétegeket?
• Lesz-e ellenzéki koordináció vagy előválasztás?
• Tudják-e hitelesen leválasztani magukat a múltbéli politikai terhekről?
• Képes lesz-e Dobrev egyensúlyt tartani az európai elkötelezettség és a hazai kampánystílus között?

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

6. Újra kell definiálni magát a pártnak

A Demokratikus Koalíció előtt álló út ahogy az fentebb is kiderül korántsem egyértelmű. A párt stabil szervezettséggel és jelentős tapasztalattal rendelkezik, de a politikai térkép átrajzolódása, és Magyar Péter gyors felfutása miatt kénytelen lesz újra definiálni saját szerepét. Dobrev Klára elnöksége lehetőség arra, hogy a DK elmozduljon egy technokrata-baloldali, európai irányba – de csak akkor, ha közben nem zárja el magát a hazai politikai valóságtól.

Előzmény

A Demokratikus Koalíció útja Gyurcsány Ferenctől Dobrev Kláráig – És a többi párt reakciói

Török Gábor politológus a nagy magyar nyilvánosság előtt eljátszott a gondolattal: mi lenne, ha Orbán Viktor kissé hátra lépne, és a 2026-os választásokon nem ő lenne a Fidesz miniszterelnök-jelöltje.

Tényleg! Mi lenne?

Én nem tudom, de a Mandiner szerzője, Ungváry Zsolt tudja:

„Orbán nélkül a Fidesz értelmezhetetlen, és elveszítené szavazóinak jelentős részét. Alig van olyan szavazó, aki úgy véli, „én szeretem a Fideszt, remek kis párt, jól szervezett, jól kormányoznak, és ha nem Orbán vezetné, rájuk is szavaznék.” Abszurd. Ha Orbánt kivonnánk a Fideszből, a Fidesz eljelentéktelenedne. Orbán visszalépése a jobboldal (átmeneti) zűrzavarát, visszaesését hozná. Az egy tábor és zászló Orbán politikai műve, az ő személye ennek a garanciája; a jobboldal jelenlegi sikereinek, összetartásának, politikájának ő a záloga, a mozgatórugója, a központja. A jelenlegi magyar miniszterelnök nemcsak Magyarországon, hanem világviszonylatban is jelentős politikus.”

Na és kikkel áll egy sorban?

Napóleonnal, Mátyás királlyal, Szent Istvánnal, III. Béla királyunkkal, Deák Ferenccel, Bethlen Istvánnal.

Hűha! (Kossuth Lajos és Széchenyi István kimaradt!) Üsse kő!

Amint azt Orbán Viktor alkalmasint többször elmondta, Magyarország szabad ország, itt szabad a szó, szabad a gondolat. Ungváry Zsolt is írhat bármit, amit a Mandiner szerkesztője elfogad, lett légyen az bármennyire is színvonal alatt. (De azért az Orbánt hozsannázó cikkben nem kellett volna Göncz Árpádot szidalmazni!)

Lényeg a lényeg: a mérték – amint azt Vitányi Iván oly sokszor elmondta. Minek alapján ítél Ungváry Zsolt, mit fogad el mércének a szavazó, és mit a történelem?

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

Orbán a "látástól vakulásig" jegyében miniszterelnökként tervez nyugdíjba menni - Szíve szerint 2034-ig regnálna

Van valami, ami Orbán javára írható?

A Mandiner írásában Orbán Viktor kiváló politikusi teljesítményét jellemző adatok, tények, érvek egyáltalán nincsenek, csupán azt írja javára, hogy „Kormányzása hossza, megnyert választásai hazai rekordok.„

Igaz. De mi egyebet lehet 35 éves működésének értékelésében dicséretére írni?

• A nemzeti egység megteremtését a közös célok elérése érdekében? Inkább rettenetes megosztottságot okozott – tudatosan!
• A gazdasági növekedést? Nem, azt nem.
• Az ország pénzügyi egyensúlyát? Azt sem.
• Az oktatási, egészségügyi, önkormányzati rendszerek kiváló működését? No azt végképp nem.
• A tudásalapú társadalom bázisának kiépítését? Ugyan! Statisztikailag magas a foglalkoztatottság, de a munka hatékonysága relatíve alacsony. A szociális háló borzasztóan lyukas, a családtámogatási rendszer, amelyre a Fidesz oly büszke, jót tesz a gazdagoknak, alig segít a szegényebbeknek.
• Megőrizte a nyugdíjak vásárlóerejét? Egy túróst! Népességünk pedig fogy. Az asszonyok nem szülnek, az idősek meghalnak, a fiatal tehetségek kivándorolnak – nem a türk világba, hanem az Orbán szerint hanyatló Nyugatra!

A NER az állami korrupció melegágya. Ő maga, Viktor, – szegény – vagyontalan, de a család szépecskén gyarapodik. Az emberi, polgári jogokat semmibe vevő törvények sokasága készült és készül a hitvány törvénygyárban, a jog helyett önkény uralkodik a hazában. És a rothadás bűze mindenütt érezhető. Ez Orbán Viktor 15 éves kormányzásának mérlege.

Ez lenne a spéci magyar siker?

Apropó: Nyugat. Az Európai Unió a kormány jogtiprásai miatt felfüggesztette az európai támogatások jó részét, ami nélkül a magyar gazdaság csak vegetál. Ez valami spéci magyar politikai siker lenne? Orbán Viktor nyilvánvalóan azon fáradozik, hogy már ne sokáig maradjunk az Unióban. Erre biztatja új nagy barátja és szövetségese, Donald Trump, aki (egyéb hülyeségek mellett) vámokat sóz a világ, és persze Magyarország nyakába, és nyoma sincs a megígért „jó kis deal”-ek sokaságának. Orbán végig járta a fél világot, mint valami békegalamb.

• Ettől lenne világpolitikai jelentőségű személyiség?
• Béke van már Ukrajnában?
• Putyin, Trump, Hszi és Zelenszkij a magyar miniszterelnököt faggatja, hogy mi lenne a teendő? (Simion megbukott, de a lengyel jobboldali elnökjelölt sikere bizonyára Orbánnak köszönhető?!)
• Ukrajna és az EU ellenségünkké vált?
• Világpolitikai tényező? Na ne tessék már röhögtetni!

Ez a békegalambság-cucc jól ment - üzente egy kommentelő Orbán Viktornak Putyin karácsonyi pusztító támadásának hírére

Végre őszinte szó

No de azért akad olvasnivaló Ungváry Zsolt írói munkásságában, jelesül az ostoba őszinteség, amellyel feltárja a Fidesz jellemző lényegét:

„Orbán nélkül a Fidesz értelmezhetetlen, és elveszítené szavazóinak jelentős részét….Ha Orbánt kivonnánk a Fideszből, a Fidesz eljelentéktelenedne. „

Ez már döfi! Orbán nélkül a Fidesz nem ér egy kalap sz…amócát sem! Ez legalább igaz. Meglehet, egyik-másik fideszes potentátnak (A Forbes gazdagok listájáról) más a véleménye, akár Orbán helyére is szívesen akadna jelentkező. Valószínűleg több is. De Orbán Viktor aligha akar visszavonulni, hiába mondják neki sokan – mint magam is – hogy márpedig jó lenne!

Vas István sorai jutottak eszembe:

Várd ki ezt az éjszakát!
Úgyse tarthat már sokáig.
Várd ki ezt az éjszakát!
Éjfél után ne félj!

Várd ki ezt az éjszakát!
Nemsokára itt a hajnal.
Várd ki ezt az éjszakát!

Éjfél után ne félj!

Lázár intelmei a Fidesznek és Orbánnak: úgy nem megy, ahogy eddig csináltuk

Januárban az Egyesült Államokban korrupció miatt szankciós listára került Rogán Antal, ahonnan a magyar kormány  kézzel-lábbal végrehajtott tiltakozásának engedve indoklás nélkül levették.  Márciusban viszont Orbán Viktor kormányfő rendeletek sorával vette ki a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter kezéből a legjövedelmezőbb állami portfóliók zömét. A „magyar vizsla” egykori  rejtett választási propagandalap plakát­arca ezzel politikai pályája eddigi legsúlyosabb kihívásával néz szembe, miközben továbbra sincs jele érdemi hazai elszámoltatásnak.

Rogán Antal a kormány egyik legellentmondásosabb figurája

Kevés olyan politikai szereplő van a mai Magyarországon, aki annyira pontosan megtestesítené a rendszerszintű hatalomkoncentráció, a propagandagépezet működtetése és az elszámoltatás hiányának háromszögét, mint Rogán Antal. Egykori fiatal tehetségként indult, ma már a kormány egyik legellentmondásosabb figurája, akinek neve rendre felbukkan ingatlanügyletekben, offshore-szálakban vagy közpénzes projektek árnyékában.

Startvonalon az egykori ifjú technokrata szerepben

Rogán karrierje a Fidesz berkeiben indult a kilencvenes években, ahol hamar észrevették politikai ambícióit és lojalitását. 1998-tól országgyűlési képviselő, majd a 2000-es évektől fokozatosan a párt egyik kulcsfigurája lett. Gazdasági témákban kezdett, de rövidesen egyértelművé vált, hogy nem a szakpolitika, hanem a hatalomtechnika és a kommunikációs stratégia az igazi terepe.

A magyar vizsla: „civilnek álcázott” pártkampány

2006-ban a „magyar vizsla”-kampány az ellenzéki Fidesz kreatívnak szánt húzása volt, amelynek központi alakja Rogán lett. A kampány során a kormánykritikus anyagokat egy állítólagos civil szervezet terjesztette, de később kiderült, hogy a kampány szorosan kötődött a párthoz, és a törvényességi határok feszegetésével zajlott. Ez a módszer ma már szinte bevett gyakorlattá vált a magyar politikai kommunikációban, de akkor még különösen felháborító volt. Rogán ezzel az akcióval bizonyította, hogy számára a politikai győzelem bármilyen eszközt szentesíthet.

Belvárosi évek: ingatlanok, pályázatok, csend

2006 és 2014 között Rogán Belváros–Lipótváros polgármestere volt. Ebben az időszakban több, máig tisztázatlan ingatlanügylet zajlott le. A kerületi önkormányzat számos értékes belvárosi ingatlant adott el gyanúsan alacsony áron, sok esetben olyan vállalkozóknak, akik később jelentős haszonnal adták tovább azokat. Több újságírói oknyomozás is foglalkozott ezekkel az ügyekkel, például az V. kerületi ingatlaneladásokkal kapcsolatos áron aluli értékesítésekkel. A Transparency International és más civil szervezetek szerint rendszerszintű probléma volt az átláthatatlan döntéshozatal és a klientúraépítés. Bár jogi következmény egyik ügyben sem lett, az, hogy a kerület vagyona magánérdekek mentén apadt, máig viták tárgya. A történtek után Rogán jövedelme és vagyona is érezhetően növekedett – ennek forrásait is számos kérdőjel övezi.

Letelepedési kötvények: állami pénz, offshore haszon

Talán az egyik legkomolyabb botrány, amely Rogán nevéhez köthető, a 2013 és 2017 között futó letelepedési kötvényprogram. A program keretében külföldi állampolgárok magyar tartózkodási engedélyhez juthattak jelentős összegű államkötvény-vásárlás révén. A program lebonyolítását azonban nem az állam végezte, hanem Rogán javaslatára olyan, offshore hátterű cégek kapták meg, amelyek közvetítőként működtek – milliárdos haszonnal. A Transparency International és számos parlamenti képviselő szerint ez nemcsak etikailag volt aggályos, hanem konkrét nemzetbiztonsági kockázatot is jelentett.

A kötvénybiznisz becslések szerint több mint 100 milliárd forintnyi közpénztől fosztotta meg az államot, miközben a valódi nyertesek kiléte a mai napig nem tisztázott. Rogán mindvégig tagadta a személyes érintettséget, ám az, hogy az általa vezetett parlamenti bizottság jóváhagyta a konstrukciót, súlyos árnyékot vetett a hitelességére.

2020-ban 110.000.000.000.- forint - azaz "2.750 darab 50nm-es, új építésű zuglói lakás" ára a letelepedési kötvény esedékes részlete

Kabinetiroda: a propaganda központja

2015-től Rogán a Miniszterelnöki Kabinetiroda élére került, amely a kormányzati kommunikáció, a kampányok, valamint az úgynevezett „nemzeti konzultációk” felett is rendelkezik. Ebben a szerepkörben már nemcsak a törvényalkotásra, hanem a közvélemény formálására is döntő befolyása lett. A 2015 utáni években futószalagon érkeztek a plakátkampányok, Soros György és Brüsszel ellen, valamint a migrációs hisztéria. Ezek kivétel nélkül a kabinetiroda égisze alatt készültek, százmilliárdos közpénzből, miközben a kampányok tartalma gyakran valóságtorzító, félelemkeltő és manipulatív volt. Rogán ritkán nyilatkozik, nem jár sajtótájékoztatókra, interjúkat sem ad. Egyre inkább a háttérből irányít, miközben egyesek már a „kormány árnyékkancellárjaként” emlegetik.

Vidéki prókátor: a Facebook létesíthet-e bármilyen üzleti kapcsolatot a 'Rogán-terhelt' magyar kormánnyal?

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

Vagyonosodás, helikopterezés, luxus életvitel

2018-ban robbant ki a „helikopter-botrány”, amikor kiderült, hogy Rogán egy magánhelikopterrel utazott egy lagziba. Bár később megpróbálta magánútként feltüntetni az esetet, az átláthatatlan költségek, az utazás indokoltsága és a vagyonnyilatkozatban feltüntetett adatok ellentmondásai újabb kritikákat szültek. Ugyanebben az időszakban a politikus vagyoni helyzete is látványosan javult. Új ház, új feleség, jelentős vagyonmozgások – ezek mind megjelentek a sajtóban, miközben a közélet részéről egyre nagyobb az igény az elszámoltathatóságra. Ez azonban eddig elmaradt, hiszen Rogán pozíciója továbbra is stabil: Orbán Viktor egyik leglojálisabb és legmegbízhatóbb belső emberének számít, bár kormányfő márciusban, alighanem az amerikai kitiltás miatt rendeletek sorával vette ki a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter kezéből a legjövedelmezőbb állami portfóliók zömét

A hatalom rendszergazdája

Rogán Antal politikai pályája nem a közszolgálatról, hanem a hatalom megszerzésének és megtartásának módszeres kiépítéséről szól. Miközben nyilvános szerepléseit minimalizálja, a háttérben ő építi a rendszer logikáját: közpénzből finanszírozott propaganda, átláthatatlan ügyek, és egyre növekvő befolyás. Ha valaki meg akarja érteni, hogyan működik a mai magyar politikai rendszer – annak erőkoncentrációját, kommunikációs vezérlését és a jogi elszámoltathatóság hiányát –, akkor Rogán Antal története tökéletes tanulmány.

Döntsön, hogy jó hír-e, hiszen Ön fizeti: a Rogán-minisztérium levédeti a 'jó hír' szópárt

„Nehezen vitatható, hogy a külsőségekhez és a propagandisztikus kirakati show-elemekhez, a professzionalitáshoz, illetve sokszor annak látszatához a Fidesz környékén mindig is jól értettek. Ez a politikában egy fontos képesség: a ma már óellenzékinek mondott pártok körében ez valójában soha nem volt meg, vagy legalábbis csak ideig-óráig tudták felvillantani. Ez ugyanis macerás, munkás dolog” – kezdte szokásos heti nyílt levelét Ujhelyi István „ENSZ-nagykövet (UN Tourism) és közéleti influenszer”.

CPAC: hány szuverenista fér meg egy csárdában?!

„Készülni kell, szervezni kell, mindenkinek tudnia kell a helyét és a dolgát, nem lehet csak úgy összecsapni a dolgokat. A Fidesz környékén pedig ehhez valóban kiváló szakemberek vannak (jah, korlátlan közpénzből könnyű persze megvenni a tehetséget), a lassú és tudatos építkezés, valamint tanulás végeredményeként látványos és hatásos programok kerülnek ki a kezeik alól: legyen az MCC dzsembori, Tranzit Fesztivál, de még Tusványos is ide sorolható, ahogyan a minapi Harcosok Klubja műsor (annak szánalmas tartalma nem a körítésen múlott) és a sokadik CPAC-rendezvény is. Mindezt azért szögezem le már az elején, mert nem lehet és szabad alábecsülni, hogy a hatalomból egyre jobban kiesni látszó politikai szervezet ehhez a típusú közösségépítéshez és szórakoztatáshoz tényleg ért. Egyre kevesebb hatásfokkal és érződik már az izzadtságszag a paravánok mögül, de ez alapvetően nem a látványteremtés szakmai hibája, hanem mert egyszerűen elfáradt a termék.

Hiába csomagoljuk szebb celofánba és teszünk rá egy árrés-sapkát, a szavatosságán mit sem segít.

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

Orbán Viktor a CPAC-n: 'meztelen a Soros-birodalom! Elég ronda látvány...'

 Az elmúlt hét nagy politikai durranásának szánt CPAC-buli is ilyen volt.

De, hogy megelőzzem a felesleges harcosokklubos kommentárokat (nem mintha érdekelnének, persze, csak a facebook algoritmust és az elérést segítik, úgyhogy köszi), miszerint csak „lipsi visítás” a CPAC kritikája, gyorsan leszögezek megint valamit: még ha a szélsőjobboldali, sok helyütt levitézlett, megbukott, helyenként csak örök ígéretnek számító arcok egyfajta világválogatottját sikerült is csak Budapestre hozni, azért valóban voltak köztük fajsúlyos poszton lévő figurák is, ami kétségtelenül teljesítmény. Egy ilyen CPAC-bulit összehozni teljesítmény. Meg irdatlan pénz. És ha már itt tartunk,

kifejezett állampolgári elvárásom, hogy a rendezvényt szervező Alapjogokért Központ nemcsak úgy egyébként az általános működésével, állami- és ki tudja még honnan származó bevételeivel számoljon el mielőbb tisztességesen, de ennek a többnapos – láhatóan és tudhatóan állami, vagyis áttételes közpénz dotációban is feltételezhetően részesülő – CPAC-konferencia költségeivel is tételesen elszámoljon.

Ha egyetlen forint közpénz is volt benne, függetlenül attól, hogy mikor veszítette el közpénz jellegét, akkor jogunk van tudni. Ha pedig magán-adományokból sikerült mindezt összehozni, akkor pedig Magyarország szuverenitásának manapság oly fontos biztosítása miatt várjuk a tételes elszámolást, nehogy amerikai vagy más bűnös pénz legyen a dologban. (Hahó, Lánczi Tamás, meló van!) Ha nem teszik, nincs joguk másoktól sem átláthatóságot és befolyásmentességet elvárni.

Tucker Carlson ment, Ben Shapiro jött: újabb 'rekordnézettségű-gyanús' Orbán-interjút készíttetett a.... (ki is?)

A CPAC kapcsán azonban nem is pusztán annak pénzügyi háttere az érdekes

– bár, miként jeleztem, mai közéleti viszonyainkban az is kiemelt jelentőséggel bír. Sokkal inkább annak politikai tartalmára kívánnék rámutatni, amely összefüggésben van a mostani nyílt levelem elején megfogalmazottakkal, vagyis a Fidesz által kínált politikai termék szavatosságának romlottságával. Az tulajdonképpen a nevetségesség kategóriájába esik, amikor például Gál Kinga fideszes EP-képviselő, a Patrióták frakciójának első alelnöke azzal érvelt az újkeresztény-szélsőkonzervatív dzsembori fontossága mellett, mondván: ideje erőt mutatni és kiállni az ellen, hogy bárki Brüsszelből mondja meg, hogy miként kell élnünk az életünket. Mondta mindezt egy olyan rendezvényen, ahol újkeresztény-szélsőkonzervatív arcok megingathatatlan magabiztossággal nyilatkoztatták ki a pódiumról, hogy másoknak – mindenkinek, akik nem ők – miként kellene élni az életüket. Gál Kinga egy tehetséges és sokat tapasztalt politikus, végtelenül szomorú, hogy kényszerből vagy hitből, de ehhez a szélsőséges irányvonalhoz adja a nevét. A CPAC kapcsán ugyanakkor érdemes ennél nagyobb fókuszt venni és meglátni azokat az alapvető abnormalitásokat, amelyek a már sokat emlegetett politikai szavatosság kérdését feszítik. Nyilvánvaló, hogy a Fidesz sokéves és durva merítésű állami korrupciója, illetve annak elfedése és fenntartása miatt olyan politikai zsákutcába vitte be saját magát ezzel a szélsőjobboldali, gyűlöletalapú, kirekesztő és provokatív populizmussal, ahonnan nincs visszaút, csak tovább előre, hátha működik. De láthatóan nem működik. Az a fajta illiberális-szuverenista – vagy hívjuk most épp akárminek – vonal, amit visznek, láthatóan nem tud többségbe kerülni, hosszútávon működni pedig végképp. Persze, vannak helyenként sikerek és pozíciófogások, ezeket sem becsülöm le, de politikai szemtanúként határozott állításom, hogy az a fajta globális (vagy akár csak európai) hatalomátvétel, amire a CPAC is szerveződik, egyszerűen nem lehetséges. Nem fog ugyanis működni.

Orbán megrészegült a sikertől és azt vizionálta, hogy a patriótákkal "naggyá, erőssé, gazdaggá és szabaddá tesszük Európát"

A Fidesz politikusai azt mondják:

ez a szélsőjobboldali-újkeresztény közösség jelenleg az „Európai Bizottság ellenzéke”, a soron következő cseh, spanyol, francia választások remélt illiberális átfordulása pedig olyan masszív erőt fog már jelenteni, hogy elkerülhetetlen lesz a totális változás.

Értem a bizakodást és azt is értem, hogy most így tűnik. Teljesen abszurd tévedés azonban azt gondolni, hogy szuverenista erők bármikor is képesek közép- vagy hosszútávú koordinált együttműködésre. Az Európai Unió közössége azért jött létre a világégések után, hogy az addig egymással háborúzó hatalmakat kompromisszumos együttműködésre kényszerítse. Ha egyik sem tud a másik fölé kerekedni, hanem kénytelen közös nevezőt találni minden releváns kérdésben, akkor elkerülhető, de legalábbis messzire tolható az újabb konfliktus. A fogalomszerinti szuverenista, csak és kizárólag a saját nemzeti érdekei mentén működő nemzetállamok kapcsolatába viszont tankönyvszerűen kódolva van a konfliktus. Kódolva van a háborúskodás: gazdasági, de akár fizikai értelemben is. Háborúzni szuverén nacionalisták szoktak. George Simion magyargyűlölő fociultrából lett román pártelnök – aki majdnem a szomszédos ország államfője lett – például büszke szuverenista és egyébként a CPAC-roadshowk ünnepelt vendége. (Ez utóbbival megint csak érdemes lenne elszámolnia a CPAC-licensz magyarországi képviselőinek.) Simion többször világossá tette már a nyilvánosság előtt, hogy mit gondol például a Székelyföld autonómiájáról, egyáltalán annak létezéséről. Teljesen legitim szuverén álláspontja van erről. Ha a fideszes szuverenitás jegyében mi kikérjünk magunknak, hogy bárki megmondja nekünk hogyan kell értelmezni idehaza a jogállamot, hogy kiket és miket tilthatunk be, írhatunk fel listákra, utasíthatunk ki az országból, akkor milyen jogos eszközzel akarjuk majd például a hasonló lépésektől bárhol megvédeni a magyarokat?! Hogy uniós alapkövetelmény a nemzeti kisebbségek védelme?!

De hiszen mi is csak azokat az uniós alapkövetelményeket tartjuk be, amelyek szerintünk beleférnek a szuverenitásunkba, a többire meg ’coki.

Nicușor Dan nyerte a román elnökválasztást George Simion ellen

Hogy hány szuverenista fér meg egy csárdában?!

Sok. De végül mindig annak az egynek lesz csak igaza, aki a legerősebb. Ha nem mi vagyunk azok, akkor fújhatjuk a dudánkat. A szuverenista populizmus kivagyisága abszurd módon épp az alapállása miatt gátolja, hogy hatékonyan ellássa a célként kitűzött nemzetvédelmet. Arra a leghatékonyabban a kooperatív kompromisszumkészség képes. Ami a CPAC-szónokok szerint sima politikusi gyengeség. Pedig, ha a mindkét fél számára korrekt megegyezésre való törekvés bölcsességgel is párosul, akkor az egyetlen erős és valóban hatékony megoldás.

A Fidesz és kifizető cége által szervezett politikai összejövetel arra jó volt, hogy megmutassák: ugyan, már csak egy egyre szűkülő tábornak, de még mindig képesek látványos cirkuszt csinálni. A kenyérrel viszont továbbra is bajban vannak. Jövőre pedig ez fog dönteni.

1.000 milliónknál is többe kerülhet Orbán CPAC-s dzsemborija - Önt megkérdezte, hogy akarja-e?

Budapest csődközelben van. Számláján lassan nem lesz egy fillér fedezet sem a közszolgáltatások finanszírozására, mert a kormány, de alighanem inkább személyesen Orbán Viktor (az Államkincstár bevetésével) kifosztja a többségben ellenzéki fővárosiakat – mondván: a gazdagabb városoknak segíteniük kell a kevésbé szerencsés településeket! És ezt törvényben is rögzítették. Márpedig a törvény mindenkire nézve egyformán kötelező.

Kivéve a gyevi bírót!

Ez talán magyarázatra szorul. Móra Ferenc írt mesét Mátyás királyunk kalandozásairól a nép között, így találkozott a gyevi törvénnyel, amely mindenkire és mindenre érvényes volt, kivéve a gyevi bírót.

Szürkenyúl (blog) írja :

„Most is van király, legalábbis van, aki annak képzeli magát. Kormányrendelet mentesíti például a Matthias Corvinus Collegium új központjának építését minden általános és helyi építési szabály alól! Ez igazi gyevi törvény! Az, hogy valamit nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá minősítenek, az is gyevi törvény! Arra jó, hogy gyorsan, szükséges engedélyek, ellenőrzések, felügyelet nélkül lehessen egyeseknek minél többet lopni! A titkosítások ugyancsak gyevi törvények! Senki nem tudhat semmit, kivéve, akiknek érdekükben áll eltitkolni a törvénytelenségeket, visszaéléseket. A ma oly divatos alapítványok létrehozása is mindmegannyi gyevi törvény! Ami eddig állami, azaz ellenőrizhető közösségi tulajdonban volt, alapítványi tulajdonba kerülvén senkinek semmi köze hozzá, kivéve a „gyevi bírót”. Az államot, vagyis a kormányt, pontosabban a leginkább kedvelt kedvelteket.”

Mi lesz veled, Budapest – mi következik a kormány inkasszója után?

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>

Kötelező? Egy frászt!

Gulyás Gergely és Nagy Márton miniszterek fennen hangoztatják minden kormányinfón Budapest kizsigerelése kapcsán, hogy a törvény mindenkire kötelező – csak úgy, mint a bírósági ítéletek végrehajtása.

Egy frászt!

Nagy Márton -a boldog fogkrémtulaj- üzenete a budapestieknek: ez ilyen sport....

2016-ban az Emberi Jogok Európai Bírosága kimondta, Baka András főbírót 2011-ben jogellenesen távolították el hivatalából. 2020 decemberében az Európai Unió Bíróság ítéletet hozott: a magyar kormánynak meg kellett volna szüntetnie a menekültekkel, migránsokkal szembeni sokszor erőszakos visszakényszerítéseket. De nem tette meg. (TASZ)

Az EUB e miatt 2024. júniusában 200 millió euróra, mintegy 80 milliárd forintra bírságolta meg a magyar államot. Ezen túl ameddig a kormány nem hagy fel a menedékkérők elleni gyakorlatával napi 1 millió eurós, mintegy 396 millió forintos bírságot kell befizetni az uniós költségvetésbe. (Soros bíróság ítélkezett – mondta Orbán Viktor az ítéletről!)

A büntetési tételeket a EB rendszeresen levonja a Magyarországnak elkülönített, de visszatartott alapokból, rövidesen nem marad semmi, s akkor majd fizetnünk kell a sajátunkból.

Juszt: 477 millió eurónyi, azaz 191 milliárd forint bírságot halmozott fel nekünk Orbán

De a gyevi bírót ez nem érdekli. Bizonyára vigasztalja az a tény, hogy nem vagyunk egyedül

A Szabad Európa 2024 szeptemberében közölte, hogy

az EU-tagországokban egyre többször nem, vagy csak részben hajtják végre az európai bíróságok ítéleteit. Kevés dologban vagyunk a csúcson, de ebben igen: Magyarország az EUB ítéleteinek 76 százalékát nem hajtotta végre, de még a pénzbüntetéssel fenyegető luxembourgi bírósági verdikteknek is alig több mint a felét is csak részben. A gyevi bíró erre is tud magyarázatot.

Orbán, a lázadó

Tavaly november elején uniós csúcstalálkozó volt Budapesten, s itt Orbán Viktor lázadást hirdetett az általa „bírósági aktivizmusnak” nevezett jelenséggel szemben, amikor „a kormányok közös döntései” bírói ítéletekbe ütköznek. Orbán szerint nem lehet megállítani a migrációt, ha nem lázadnak fel a hatályos jogszabályok és bírói határozatok ellen. A rómaiak ezt úgy fogalmazták meg, hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek!

E szerint vannak, lehetnek mindenkit kötelező törvények, s vannak olyanok amelyek nem találkoznak kormányok, helyesebben egyes önkényurak tetszésével, tehát nem kell azokat végrehajtani. A gyevi bíró tapsol a mennyekben.

Vannak rossz sejtéseim

És hogy mi lesz a devizahitelesek kártalanításával? Ördög tudja, de nekem vannak rossz sejtéseim. Szepesházi Péter volt bíró, most ügyvéd szerint (Magyar Hang) az Európai Unió Bíróságának ítélete érvénytelenítette – a devizahitelesekről szóló 2014-es, ún. DH1-DH3 törvényeket. Normálisan működő jogállamban az Országgyűlés hozhatna törvényt arra, hogy a bankok számoljanak el minden károsulttal. Ám hogy ez ügyben történik-e valami új, amikor a gyevi bíró többször kijelentette, hogy az érintetteket már kártalanították, az a jövő titka. A bíróság ítélt, a kormány maszatol. Ragaszkodik a törvények betartatásához, de nem annyira betartásához.

Ilyen minálunk a gyevi bíró jogállama.

Szanyi Tibor: vissza a babaruhát! - Érthetően devizahitel-ügyben

Kegyetlen mondás ez a cím, de jogos. Többnyire azokban az esetekben csúszik ki a szánkon, amikor valaki tudatlanul nyúl valamihez, avagy ami még rosszabb, hogy tudja mivel játszik, és mégis hanyag. A parajdi eset…..

Minden jel szerint ez történt Parajdon,

amikor a Korond-patak betört a geológusok szerint több, mint két millió évvel ezelőtt keletkezett, több kilométeres léptékben keletkezett sótömegbe amely eleinte sóbánya, majd manapság a környék óriási turisztikai attrakciója volt. Az esőzések miatt hirtelen megduzzadt patak a különböző repedések keresztül elképesztő mennyiségű vízzel töltötte meg a járatokat, s félő, hogy a víz feloldja a sót, így az egész rendszer összeomlik, felszíni következményeket is maga után vonva. A jelenség nem mai keletű. Már huzamosabb ideje bajlódtak a vízbetörésekkel, de csak felületesen kezelgették a problémát, hol szivattyúkkal, hol a patak elvezetésével, hol agyag tömedékelésével. Legfőképp persze tervekkel, amelyekből igen kevés valósult meg, állítólag pénzhiány miatt.

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>

Tegyük fel azonban a kérdést,

ha a patak vize több millió éven át nem folyt be az üregekbe, illetve két ezer éve a rómaiak óta fejlesztett bányajáratokba, akkor vajon mitől lett mára ilyen rossz a helyzet?

Igen valószínű, hogy attól, amit Fogel Frigyes írt nemrég, hogy t.i

a kapzsiságban társ-tettes helyiek évek óta lopták az erdőt, így egyre kevésbé volt, ami felfogja az esőket, s az időnként áradattá duzzadó patak pusztító erővel hordta a vizet a táguló repedéseken át a mélybe.

Szóval, mindenki aratta a turizmus gyümölcseit, de senki nem foglalkozott komolyan az értékmegőrzéssel, a természetet is ideértve. Csak a kizsákmányolás zajlott. Az elkeseredett nyilatkozatok szerint a sóbánya menthetetlenül elpusztul, de még az optimisták szerint is elképesztő összegekbe kerülne az akár csak részleges felújítás, ha egyáltalán megérné. Sajnos, úgy tűnik, hogy ez a varázslatosan szép település és környék véglegesen tönkremegy és elsorvad, sorsok ezreit megpecsételve.

Őszintén szólva nem tudok szolidaritást vállalni az érintettekkel, legfeljebb sajnálatot érzek az esetleges ártatlanok iránt

Egy szédületes tempóban épülő, gazdagodó közösség ne vette volna észre, hogy piszok nagy baj lesz az erdőirtásból? Aligha.

Már a honfoglaló, majd letelepedő eleink is ismerték a ‘tartásos’ gazdálkodás követelményeit, amit manapság fenntarthatóságként említünk.

De ugyanez lesz a Balatonnal, ahol a kőbunkó újgazdag NER-elit betonoz mindent ész nélkül a nádasokat nem kímélve, a befolyt ereket keresztül vágva, avagy “csak” a szaros partmenti pázsitjaikat műtrágyázva. A Velencei-tó, vagy a Fertő-tó se magától haldoklik, hanem jól tudhatjuk milyen szörnyű műveletek zajlanak körülöttük, akárhány magas kerítést húznak a disznóságaik köré.

Hosszasan sorolhatnánk a veszélyeztetett környékeinket, s immár a véglegesen tönkrementeket is.

Erdélyben most Parajd, nálunk pedig a Homokhátság ment gajra, de egyre több ilyen példa lesz, amin hüledezni biztos fogunk, tanulni belőle esetleg, tenni ellene pedig aligha.

Háromszor elkaszálta a bíróság, de mint tudjuk, egy a ráadás.... - Tovább épül a balatonföldvári kikötő

Szeretném leszögezni,

hogy azok a magyar pártok, amelyek a programjukban nem foglalkoznak a vízgazdálkodás megannyi vetületével, azaz magát a vizet nem teszik a törekvéseik sűrűjébe, azok egyetlen szavazatot sem érdemelnek, hiszen nem törődnek a jövővel. Tragikus, ám a kapitalizmus megjelenéséig a földesurak és a települési közösségek mind tudták, mit is jelent a környezet megóvása? Konkrétan az életünket. Azóta csak a pillanat profitja számít. Igen, ez a végjáték. Aki hülye, haljon meg!

Még van mit? Újabb balatoni ingatlanoknak ver a kormány a hátsójára, méghozzá "közfeladat ellátása érdekében"

A választásig még jó néhány hónap van hátra, de ami mostanában zajlik Magyarországon, az rémes félelmekkel tölthet el minden demokratikusan gondolkodó magyar polgárt itthon és határon túl, bárhol a világon. Ha előérzetünk nem csal, itt „nyílt terrorisztikus diktatúra” készül, elég csak meghallgatni Orbán Viktor CPAC konferencián elmondott beszédét. A miniszterelnök már nem képes emberi hangon szólni! Lehetséges persze, hogy mondandóját most éppen csak a szélső jobboldaliak tetszésére szánta, de persze mások is hallották.

Részletes elemzését majd elvégzik a szakértők

Szerintem nem találnak benne egyetlen olyan elemet sem, amely értelmes, boldog jövőt vázolna fel a nagyvilág, s benne Európa és Magyarország számára. „Trumpolt” egy jóízűt, migránsozott egy fincsit, Sorosozott (zsidózott) valamicskét, csakhogy ne feledjük a háttérhatalmat, és olyan hangnemben beszélt az Európai Unióról, mint talán még soha.

Magam ezt tartom e hitvány szónoklat legfontosabb elemének. Orbán Viktor – miközben éles harcban áll a hazai demokratikus közvéleménnyel, miközben valójában semmi igazán jót nem várhat sem Trumptól, sem Kínától, sem Putyintól, sem az európai patriótáktól -, útszéli hangon gyalázza azt a közösséget, amely tényleges fejlődési lehetőséget nyújt Magyarországnak, s amely mindeddig nagy türelemmel, habár nem bíráló szó és nem büntetés nélkül viselte a magyar kormány végtelenül ostoba, külön utas politikáját és állandó jogsértéseit. Amondó vagyok, hogy honszerető magyar polgár, aki az Európai Uniónak is híve, a jövőben semmiképp nem támogathatja Orbán Viktort és rablóhadát, a Fideszt!

Kapcsolódó

Orbán Viktor a CPAC-n: 'meztelen a Soros-birodalom! Elég ronda látvány...'

Ha valaha érezted már úgy, hogy az első napod egy új munkahelyen inkább hasonlít egy túlélőtáborra, mint egy professzionális, felnőtt emberhez méltó indulásra, akkor fogd meg a kávéd (vagy teád, vagy bármit, amit nem borítasz magadra), és dőlj hátra – ez a történet neked szól.

Egy személyes történet kínos pillanatokról, kávékrízisről és arról, miért érdemes belevágni az ismeretlenbe.

Reggeli rutin – vagyis a káosz művészete

Az egész nap már azzal kezdődött, hogy a nadrág, amit előző este olyan büszkén vasaltam, reggelre összezsugorodott. Legalábbis ez volt az első gondolatom, amikor megpróbáltam beleszuszakolni magam. (Utólag rájöttem: a mosógép nem csinált vele semmit. A pizzák viszont igen.) A busz persze pont az orrom előtt ment el, ahogy az lenni szokott, amikor az ember életében először akar pontos lenni. Mire egy másik busz végre megkegyelmezett nekem, a hónaljam alá becsúszott kávéspohár már egyenletesen áztatta az ingem elejét. Legalább illatoztam – cappuccinósan.

A „kollégák” és az ismerkedés első percei

Ahogy beléptem az irodába, megpróbáltam magabiztosnak látszani. A gond csak az volt, hogy senki nem számított rám. Komolyan. Az első öt ember úgy nézett rám, mintha pizzafutár lennék – és nem is feltétlenül várt pizzafutár.

„Te vagy az új gyakornok?”

– kérdezte egy szemüveges srác, miközben a monitora mögül kikandikált.

„Nem, én a junior projektkoordinátor vagyok.”

Csend. Pislogás. Aztán:

„Jaaa, akkor nem nekem kell tudnom rólad.”

És ezzel el is intézte.

A kávéfőző, ami kis híján megölt

Dél körül úgy éreztem, megérdemlek egy kávét. Ott álltam a céges konyhában, szemben a high-tech kávéfőzővel, ami több gombbal rendelkezett, mint egy űrsikló vezérlőpultja. Nyomtam egy gombot. Semmi. Még egyet. Zúgás. Gőz. Sipolás. Pánik. Már majdnem hívtam a tűzoltókat, amikor egy kolléga odalépett, és lazán megnyomta az egyetlen gombot, amit eddig valami rejtélyes okból nem próbáltam.

„Ez a főgomb,”

mondta, mintha épp a Matrix titkait osztaná meg velem.

„Hívhatsz kávépápának.”

És elviharzott.

Ebédszünet vagy vezérigazgatói megsértés

Mivel még nem tudtam, hol ebédel a normális ember ebben a cégnél, leültem a parkolóban egy árnyékos kartondobozra. Nem tudtam, hogy az a cégvezér személyes helye. Azt sem tudtam, hogy a dobozban egy száz darabos, limitált kiadású irodai egérkészlet lapul, amit épp külföldre szállítanak. Én csak jól akartam lakni egy sonkás szendviccsel. Bűntelenül.

A meeting, ahol a humorom majdnem kirúgatott

Délután meeting. Ülünk egy tárgyalóban, ahol mindenki olyan csendes volt, mintha épp valaki temetésén lennénk. Én, friss hús, feszengve próbáltam oldani a hangulatot, így megkérdeztem:

„Ez itt mindig ilyen csendes halotti tor, vagy most van csak stratégiai szünet?”

Hárman felnevettek. Egy valaki felkapta a fejét:

„Én vagyok a HR vezető.”

Kellemes.

A nap vége – és a meglepő tanulság

Hazafelé a buszon (ami természetesen késett), azon gondolkodtam, vajon túlélem-e a második napot is. Kínos voltam. Túl lelkes. Túl hangos. Túl sokat beszéltem a cicámról egy random kollégának, aki utóbb a pénzügyi igazgatónak bizonyult.

De mégis – éltem. Túléltem. És nevettek. Velem, remélem. (Bár lehet, hogy rajtam, de ez részletkérdés.)

A végszó – mielőtt megint kávét öntök magamra

Megtanultam valamit: néha a legkínosabb pillanatok visznek előre. Néha nem baj, ha nem tökéletesen indul valami. Mert az újdonságban ott rejlik a fejlődés – és a jó történet.

Szóval: ha azon gondolkodsz, érdemes-e új dolgokat kipróbálni, akkor igen. Még ha közben kicsit le is forráz a kávéfőző.

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

Horoszkóp-üzenet 2025 nyarára – Új munkahely, költözés, új szerelem, gyermekáldás, hazug barátok… Rád mi vár?

„A szolidaritási hozzájárulás mértéke nem veszélyeztetheti az önkormányzatok kiegyensúlyozott és fenntartható gazdálkodását” – mondta ki az Alkotmánybíróság. Az alaptörvényben pedig az olvasható, hogy a „helyi önkormányzat kötelező feladat- és hatásköreinek ellátásához azokkal arányban álló költségvetési, illetve más vagyoni támogatásra jogosult”. Budapesten egészen mást látunk: a 39 milliárdos támogatás mellett elvonnának 89 milliárdot, amivel csődbe juttathatják a fővárost. Most elvettek 10 milliárdot, ami elvileg jogszerű, mert a törvényen alapuló fizetési kötelezettség adók módjára azonnal behajtható.

Szívem szerint egyetértenék

Karácsony Gergely főpolgármesterrel abban, hogy a Magyar Államkincstár jogellenesen inkasszálta csütörtökön a szolidaritási hozzájárulás időarányos részét, valamivel több mint 10 milliárd forintot. Jogászként azonban – a sajtóhírek alapján, a részletes tényállás ismerete nélkül – kénytelen vagyok azt mondani, hogy az adóigazgatási eljárás szabályai szerint hiába az azonnali jogvédelem iránti kezdeményezés. Megjegyzem: a közigazgatási perrendtartás alapján bizonyos feltételek mellett határozott ideig a végrehajtás felfüggesztődik a jogvédelmi és ideiglenes intézkedés iránti kezdeményezés bírósági elbírálásáig. E törvény szerint az inkasszó idő előtti lehetett, ám az adóigazgatási eljárási törvény rendelkezései alapján nem, mert a bíróság még nem döntött a kérelemről.

Magyarán: a határozatot tartalmazó közigazgatási eljárás vezethet halasztáshoz, de a törvényen alapuló adóvégrehajtás (inkasszó) nem.

A közigazdasági határozaton nyugvó marasztalás és a törvényen alapuló adóvégrehajtás ugyanis eltérő jogkövetkezményekkel jár.

Így a kincstár formailag jogszerűen járt el, és emiatt nem érdemes feljelentést tenni, amit Karácsony kilátásba helyezett. Az természetesen lehetséges, hogy a főváros pert indítson az esetleg törvényellenesen elkonfiskált pénz visszaszerzése érdekében.

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

Karácsony Gergely: kormány-inkasszó - Leemeltek Budapest számlájáról 10,2 milliárd forintot - Frissítve!

Mindezzel kapcsolatban már korábban is folyt és folyik eljárás

A több mint két éve indított perben a fővárosi önkormányzat a 2023-ban beszedett mintegy 58 milliárd forintos szolidaritási hozzájárulás mértékét vitatta, mert ez az összeg 18 milliárddal meghaladta a Budapestnek járó költségvetési támogatás összegét. A jogerős ítélet szerint ez utóbbi pénz visszajár. Igaz, a törvényszék elsősorban formai hibára utalt: a kincstár által kibocsátott, a fizetési meghagyásokról szóló tájékoztató levelek olyan nem létező közigazgatási cselekmények, amelyek alapvető alaki jogi hiányosságokban szenvednek, ezért azokat hivatalból megsemmisítették.

Az önkormányzat a 2024-ben hasonló módon beszedett hozzájárulás ügyében is pert indított, ám abban még nincs döntés.

Az idén még rosszabb Budapest helyzete

Szolidaritási hozzájárulásként már 89 milliárdot kellene a költségvetésbe befizetniük, miközben a kötelező önkormányzati feladatok ellátására mindössze 39 milliárdos állami támogatás kapnak.

Ezekkel összefügésben az Alkotmánybíróság (AB) korábban két határozatot is hozott, ám a szolidaritási hozzájárulás kiszabását önmagában nem találták az alaptörvényben, illetve az önkormányzatok európai chartájáról szóló nemzetközi egyezményben foglaltakkal ellentétesnek. A charta értelmében ugyanis

„a helyi önkormányzatok saját forrásai a nemzeti gazdaságpolitikába ágyazottak, attól nem választhatók el, abból nem ragadhatók ki. Ebben az értelemben a saját forrásokhoz való jog relatív, a nemzeti gazdaságpolitika függvényében értelmezendő”.

Figyelmeztettek azonban arra, hogy a ma is hatályos szabályozásnak nincs olyan eleme, amely

„a magas adóerő-képességgel rendelkező önkormányzatoktól való támogatáselvonással egyidejűleg az alacsony adóerő-képességgel rendelkező települési önkormányzatok számára kiegészítő támogatás fizetéséről rendelkezne”.

Ezzel a szolidaritási támogatás lényege vész el, hiszen nem tudni, hogy a tehetősebb városoktól elvont pénzeknek mi lesz a sorsa? Minden a feneketlen állami büdzsébe kerül? Ez már nemigen egyeztethető össze az önkormányzati charta rendelkezéseivel.

Ugyanakkor kimondták:

a „szolidaritási hozzájárulás, amikor nettó befizetővé tesz egy helyi önkormányzatot, akkor kerülhet összeütközésbe a chartában, illetve az alaptörvényben biztosított önkormányzati pénzügyi autonómiával, amikor már (…) az Alkotmánybíróság eszköztárával is mérhetővé válik a finanszírozási rendszer súlyos aránytalansága”.

Magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy az elvonás mértéke nem veszélyeztetheti egyetlen önkormányzat kiegyensúlyozott és fenntartható gazdálkodását, ami viszont alkotmányos védelmet élvez. Budapesten most éppen ez történik: a főváros csődközeli helyzetbe kerülhet.

„A törvényalkotónak tehát arra figyelemmel kell lefektetni a sérelmezett fizetési kötelezettség cizellált szabályait, hogy azok ne tegyék az önkormányzat költségvetésének struktúráját ellentétessé a feladatokkal arányos források követelményével”

– érvelt az AB. Az alaptörvényben pedig az olvasható, hogy a

„helyi önkormányzat kötelező feladat- és hatásköreinek ellátásához azokkal arányban álló költségvetési, illetve más vagyoni támogatásra jogosult”.

Az alkotmánybírák érvelése láthatóan süket fülekre talált.

Forrás

Nagy Márton -a boldog fogkrémtulaj- üzenete a budapestieknek: ez ilyen sport....