Tragikus hiba – Ákossal büntetik a tisztességes hallgatókat

2017 őszén már lámpással kell keresni azokat az Orbántól független szerkesztőségeket, amelyek hajlandók betartani a Jobbik vezetőit távol tartó higiéniai szabályokat. De nem fraternizálnak Vonáékkal.

Fideszes, Jobbikos szarkupacok között lépegetünk

A Klubrádió még mindig ilyen sziget – nagyon helyesen. Ők tudatosan, deklaráltan elutasítják, hogy náluk mikrofont kapjon jobbikos politikus. A szélsőséges rasszista párt tevékenységéről hírekben, elemzésekben természetesen beszámolnak, ez egy poltikai-közéleti médiumnak kötelessége.

A „higiénia „egyéb szabályaival azonban a Klubrádiónak is van gondja. Ennek magyarázata lehet természetesen az elkeserítő és szégyenletes magyar helyzet: a hazai – Fidesz- uralom alatt nyögő – jobboldal és az oda köthető személyiségek általános leromlása. Ma már az a kivételes, ha egy fideszes politikust vagy az Orbán-rezsimhez kötődő értelmiségit öklendezés nélkül vállalhat tisztességes demokrata.

Nehéz itt már a higiéniára ügyelni, hiszen mindenfelé fideszes-jobbikos szarkupacok között kell lépegetnünk.

Ákos a dalnok különlegesen jó példa erre a súlyos problémára. Nagy rajongótábora van, kétségtelenül tehetséges művész (volt), és talán manapság is az. Csakhogy miután lenullázta magát, normális közegben csak befogott orral lehetne őt említeni.

Hetek óta sérti a fülem, hogy a Klubrádióban rendszeresen sugározzák egy versfesztivál néhány másodperces reklámját, amelyben kiemelkedő fénypontként emlegetik Kovács Ákos versmondó estjét. Nagyon nem tetszett ez nekem, de nem írnám meg posztomat, ha november 18-án-án nem csapott volna arcba a népszerű Klubdélelőtt magazinban egy beszélgetés az említett versfesztivál szervezőjével, Lutter Imrével.

Természetesen szóba került Ákos estje, és a szervező örömmel újságolta, hogy Ákos estjére azonnal elkeltek a jegyek – bizonyára úgy gondolta, hogy na ugye, egymillió veréb biztosan nem téved, ha ennyien rajonganak Ákosért, akkor nincs vele baj…

A klubrádiós műsorvezető, Kun Zsuzsa megpróbált újságíróként viselkedni, felvetette, hogy „nem zavarja-e” Luttert Kovács Ákos nyílt, látványos Fidesz-kapcsolata, az általános fideszes osztogatásból neki juttatott nagy summák. Lutter ezt könynedén visszaverte, szerinte a fesztiválon kizárólag az irodalom, a vers szeretete számít, nemérdekes, kinek milyen a politikai nézete. A november 18-i műsorban ennyiben maradtak.

Csakhogy Kun Zsuzsa – sajnos nem először – rosszul készült fel erre a vitára.

Ákos nyílt fideszes elkötelezettsége és az érte besöpört jutalom valóban nem perdöntő ügy. Ízlés dolga, ki hogyan viszonyul hozzá. Ha demokráciában élnénk, egyáltalán nem számítana, az Orbán-rezsim lábszagú világában persze a dörgökőző Ákos is szaglik, de a többség orra nem kényes.

Van azonban valami más,

ami miatt Ákost már régóta nem tekintheti partnernek, aki az európai civilizáció, a tisztesség, a demokrácia értékeit vallja.

Ez az ember a hírhedt gyűlölet-dalszöveg, „A bosszú népe szerzője” (lásd erről részletesen itt: http://tamastibijegyzet.blogspot.hu/2015/12/botrany-kossuth-dij-akosnak-bosszu-nepe_22.html )

Idézet a linken található bejegyzésből:

„Kovács Ákosnak hosszú éveken át elegendő alkalma nyílt arra, hogy magyarázatot adjon és bocsánatot kérjen ezért. Ehelyett minden alkalommal azt állította, hogy ő nem is érti, miért kérdezi mindenki, vajon „a zsidókról” szól-e a nótája. Kovács Ákos a mellébeszélést választotta: azzal oldotta meg a dolgot, hogy ez a dal a – közelebbről meg nem határozott – „bosszúálló gyűlölködőkről” szól, és slussz. Ákos ezzel a  hazugságnak azt az antiszemita körökben szellemesnek vélt formáját műveli, hogy ha nem mondja ki a „zsidó” szót, de úgy fogalmaz, hogy a hasonszőrűekkel „értsék egymást”, akkor minden rendben.”

Hát, természetesen nincs ez rendben egyáltalán. És emiatt nincs helye olyan médiumokban, amelyek a 20. század véres bűneivel való leszámolást vallják, és a szabadság eszméjét próbálják őrizni.