73 éves korában elhunyt Sopsits Árpád filmrendező – Legyen könnyű neki a föld…

Életének 73. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után csütörtökön elhunyt Sopsits Árpád színház- és filmrendező, forgatókönyvíró. A rendezőt a Magyar Filmművészek Szövetsége a saját halottjának tekinti.

Halála nagy veszteség az egész mozgóképes szakma számára

– írta a Magyar Filmművészek Szövetsége az MTI-hez eljuttatott közleményében.

Sopsits Árpád 1952. május 2-án született Szegeden

Tanulmányait a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának népművelés-könyvtár szakán kezdte. 1975-1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán tanult Makk Károly osztályában. 1974-től a Semmelweis Egyetem Filozófiai Intézetében dolgozott, majd a Mafilm forgatókönyvírója, később rendezője volt. Dolgozott többek közt a Budapesti Kamaraszínházban, a Gyulai Várszínházban, az Új Színházban, a Szabadkai Népszínházban, a Nemzeti Színházban, a Merlin Színházban, a Vígszínházban és a Szekszárdi Német Színházban.  Első játékfilmje, a Céllövölde 1989-ben készült, de nevéhez fűződik a Video Blues (1992), a Félelem és reszketés (1994), a Rítus (1995), a Derengő (1996), a Légyfogó (1998), A negatív ember (1998), a Torzók (2001), a Ritmusok (2004), a Forgás (2006), a Kilengések (2006) és A hetedik kör (2008) is. A martfűi rém című, valós eseményeket feldolgozó pszichothrilleréből sorozat is készült. Utolsó nagyjátékfilmjét, a Mellékszereplőket 2023-ban mutatták be.

Három filmjéért is díjat vehetett át a Magyar Filmszemlén (1990, 1993, 2001),

A martfűi rémért 2017-ben a Magyar Filmhéten elnyerte a legjobb rendező díját. Alkotásait Bergamóban, Potsdamban, Montrealban, Liege-ben és Parmában is díjazták. 1994-ben kapta meg a Balázs Béla-díjat, 2002-ben a filmkritikusok díját és a Gundel Művészeti Díjat, 2008-ban a Vámos László-díjat. 2017-ben a Magyar Filmakadémia tagjai közé választották.

Harc az életért

A filmrendező Rónai Egon 2024-es Húzós című podcastjében először beszélt arról, hogy agydaganata volt, majd megműtötték, ami jól sikerült, de a beavatkozásnak magas kockázatai voltak. Azt mondták neki az orvosok, hogy akár fél oldalára lebénulhat.

Szerencsére, miután felébredt, látott, tudott beszélni és mozogni.

Az egész daganatot nem tudták kiszedni és több év a gyógyulási idő. Sopsits most jól van, szedi a kemogyógyszert és tudja, hogy nem egyik napról a másikra lesz tökéletes állapotban. A műtét 2023 szeptember 29-én volt és 2024 szeptemberben lesz a felülvizsgálat. Sopsits arról is beszélt, milyen volt megtudni, hogy agyadaganata van. A rendező azt mondta, jól fogta fel a dolgot.

Jött két orvos és mondták, hogy „van egy kis gond, ödémája van.” A másik orvos mondta, hogy „van egy nagyobb, hogy daganata van.” És akkor kérdeztem, hogy „ki a harmadik, aki beviszi a kegyelemdöfést?”

– mesélte, és hozzátette, hogy

a szövettan megérkezése volt a „kegyelemdöfés”.

A rendező visszaemlékezett arra, hogy akkor már jó ideje együtt volt azzal, akit végül a kórházban elvett feleségül.

Kiderült, hogy nem akarom őt úgy otthagyni, hogy nem örökölhet

– mondta könnyezve Sopsits. Hozzátette, bár most jól van, az ő daganata sajnos visszatérő, azt mondták neki, hogy három-öt éven belül vissza fog jönni. A rendező ezért fel is készült a jövőre: ír, szeretne még filmeket csinálni és tanítani, de nem szabályozott keretek között.

Sopsits Árpád beszélt a gyerekkoráról is

A filmrendező elmondta, hogy három dolog miatt jutott el a nevelőintézetből oda, hogy diplomás alkotó legyen: kitartás, szerencse és a makacsság, hogy az ember eldöntse, ki akar szabadulni a helyzetből. Sopsits elmondta, hogy a Torzók című filmjében is van egy jelenet az abúzusról, amit a gyerekek átélnek a nevelőintézetben. Hozzátette, hogy ez a fajta erőszak nem annyira gyakori, de a fiatalok nem tudják egymást közt megbeszélni.

A legnagyobb probléma, amiről senki nem beszél, hogy a gyerekek nem tanulnak meg dönteni

– mondta a rendező, majd hozzátette, hogy amikor mindent eldöntenek helyette és utána kikerül az ember az életbe, akkor a hirtelen szabadság traumatikus tud lenni. Azt is elmesélte, hogy voltak nagyon jó és emberséges nevelői, de ők sem tudták megakadályozni a fiatalok egymást közti verekedését. Hozzátette, az is nagy baj, hogy nincs tehetséggondozás: több mint 100 gyerekből kettőnek lett diplomája. Elmondta,

megkereste a minisztériumot azzal kapcsolatban, hogy szívesen foglalkozna állami gondozott gyerekek tehetségfejlesztésével, de elutasították az ötletét.

Sopsits beszélt a jelenlegi magyar filmezésről is, szerinte sokszor indok nélkül dobnak vissza forgatókönyveket. Hozzátette, Andy Vajna idejében sem volt minden tökéletes, annak idején ő is nekiment producernek, de becsülte benne, hogy soha nem „állt bosszút” azokon, akik másképp gondolkodtak. Bár Vajna nem támogatta Sopsits sikerfilmjét, A martfűi rémet, de mindig elfogadta, ha a többiek valamilyen ötletet jónak találtak.

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>