Hoppá, ezt Mészáros Lőrincre szabták! - Lapzsemle

Hogy történhetett? A Kertész-hagyaték dolgában az orbáni rendszer kulcsszerepbe került

Ungváry Rudolf közelről láthatta, hogyan jutott odáig élete végén Kertész Imre, hogy elfogadja Orbánék hízelgését, és szellemi hagyatékát, szerzői jogait méltatlan kezekbe juttassa. Az Élet és Irodalomban jelent meg cikke, „Bevégeztetett” címmel.
„Kertész Imre pedig azoknak került a markába, akik az egykor életére törők örökségét támasztják fel” —  írta Ungváry Rudolf. —  „Észlelte az orbáni hatalom hízelgésének szándékát, és úgy látszott, hogy ő is rezonálni kezd rá. Imre ekkor már jóformán el se hagyhatta a lakását, és csak néhányan a legszűkebb barátai közül látogattuk; apró jelekből észrevehettük, ahogy Magda segített abban, hogy ez a hízelgés a férjére még jobban hasson. Mikor 2014-ben Balog miniszterlakáj első telefonhívását Magda fölvette, még azt kellett mondania, hogy most nem tud a férjével beszélni, mert Kertész, meghallva az ágyában, hogy ki hívja, ingerülten visszautasította. Hogy aztán egy hét múlva ez az ember mégis meglátogathatta őket, és megbeszélték, hogy kitüntetik a Szent István-renddel. Maradék barátainak egy része ezt követően már nem volt képes látogatni.

Hogy ez utóbbi mindkettőjüknek fájhatott, talán példázhatja Magda szóhasználata

A régi barátok közül volt, aki Imre temetésére elment. Amikor egyikük a részvétét nyilvánította, Magda azt mondta: „hát itt vagy, te kis elbitangolt bárányka”. A harag és a fájdalmas megbocsátás két szava egyetlen mondatban. Egy szabad Magyarországon nem így alakult volna a két ember sorsa.

Kétségtelen, hogy betegségének akkor már nagyon előrehaladott állapotában nem feltétlenül azonos valaki korábbi önmagával, és ez szánni való. Kertész esetében úgy látszik, éppen hogy teljesen azonos lett azzal, amellyé magát tette még a betegsége előtt, és a végkifejletben az énje már csak mereven ismételte önmagát. A sérelmeket nem lehet büntetlenül ápolni és gyűlölni azok okozóit. Végül nem tudott ellenállni annak az élvezetnek, hogy átadja magát a rendszer ajnározásának. Rettenetesen fontos kielégülés lehetett, és rettenetesen mérgező. És nem is érdekelte, mire is kell ő a mostani rendszernek.

Hozzájárult ehhez, hogy ahogy ő, úgy az orbáni rendszer is elutasította a migráció liberális kezelését. Ettől még demokrata valaki, csak éppen nem foghat össze a migráció veszélyeinek elhárítása érdekében álcázott fasisztákkal, mert azok belülről jelentenek halálos veszélyt az euroatlanti kultúrára.
(…)
Férje halála után az özvegy a birtokában levő, 2014 után keletkezett kéziratokat, és ami sokkal lényegesebb, a Kertész halálával rámaradt összes jogot a mostani magyar államra hagyta. Formailag tisztességesen cselekedett. Amerikában élő fiára hagyta a vagyonát, de nem a férje szellemi hagyatékát, szerzői jogait. Az utóbbi tényleg megillette volna – a szabad Magyarországot. A fia a jogokért hiába is perelt. A nemrég lezárult per eredményeként erre a hagyatékra immár törvényesen rátehette a kezét Schmidt Mária, vele a demokrácia paravánja mögé rejtőző mutáns orbáni fasisztoid rendszer.

Ettől fogva a hagyaték dolgában az orbáni rendszer kulcsszerepbe került:

a jövőben a Berlini Művészeti Akadémia is csak a magyar jogtulajdonos engedélyével publikálhat a nála őrzött kéziratokból, a Rowohlt pedig új, a korábbiaktól független művek kiadását ugyancsak a magyar jogtulajdonos engedélyétől függően teheti. A 2014 és Kertész halála között keletkezett, ma senki által nem ismert kézirathagyatékból pedig kizárólag a magyar jogtulajdonos válogathat, ő dönt, hogy mit publikál belőle, és mit nem (és hogy ki nézhet bele ebbe a hagyatékba, és ki nem). Ebből a hagyatékból, ismerve Kertész Imre végletes kései megnyilatkozásait, minden és annak ellenkezője is előbányászható.

Bevégeztetett. ”
Ungváry Rudolf cikke itt olvasható.