Kultúra
Ma 5 éve, hogy bevonta vitorláját Heller Ágnes
A világhírű, csak Magyaroroszágon elhallgatott tudós, filozófus Heller Ágnes fél évtizede távozott fizikai valójában közülünk. Lánya, Hermann Zsuzsa erre a napra emlékezett egy rövid részletet közzé téve anyja meg nem jelent regényéből.
„Most hirtelen ÉREZTEM, hogy meg fogok halni”
Kamasz koromban történt, amikor egy hetet Balatonfüreden töltöttem a nagybátyám házában. Nekünk otthon nem volt rádiónk, a lakásunkban egyenáram volt, és az egyenáramú rádiók sokba kerültek – de Marica néniéknek volt egy kis készülékük, amelyen Budapest 1-et egészen jól lehetett fogni. Rádiót hallgatni élményszámba ment. Tudtam, hogy aznap a rádió közvetíteni fogja az Amerikai Elektra című darab harmadik részét. Ezt okvetlenül meg akartam hallgatni. Világos volt még, Marica néniék a ház előtti padkán ültek, velük volt Jutka is. Én azonban bevonultam a szobába, lehúztam a redőnyt, és majdnem teljesen sötétben nyitottam ki a rádiót, hogy meglegyen a színházi hangulat. Az előadás hosszú volt, de már a végéhez közeledett és Marica néniék még mindig ott fecsegtek a padkán. Ekkor szögeztette be a darab hősnője az ablakokat. Hallani lehetett ahogy az ablakokat bezárják, besötétedik a színpad, ahogy verik a szögeket, ahogy a lány a kripta-szobába zárva egyedül marad. És ebben a pillanatban, pontosan ebben a pillanatban, mikor a rádióban az ablakokat szögezték, rádöbbentem, hogy meg fogok halni. Mindig tudtam, hogy meg fogok halni, de ez csak tudás volt. Most hirtelen ÉREZTEM, hogy meg fogok halni. Szorított a torkom, kiszáradt a szám, és semmi másra nem tudtam gondolni, minthogy én is, én is meg fogok halni. Nemcsak mások halnak meg, de én is. Olyan rémület fogott el, hogy alig vettem tudomásul amikor Jutka bejött, Marica néni ágyba küldött, lekapcsolta az időközben felgyújtott villanyt. Meg voltam dermedve. Jutka aludt, én meg felültem az ágyban. Egész éjszaka ültem az ágyban és mondogattam magamnak, hogy meg fogok halni, nemcsak mások, én is meghalok. És hogy mindegy, mikor, mindegy holnap vagy hatvan év múlva. Mert minek még hatvan évet élni, ha a vége mindig ugyanaz, ha úgyis meghal az ember. Másnap reggel, mikor Jutka elvégezte az otthoni munkákat, leszaladtunk a Balatonhoz vitorlásokat nézni. Ekkor hirtelen eszembe jutott a verssor: „Partra szállottam, bevonom vitorlám”. Végig mondtam magamban a verset és kiállt torkomból a szorítás. Rájöttem, hogy mégsem mindegy
-fejeződik be a Heller Ágnes szöveg, benne egy Berzsenyi Dániel idézettel.
