Radikalizálódik a közbeszéd: ne kérjük, követeljük, hogy takarodjanak!

Sokszor állítottuk már, hogy egyre radikalizálódik a közbeszéd, és itt nem a Bayer és társai által használt ócska, szélsőjobbos, embertelen, rasszista dumákra gondolunk, hanem a valódi, az ország jövőjéért tenni akaró radikális vélemények egyre bátrabb megfogalmazására. Alább Györfi Zsuzs felháborodott posztját adjuk közre.

Magasról teszek a békés tüntetésekre

Marhára nem fogok többet nyilatkozatokkal sztendapolni, élő láncban bohóckodni, és a piros felkiáltójelet is akkor akarom látni legközelebb, ha vadászkéssel karcoljuk a homlokukba (thx az ötletet, Tarantino). Kritikus tömegre vártatok? Mi volt az a nyolcvanezer? Ott volt vége a békének meg a kéremszépennek. Ott kellett volna túllépni a világítós telefonnal andalgáson, miközben szentimentálisan sajnáljuk magunkat, és erkölcsi fölénybe burkolózva hisszük, hogy mi vagyunk a grund. Kurvára nem, mert a grund nem a tanárok, nem a diákok, hanem a hazám, amiből a kormányunk miatt pattanás lett a világ valagán (és pont olyan élni is benne).

Rohadtul nem a gyerekeink jövője érdekel, amikor a jövő hetet sem tudom megtervezni

Még a menüt sem, mert a túrós tészta napok alatt a beluga kaviár kategóriájába esett, és nem tudok anyukámhoz hazamenni Nyíregyházára, mert nem tudom, hol szerzek naftát a kocsiba. Levegőt akarok! Lélegeznék, de évek óta csak a rothadt narancs bűze tölti meg az orromat, attól penészes körülöttem minden.

Mondjuk végre ki, hogy ez nem az oktatásról szól. Mondjuk ki, hogy melegedni akarunk, és ehhez az alaptörvényből rakunk máglyát.

Ez a kormány megbukott itthon és megbukott Európában. Ne kérjük, követeljük, hogy takarodjanak! Ha nem teszik maguktól, segítünk erővel. Ha ellenállnak, a saját kezünkkel dobáljuk ki a színes nyakkendős uraságokat a bársonyszékből. A fenti sorok kimerítik az uszítás fogalmát? Vállalom itt, és vállalom nyilvánosan. Szóval céltalanul békés tancsitüntetésre többet nem megyek.

Kapcsolódó