Connect with us

Kerítésen innen

67 éves korában elhunyt Krémer Balázs szociológus – Legyen könnyű neki a föld!

80 éves korában elhunyt Nemere István - Legyen könnyű neki a föld
Megosztás

67 éves korában meghalt Krémer Balázs szociológus, szociálpolitikus, a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék egyetemi docense, a Szociális Szakmai Szövetség elnöke. Halálhírét felesége tudatta a Facebookon, aki azt írta: férje betegség következtében, váratlanul hunyt el.

Legyen könnyű a föld!

A Társadalomtudományi Kutatóközpont honlapján olvasható életrajza szerint Krémer Balázs 1982-ben végzett az ELTE TTK matematika-fizika, majd 1983-ban az ELTE BTK szociológia szakán. 1997-ben kandidált. Számos külföldi egyetem vendégoktatójaként tanított vagy tartott előadást. 2002-ben az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumban részt vett az Uniós csatlakozás előkészületeiben, 2003-tól az Esély c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt. Főbb kutatási területei: hátrányos helyzetű csoportok, romák, fogyatékkal élők, foglalkoztatáspolitika, munkanélküliség, EU strukturális alapok, civil szervezetek, harmadik szektor, szocioökonómiai rendszerek, szociális gazdaság voltak.

Baráti búcsú

„Olvassatok Krémert! Tudom, hogy Balázs leginkább ezt szeretné. Ha már egyszer orvul elragadta a hirtelen halál. Miközben oly életerősen és bizalommal várta már hosszú-hosszú hónapok óta, hogy végre sor kerülhessen arra a fránya orvosi beavatkozásra, melynek segítségével még nyugodtan élhetett volna 120 éves koráig! Mennyit bosszankodtunk, ironizáltunk, humorral vegyítve keseregtünk együtt e világ botorságain! És most én itt, te meg ott. Bakker!

Amióta csak ismerjük egymást, van annak már vagy negyven éve (Szent I.ten, mennyi idő!), mennyi-mennyi színvonalas, értelmes beszélgetést folytattunk! És most hogyan, Balázs?! Évekig dolgoztál legutóbbi könyveden, a „A „valakik” társadalma. Az ember társadalmi jelentőségéről és annak hanyatlásáról” címűn, s már megjelenés előtt kíváncsi voltál a véleményemre. Aztán csak húztuk-halasztottuk, mindig más témák kerültek terítékre, s most itt maradtam, s te meg elmentél anélkül, hogy ezt átdumáltuk volna! Jajj. (…)
Itt maradtunk Závada Palival, és a távolban élő Őry Csabával, mi, akkori „fiatalok”, hogy emlékezzünk a 80-as évek izzó, izgalmas beszélgetéseire, melyek során Ferge Zsuzsa akadémiai kutató csoportjában megpróbáltunk egy működő, tisztességes szociálpolitikai rendszert kigondolni és javaslatként ennek az országnak – képletesen szólva – az asztalára letenni. Segítettél az SZDSZ, majd Demszky-főpolgármester programjának szociálpolitikai alapelveit, céljait megfogalmazni, miközben rengeteget dolgoztál azon (is), hogy az ország EU-s csatlakozása megfelelő kereteket és támogatást nyújtson olyan hatalmas problémák megoldásához, mint a munkanélküliség, a fogyatékkal élők humánus támogatása, vagy éppen a magyarországi romák helyzetének a javítása.

De én most nem is erről a rengeteg dologról szeretnék szólni, hanem arról a kapcsolatról, mely most, már a távozásodat követő első órákban is annyira hiányzik nekem. Ahogy bármikor, de tényleg bármikor felhívhattuk egymást, s tudtuk, hogy a másik valami számára fontos dolog miatt nyúlt a telefonhoz. Ahogy a mindenféle gondolati kalandozásokkal együtt is mindig rettentően figyeltünk egymásra, igazi respekttel, s mindig tudtunk együtt gondolkodni, egymást tovább segíteni a megakadásokon, a belső kétségeken. Ahogy teljesen különböző világnézetű és politikai indíttatású titkos szociálpolitikai reformer asztaltársaságunkban egyszerre tudtunk nagyon kemények is lenni, de a „más hitűekkel” nem összeveszni. Ez most majd hogyan, nélküled?

Mennyit dumáltunk, mielőtt otthagytad az általad oly szeretett debreceni tanszéket, s eljöttél a Zsidó Egyetemre (ORZSE) oktatni, s azóta folyamatosak voltak ezek a fejtörések, hogy hogyan lehetne jobban csinálni, hogyan tudnánk a legjobban átadni a (felnőtt) diákoknak nem csak a tudást, hanem azokat az értékeket, azt az erkölcsi mércét is, melyeket oly rettentően fontosaknak tartunk.

Balázs, bakker, mindkettőnknek megvan a véleménye a nekrológokról, ez sem az akart most lenni, de minimum ennyit most ki kellett írjak magamból. Legyen könnyű neked a föld!

És e maffiaállamban itt maradottak pedig olvassák Krémer Balázst! Legalább ezeket:

  • 1984 Dolgozat az ipari munkások tagozódásáról, (MTA Szociológiai Kutató Intézet)
  • 1987 -Závada Pál: A gazdaság és a szociálpolitika összefüggései. (MTA Szociológiai Kut. Int.)
  • 1993 Van-e ma szegénység Magyarországon? (Esély)
  • 1996 A „szociális jogok” –mint a társadalmi progresszió „kvázi-intencionális” eszközei in: Rejtőzködő jelen, (kötet Ferge Zsuzsa születésnapjára)
  • 2004 -Gyulavári Tamás: Európai Szociális Modell? (Esély)
  • 2006 Ápolás-gondozás –kit, miért, hol, hogyan, és egyáltalán… (Államreform Bizottság)
  • 2007 A jóléti paradigmák változása in: Csoba Judit-Czibere Ibolya (szerk.): Tipikus munkaerőpiaci problémák -Atipikus megoldások
  • 2008 A szociális szolgáltatások modernizációja -közpolitikai trendek, elvek, irányok, (Kapocs)
  • 2009 -Csoba Judit .-Diebel Andrea: Munkaerőpiaci változások, leszakadó társadalmi csoportok In Csoba J: (szerk): A peremhelyzetű társadalmi csoportok munkaerőpiaci és társadalmi integrációja
  • 2009 Bevezetés a szociálpolitikába
  • 2013 A maffiaállam társadalomképe és társadalompolitikája, in.: Magyar polip (szerk.: Magyar Bálint)
  • 2015 Mi is a kétségbeejtő abban, hogy tovább élünk? avagy Az idősödési válság és a halál egyenlőtlenségei
  • 2023 A „valakik” társadalma. Az ember társadalmi jelentőségéről és annak hanyatlásáról.”

 

Szerző