Banánköztársaság
Hanyas vagy? P1-es, vagy P2-es,3-as, vagy több? – Az életben maradás lehetőségének mentő-számai….
A „hanyas vagy…?” kérdésre adott válasz eddig az együvé-tartozást jelentette, az évjáratot, amikor születtünk, azt, hogy fél szavakból is értjük egymást. A ma számai -P1, P2, P3 sokkal inkább arra utalnak, hogy baj esetén mekkora a sanszunk, hogy időben orvosi ellátáshoz jutunk.
A „hanyas vagy…?” kérdésre adott válasz eddig az együvé-tartozást jelentette, az évjáratot, amikor születtünk, azt, hogy fél szavakból is értjük egymást. A ma számai -P1, P2, P3 sokkal inkább arra utalnak, hogy baj esetén mekkora a sanszunk, hogy időben orvosi ellátáshoz jutunk.
A „Gálvölgyi-ügy” nyomán….
Mint emlékezetes, Pintér Sándor belügyminiszter az úgynevezett Gálvölgyi-ügy nyomán belső vizsgálatot rendelt el a mentőszolgálatnál, ennek részeként egyebek mellett a segélyhívások kezelésről is kért adatokat a tárca vezetője. E szerint május első másfél hetében csaknem 25 ezer azonnali-sürgős hívás érkezett a mentőkhöz. Ebből több mint négyezret soroltak azok közé, amelyekhez azonnal rohamkocsit kell indítani.
Úgy tudjuk, a belügyminiszter által elrendelt vizsgálat óta 25-30 százalékkal nőtt a legsürgősebbnek minősített esetek aránya.
A jelentésből az is kitűnik, hogy
amíg Budapesten és Pest megyében 100 ezer lakosra 5 mentőautó jut, addig az ország többi területén közel kétszer annyi.
Kunetz doktor magyarra fordította….
„A Népszava információi szerint elkészült az a jelentés a Mentőszolgálatnál, amely a „Gálvölgyi ügy” hátterét kívánta kivizsgálni. A cikk alapján országosan az azonnali segítségre szorulók 78 százaléka kap 15 percen belül segítséget, azaz az esetek 78 százalékában ér ki a mentő a sürgős hívásokhoz 15 percen belül.
Ennél azonban sokkal rosszabb azon betegek helyzete, akik nem kerülhettek be a P1-es azaz priorítás 1-es kategóriába, amelyhez azonnal mentőt kell indítani, csak a P2-es, vagy P3-as kategóriába soroltak. Ebben az esetben sokkal hosszabb kiérkezési időre kellett számítaniuk a betegeknek, mint 15 perc Pest megyében például, midössze az estek 31 százalékában ért ki P2-es kategóriában a mentő 15 percen belül.
És akkor nézzünk a számok mögé, hiszen a helyzet sokkal, de sokkal tragikusabb, mint amit ezek a kiérkezési idők mutatnak
A 2010-ben egyszer már tartott ott a Mentőszolgálat, hogy a statisztikája azt tudta mutatni, amit most látunk, hogy a sürgős hívásokra az esetek 78 százalékában ér ki a Mentőszolgálat 15 percen belül.
Igaz az is, hogy ekkor a világ fejlettebb felén ez a 15 perc a nagyvárosokban már sokkal inkább 10 perces reagálást jelentett.
Ugyanakkor a 2010-es OMSZ mérések eredményei még papír alapú rendszerben születtek, amely kevésbé adott pontos eredményt, mint a mostani térinformatikai rendszerek által is támogatott digitális irányítás. Ennek értelmében ez a 78 százalékos arány a valóságban lehetett valamivel kevesebb, de akár több is.
Ami azonban jelentősen eltért a jelenlegi helyzettől az a kiérkezési idők metodikájának számítása és a azonnali feladat metodikájának meghatározása.
Mert még 2010-ben a kiérkezési időt úgy számította a Mentőszolgálat,
ahogyan a világon mindenhol számítják, a beérkező segélykérés körüli pillanattól a kárhelyreérkezésig a kiérkezési időt. Ma már módszertant váltottak, ugyanis ez a mérőszám rohamosan romlott évről évre, így először ennek nyilvános publikálását hagyta el a Mentőszolgálat, majd egy egészen kreatív, már-már statisztika hamisítást súroló megoldást választott.
A kiérkezési időt immár csak akkortól kezdte el mérni az OMSZ, amikor a feladathoz mentőegységet is tudott riasztani, így a segélykérés és a mentő riasztása közötti idő nem került bele a statisztikába, amely akár órákat is jelenthet.
A másik módszartani változtatás a folyamatosan romló statisztikákkal szemben az a sürgősség megítélése volt
Míg 2010-ben az azonnali feladatok kategóriájába tartozott a jelenlegi P1-es kategória, de a P2-es kategória nagy része is – amelyek szerepeltek a 15 perces kiérkezési statisztikában – addig az elmúlt években nagyon megszűrték azon bejelentéseket, akik végül P1-es kategóriába kerülhettek. (Nyilvánvalóan kevesebb P1-es híváshoz könnyebb 15 percen belül mentőegységet küldeni.) Erről számolt be nekem egymástól függetlenül több irányító csoport is az elmúlt években, illetve ennek lehetett a jele az elmúlt időszak több olyan esete is, amikor a mentőegységek rendelkezésre álltak, de mégsem küldték őket.
Értelemszerűen ennek következménye az lett, hogy bár kifelé az adatokat tekintve a Mentőszolgálat remekül teljesített, csak sajnos ez a rohadt gyümölcsön a cukormáz, kívülről édesnek tűnik, de belül élvezhetetlen.
Ezt a „jelenséget” erősítheti még meg az is hogy a belügyminiszteri vizsgálatot követően a Népszava, és nem mellesleg az én információim szerint is hirtelen, 25-30 százalékkal megnőtt azon bejelentések száma, amelyek P1-es kategóriába tartoznak.
Azaz a Mentőszolgálat a vizsgálat és a botrány hatására el kezdte a P1-es kategóriába valós sorolást kibővíteni, hogy ne járhasson még egyszer úgy, mint Gálvölgyi János esetében is járt.
Ez persze azt is jelentheti, hogy átestek a ló túlsó oldalára, így olyan betegekhez is azonnal mentőt küldenek, akikhez éppen nem kellene azonnal. Ami a mentőellátást színvonalát tovább fogja rontani.
Amit majd a Mentőszolgálat azzal próbál meg megoldani, hogy egyre több és több mentőegységet vezényel át- és keresztbe, hogy kitömje a lyukakat, míg azon helyeken is válságossá válik az ellátás, ahol eddig kielégítő volt.
Holott a megoldás ennél rém egyszerűbben elképzelhető lenne, a menedzsment azonnali menesztésével és olyan új menedzsment kinevezésével, amely képes megfogalmazni, hogy mely bejelentésekre kell mentőt küldeni és mely bejelentések kezelhetőek az ellátórendszer egyéb elemeivel, illetve egyáltalán képes megszervezni a mentést magát.
Szerző
