Borzalmas kép a múltból a jövőről, amiben mi már mint jelenben bukdácsolunk -Szégyenországá lett a haza

A mai jelenünk, azonos egykori jövőnkkel, sajnos. Ezeket a sorokat szerzőnk éppen tíz éve 2012 decemberében írta le, és a szöveg mára élőbb, fájóbb lett mint születése idején lehetett. Igen, a rendbitodalma azóta is áll és szívja el, egyre makacsabbul az ország életerejét.

Egyre nehezebb hinni…

„Tudom, lesznek, akik elárulják a másikat, vagy elhallgatnak, vagy beállnak az őrült, jogtalan uralkodók rendbirodalmába. Talán nem is gyávaságból teszik majd, hanem hogy legyen pénz ételre, számlákra, a puszta megélhetésre. Tudom, egyre nehezebb lesz hinni abban, hogy ennek az országromboló, jövőt gyilkoló hatalomnak vége lesz. Tudom, mert látom, látjuk, hogy egyre embertelenebb eszközökkel támadnak a hűbérurak fiatalra, idősre, kétkezi munkásra, diplomásra. Magyarországon már nem arról van szó, hogy alkalmatlan-e a kormány, vagy sem, egypártrendszert épít-e ki, vagy sem. Már nem az a kérdés, hogy mikor bukik meg a kormány, mert már régen megbukott demokráciából. A kérdés az, hogy mi, akik szabad országot, emberhez méltó életet akarunk, vajon hogyan tudunk kiállni az egyetemes emberi jogaink mellett. Hogy felül tudunk-e emelkedni az önös érdekeken? Hogy tudomásul vesszük-e, hogy nincs olyan, hogy diákok ügye, sajtó ügye, fogyatékkal élők ügye, idősek ügye, cigányok, zsidók, homoszexuálisok ügye. Nincs olyan, hogy vidék, meg Budapest ügye, hívő meg hitetlen ügye. Mert mindannyian tartozunk valahová, mert mindannyian itt, ebben a szégyenországgá tett hazánkban szeretnénk békében élni.”

Kapcsolódó, a valódi mából, a másik oldalon pedig elindult a tudásmenet is.