„Béla volt (és marad) a legcsodálatosabb, legegyenesebb, legméltóságosabb ember, akit a barátunknak tudhattunk. A jellem, a műveltség és a tudás bevehetetlen és megtörhetetlen hegymagasa volt Bacsó Béla.” – búcsúzott barátjától Janisch Attila.
„Béla volt (és marad) a legcsodálatosabb, legegyenesebb, legméltóságosabb ember, akit a barátunknak tudhattunk…”
„Jaj nem, ezt nem lehet felfogni, sem elfogadni. Épp néhány napja beszéltünk Bélával, hogy ezen a héten találkozzunk a szokásos Belga béli ebédünkön. Rettenetes hír! Felfoghatatlan és feldolgozhatatlan. (…) A jellem, a műveltség és a tudás bevehetetlen és megtörhetetlen hegymagasa volt Bacsó Béla. Az emberi minőség egy minőség nélküli korban. Iránta való szeretetünk és csodálatunk nem változik, mert ez örök. Drága Béla, a szívünk szakad meg, hogy már csak az emlékeinkben találkozhatunk, még ha ott minden nap is.”
Bacsó Béla Széchenyi-díjas esztéta, egyetemi tanár
1997 óta az ELTE Bölcsészettudományi Kar Esztétika Tanszék vezetője. Az ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskola törzstagja, az ELTE Művészettörténet-tudományi Doktori Iskola témavezetője. A filozófiai tudományok kandidátusa 1992-ben, majd 2001-ben az MTA doktora.[1] 2003-ban habilitált. 1997-ben Széchenyi professzori ösztöndíjban és a Soros Alapítvány alkotói díjában részesült. Közben a JPTE frissen megalapított Esztétika Tanszékét is vezette 1995-től 1997-ig. 2000-2010 közt az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet igazgatójaként működött, 1997-től az ELTE Esztétika Tanszékének tanszékvezetője. Tíz önálló szakkönyv, valamint több mint 130 tanulmány, kritika, cikk szerzője. Egyetemi oktatói munkásságán belül doktori témavezetői tevékenysége során eddig 25 doktori hallgató témavezetését bízták rá, ezek közül 17 fő már megszerezte doktori fokozatát.
