Banánköztársaság
Kései „revans” 1848-ért? – Adjunk rá visszafogott, méltóságteljes választ
Folyamatosan próbálják ellopni, megbecsteleníteni legszebb ünnepünket 1848 március 15-ét: hol azzal, hogy nagygyűlést tartanak, Keresztapával, importált – lengyel, határon túli magyar – közönséggel; hol azzal, hogy magukra tűzik a kokárdát, így hivalkodva magyarságukkal, akár hetekig, hónapokig, örökké.
Folyamatosan próbálják ellopni, megbecsteleníteni legszebb ünnepünket 1848 március 15-ét: hol azzal, hogy nagygyűlést tartanak, Keresztapával, importált – lengyel, határon túli magyar – közönséggel; hol azzal, hogy magukra tűzik a kokárdát, így hivalkodva magyarságukkal, akár hetekig, hónapokig, örökké.
Rervans a többször is kiátkozott felvilágosodásért, a francia forradalomért?
Furcsa érzés kerít hatalmába: mintha föltámadni készülne a helytartótanács, hogy visszavágjon mindenért. Maga köré gyűjtve söpredéket és szerencsétleneket… Hiszen folyamatosan próbálják ellopni, megbecsteleníteni legszebb ünnepünket: hol azzal, hogy nagygyűlést tartanak, Keresztapával, importált – lengyel, határon túli magyar – közönséggel; hol azzal, hogy magukra tűzik a kokárdát, így hivalkodva magyarságukkal, akár hetekig, hónapokig, örökké.
A legújabb CÖF-ös terv a korábbiaknál súlyosabb provokációnak ígérkezik
Szerintem a „választás” előtti békamenetet – ahogy a korábbiakban Istenre hivatkoza szervezik, ám a Keresztapát értik rajta. Az államilag elismert egyházak bizonyára hamarosan tiltakoznak is eme CÖF-ös – fideszes istentelenség miatt…
Importálnak majd megin lengyeleket, határon túli szélsőjobbos vagy megvezetett magyarokat, kik pénzért, és az „élményért” szívesen jönnek… Szerintem 9gyekeznek összegyűjteni még a hazai újnyilasokat, neonácikat is, összekeverve őket megkeseredett szerencsétlenekkel, gyűlölködőkkel.
Menetüket nyilvánvalóan durva fenyegetésnek, provokációnak szánják
Valamit válaszolni kellene erre az abszurditásra – talán Rákos mezején kellene összegyűlnünk… Hiszen mégsem lehet minden további nélkül átengedni március 15‐ét megveszekedett ellenségeinek.
Vagy elegendő lehet a mai demokratáknak csak fölmutatni március 15-e igazi arcát, a márciusi ifjakkal. Azt az ünnepet, amelyet Orbánia folyamatosan ellopni, meggyalázni akar – hazudozással is, sorosozással is, gyurcsányozással is, cigányozással is, cégéres antiszemiták kitüntetésével is – egy ideje pedig migráncsozással, brüsszelezéssel is. Legújabban pedig a „gyermekvédelminek” hazudott, náci mintájú kampánnyal, „népszavazással”…
1848. március 15-e demokratikus akaratnyilvánítás volt: azt fejezte ki, hogy Magyarország Európához akar csatlakozni, kulturálisan is.
Azóta többször is megtántorodtunk, többször is megtagadtuk Petőfit is, társait is. De a demokratikus Magyarország iránti vágy valahogy mindig megmaradt, és minden demokratikus törekvés arra a napra hivatkozott, arra emlékeztetett. Hiába dobált rá koszorúkat a vak Megszokás, a süket Hivatal. Hiába „ünnepelték” ellenségei is!
„Koporsó tömlöcét aki elkerülte,
most hazug koszorúk láncait ne tűrje
eleven emlékén!” (Babits Mihály: Petőfi koszorúi)
Ne tűrjünk tétlenül!
Most a betyárság készül arra, hogy fenyegetőn gyalázza meg ünnepünket. Azok vezényelnek menetet, akik újra ki akarják szakítani Magyarországot Európából.
Hát ne tűrjük tétlenül ezt a hazug menetet se! Adjunk rá visszafogott, méltóságteljes választ – tudomásul véve, hogy Orbánék elvették egyetlen nemzetegyesítő ünnepünket is: ma március 15-e megosztó nap. Ugyan szinte mindenki megünnepli, de egészen mást gondolnak bele a demokraták, mint a demokrácia ellenségei.
Hogy milyen válasz tekinthető értelmesnek, lehetségesnek, azt politikusoknak kell kitalálniuk, megszervezniük.
Én kívülről 1973-ra emlékezem:
(Mag a felvétel ténye feledteti a felvétel minőségét)
Szerző
