Szanyi Tibor: megjósolom NATO jövő heti vilniusi csúcsértekezletének eredményeit -Delphoi 2023

Szanyi kapitány e-heti eszmefuttatása: legszorosabb politikai elvbarátaimmal két éve gondoltunk egy nagyot, s 2021/22 során havi rendszerességgel politikai jelentéseket adtunk ki, amelyeket nagy ‘pártsemlegesen’ kamuzva a Delphoi Vote Research nevű virtuális közvéleménykutató intézet nyakába varrtunk. Igazából jókat kuncogtunk, hogy a jó pénzekért ilyen-olyan pártokat szolgáló nagynevű (többnyire egyszemélyes) intézmények mennyi hablatyot hordtak össze, a DVR ezzel szemben a végül is kristálytiszta valósággá vált országgyűlési eredményeket jósolta meg, a hazai pályán gyakorlatilag egyedüliként. 

Semmi ördöngösség nem volt a dologban

Párttársaimmal együtt egyszerűen csak figyeltük az utca hangját, az emberek arcrezdüléseit, indulatait, zavarait és stílusait, s ezekből világosan előre láthattuk a készülődő förtelmes ellenzéki buktát. Olyannyira, hogy jómagam a Városi Kurír hasábjain is előrevetítettem a ‘jobblib’ pártok ólajtó színtű arcra zuhanását az MZP fedőnevű nevű félnótásukkal, de mindezt be lehetett tudni a személyes gonoszkodásomnak. Sőt, az egyik legnagyobb “objektív” celeb televíziós műsorvezető még nekem is támadt, hogy addig károgok, amíg a kár aztán be is következik. 

Fentiekre emlékezve most arra vállalkozom, hogy a NATO jövő heti vilniusi csúcsértekezletének eredményeit megjósoljam, s amennyiben tévednék, akkor majd a Delphoi Vote Reserach intézet pontatlan előrejelzéseit fogom okolni.

Kezdjük azzal a véletlennel,

hogy az apró Litvánia valaha félelmetes hatalom volt (mi is azt hisszük magunkról), és ezt kidomborítandó a mostani csúcsértekezlet vizuális logója a Vitys nevű páncélos lovagjukat idézi, aki egyébként a magyar vitéz szó távoli névadója. A NATO csúcs napirendje picit sem technikai tartalmú, hanem egy kijelentő és egy kérdőmondatból áll: “A NATO jelenleg a hidegháború óta a legveszélyesebb és megjósolhatatlan biztonsági környezettel szembesül. A Szövetség hogyan lesz képes megvédeni egymilliárd polgárát és a szövetségesi terület minden centiméterét?”

• Ha valakinek kétségei lennének, a NATO tagországok most (is) történelmet akarnak írni. Ehhez képest részletkérdés, hogy mi lesz Ukrajnában, Tajvannal, illetve a svéd csatlakozással?  Fontos részletek, de akkor is jobbára részletek.
• Ha valakinek kétségei lennének, a világ legerősebb, leggazdagabb, legfejlettebb egy nyolcada oda fogja tenni magát a demokráciába csomagolt kapitalizmusa mellé. Nyilván eszükben sincs elereszteni azokat az előnyöket, amelyeket évszázados gyarmatosítások és világháborúk mentén biztosítottak maguknak. 
• Ha valakinek kétségei lennének, a NATO igen jó formában van. Tagjai gazdaságilag jól hasítanak, s a problémáikról tudni kell, hogy azok jóval kisebbek, mint a világ maradék hét nyolcadának a gondjai. Hadseregeik ugyancsak jó állapotban vannak, erőforrásaik hatalmasak, büszkeségükhöz nem fér kétség. És felettébb szervezettek is, ráadásul ezúttal nem ők húzták ki a gyufát. (Pontosabban de, csak hát az korábban történt, ami azóta status quo-vá szilárdult.) 

Fentiekből fakad az első jóslatom, ami tömören úgy szól, hogy Svédország és Ukrajna sokkal hamarabb NATO-tagországgá válik, mint azt bárki gondolná. Nem utolsó sorban a törökök miatt.

Svédország esete egyszerűbbnek látszik,

ám a svéd semlegesség feladása égből pottyant adomány a többieknek. Svédország védelme nem igényel különösebb erőfeszítést, hiszen szárazföldön csak NATO-országokkal határos, és irgalmatlanul erős hadserege van. Kiváltképp tengeri nagyhatalomnak tekinthetjük. Ilyen finom falatot nem szoktak kiköpni. Bár a törökök most szórakoznak velük egy kicsikét (és még valamelyest igazuk is van), de ez inkább erősíti a közös képességeket, hiszen a svédek (és az amerikaiak) udvariasan fel fognak hagyni az Ankarát laposra nyomó haditechnikai embargóikkal, és máris kész a megállapodás!

Jegyezzük meg, ebben a meccsben nincs magyar kártya!

Orbán ugyanis alárendelte magát a török akaratnak, amihez viszont nem fűződik kétség, annál is kevésbé, mivel eredendően mindketten megszavazták Svédország meghívását. Ezen felül a magyar haderő sajnos elhanyagolható tétel, egyedül országunk észak-déli átjárhatósága fontos, ami a tények szintén pont olyan sima, mint amilyen mereven elzárkózott tőle a magyar kormányfő. Valójában fütyülnek ránk, és nap mint nap simán átgyalogolnak/repülnek rajtunk.

Jegyezzük meg, ebben a meccsben nincs magyar kártya!

A törökök (majd persze mi is) azonban megfizetnek a huzavonáikért, lévén ők épp most veszítik el a NATO-dobogón az ezüstérmes helyüket. Eddig a török haderő volt a Szövetség második legnagyobbja, ám ezt az állig felfegyverzendő Ukrajna mára meghaladta. Sőt, akár a lendületesen fegyverkező Lengyelország is maga mögé utasíthatja a törököket. Úgy is mondhatjuk, hogy a török hadsereg úgy értékelődik le, mint a török líra, s ez nem vicc, mert Erdogan ugyan a trónon tud maradni, de egyre gyengébb hátországgal. Csak úgy, mint magyar barátja, Orbán Viktor. Szóval, nem nekik áll a zászló. Persze az nem baj, ha ők is markolásszák a zászlórudat. 

Apropó, török-magyar viszonylat! Magyarország törökök általi megszállásának első két évében senki nem gondolta, hogy az 150 éven át fog tartani. Az ukrajnai háború ugyancsak elhúzódhat, de a NATO valószínűleg nem fog annyit várni, mint ‘anno’ a Habsburgok. 

És itt jön a második jóslatom: a NATO ki fogja verni az oroszokat Ukrajnából. Igen, a NATO.

Az oroszok távoztával Ukrajnát pedig azonnal fel fogják venni a NATO-ba. Ugye azt sem gondolja senki, hogy a NATO, amely eleddig közel 200 milliárd dollárt/eurót/fontot ölt ebbe a konfliktusba, majd pusztulni hagyná a pénzét? Ha kell, még 200-at odatesz, vagy akár még azon túl is kétszázakat. Ebben a meccsben az oroszoknak semmi esélyük sincs, ugyanis az oroszok ma már nincsnek “annyian, mint az oroszok”, lévén a maguk 145 millió embere áll szemben a NATO egy milliárdjával, és akkor a fejlettségi különbséget meg se említettük. Moszkvát azonban nem csak ez nyomasztja. Pechjükre olyan hatalmas a területük, hogy az ukrán frontra csak az egyéb határaik elhanyagolása árán tudnának komolyabb erőket átirányítani. Márpedig Kína Vlagyivosztokot épp úgy saját területének gondolja, mint Tajvant, csak az előbbire kevesebb szó esik. Sajnos, nem kizárt, hogy az az egész egy végzetes atomháborúba torkolhat, jóllehet ennek az esélye semmivel sem nagyobb, mint az a második világháború óta bármikor is volt.

Csak az ostobák állítják, hogy a vilniusi csúcson az ukrán, a svéd, vagy akár a tajvani kérdések fogják uralni a szószéket. Nyilván lesz egy sor újságíró, akik ezekben a témákban fognak elmélyülni.

A lényeg máshol lesz

• Vilnius persze meg fogja erősíteni Ukrajnát a NATO-ba vezető utón, még ha várni is kell egy kicsit.  
• Vilnius nem fog kétséget hagyni afelől sem, hogy a svédek mihamarabb jöhetnek. 
• Vilnius után a kínaiaknak viszont világos lesz, hogy Tajvan nem tárgyalható, de Vlagyivosztok esetleg vihető. 

A harmadik jóslatom pedig ez:

Vilniusban a NATO egy gyengéd, de nagyon is érthető ultimátumot fog adni az oroszoknak. Akár úgy, hogy elereszti a gyeplőt, és mondjuk Lengyelország, sőt, Litvánia is hallgatólagosan zöld utat kap az ENSZ alapokmányai szerinti katonai segítség nyújtáshoz – Ukrajnának. Kína ebből érteni fog. Ha szerencsénk van, akkor Putyin is.

Kapcsolódó

Van véleményük, de nem tudják, hogy mire alapozták – Össze-vissza…