Nádasdy Ádám: Sorost azok szúrták hátba, akik az ő jóságának voltak a haszonélvezői

Nádasdy Ádám, nyelvész, költő, műfordító. A sokoldalú alkotóval készített interjú a Magyar Narancs online oldalán jelent meg. Nádasdy szerint a vallás szerepe is változik: transzcendens tartalma keveseknél maradt meg, viszont kulturális öröksége óriási.

„Az Isteni színjátékból látjuk, hol fognak ezek szenvedni.”

„Gondoljunk a nők helyzetére: az iszlámmal összevetve a kereszténységben figyelemreméltó a tiszteletük. Igaz, most tele van a keresztény világ azzal, hogy nem tiszteljük eléggé a nőket (és biztos nem tiszteljük őket eléggé), de pusztán a tény, hogy tele van ezzel a világ, azt mutatja, a keresztény hagyomány a nők egyenjogúsága felé hajt minket, például egynejűség van, és több keresztény felekezetben vannak női papok.”

A papság szerinte elsősorban nem arról szól, hogy szememet az égre fordítva imádkozom, hanem hogy állandóan teszek-veszek, ügyködök, rohangálok:

„Az elhivatottság erre az életmódra vonatkozik: hogy nem lesz családom, nem kell vennem lakást, tornacipőt a gyereknek. Viszont pénzt próbálok szerezni a templomtető javítására, az özvegy három gyerekének a kabátjára, a rászorulók, az elesettek, az üldözöttek megsegítésére. Nagyon hasonlít a szociális munkára: szentként tisztelünk olyan papokat, mint Don Bosco vagy Flanagan atya, akik árva gyerekeket gyűjtöttek maguk köré. „

Dante fordítása kapcsán beszélt arról is, mit érez mai is elevennek a költő kereszténységéből:

„A bűnöket vagy jellemhibákat Dante nagyon szereti osztályozni. A középkor szeretett mindent beosztani: van a négy sarkalatos erény, a hét főbűn, a nyolc boldogság s a többi. Dante azt mondja, hogy a pokol legmélyén a legrondább bűn az árulás. A pénzimádat is nagyon csúnya, az erőszak, a gyilkosság is az, de az árulók vannak legalul. És azt hiszem, ezt ma is így látjuk: valóban az a legrosszabb, amikor valaki hátba szúrja azt, aki bizalommal van iránta, aki ad neki.”

Kiemelte, hogy Danténél az az árulók is be vannak osztva: azok vannak közülük is a legmélyebben, akik a jótevőjüket árulják el:

„A legjobb példa természetesen Júdás, de akár Caesar gyilkosaira, Brutusra és Cassiusra is gondolhatunk, őket maga Lucifer rágcsálja a pokol fenekén. És ha ma az ember körülnéz, akkor azt látja, hogy hányan vannak, akik Soros Györgyöt, a magyarság jótevőjét, az egyik legnagyvonalúbb és legadakozóbb magyar embert rútul hátba támadják, mégpedig azok, akik az ő jóságának voltak haszonélvezői. Az Isteni színjátékból látjuk, hol fognak ezek szenvedni.”

A mai magyar irodalomról

Kevés olyan igazi vulkanikus tehetség van, aki egyszer csak úgy előrobban a semmiből. De nagyon sok a művelt, kulturált tehetség, és közülük sokan olvasnak irodalmat. Mert hiszen előttük nagyságok jártak, azok súlya alól nehéz kibújni. Szerinte ma minden ilyen referenciálisan, hozzájuk képest működik. Talán Tandori, Petri voltak az utolsó vulkanikusak:

„Sokat állok a tükör előtt, hogy igen, tudom, hogy én most verset írok. Pilinszky, Nagy László, Juhász Ferenc még simán előálltak, és más-más módon, de mondták a magukét. Szeretem a mostani irodalmat is, de az az érzésem, hogy a maradandók ebből inkább a történetek, a jó történetek lesznek, a narratív rész. Ahogy történt a középkorban is, amikor abbahagyták a finom lírát, és jöttek a románcok meg a történetek. Néha butuskán, de azért nagyon izgalmasan. Az, hogy a mű hogy van megírva, nem olyan nagyon érdekelte őket, vagy ha igyekeztek is szépen megcsinálni, nem volt az olyan akrobatikus művészet. Még egy Dante verselése is roppant igénytelen. Úgy látom, ma elkanyarodnak a regényírók Esterházy programjától, aki azt mondta, hogy nem a „mit”, hanem a „hogyan” az érdekes, és inkább jönnek elő a történetekkel.”