A Liget a főváros egykori urainak kedvenc vadászterületének helyén jött létre. A lizsé hosszú, hosszú évtizedekig Budapest lakosainak kedvenc „vigalmi negyede” volt, akik még a „lepusztulás” éveinek idején is kitartottak mellette.
„Ujjé a Ligetben nagyszerű! „
Biztos sokan emlékeznek Zerkovitz Béladalocskájára, amit egy csodálatos művész, Bilicsi Tivadarvitt évtizedekkel ezelőtt sikerre.
Kevesen tudják azonban, hogy a nótában szereplő Weingruber nagyon is valós személy volt. Pontosabban a Weingruber dinasztia. Ők voltak azok, akik a főváros talán legnépszerűbb szórakozóhelyeit, kávézóit működtették a 19.század második felétől a 20. század közepéig. Szinte fogalom volt a Rákóczi úti Fehér Hattyú, a Teréz körúti Edison, de a legnépszerűbb vállalkozásuk a Városligetben volt.
Jó ideje nincs okunk mulatozni…
Az emlékezet is pusztul. A Weingruberek neve is kitörlődik lassan… A család néhány tagjának sírhelyét korábban kikutattam. Persze a történetüket is…Rokonságban álltak azzal a Bánd családdal is, akik egykor a legfinomabb kenyeret sütötték a fővárosiaknak, és nem mellesleg nem csak pékek voltak, de leszármazottjaik közt akadtak orvosok, művészek is. Pl.Bánd Viktória, a festő, akinek a sorsa 1947 után homályba vész, de nem adtam fel, hogy kiderítsem, mi történt vele.
Aki nem ismeri a múltat, nem látja a jelent.