Banánköztársaság
Magyar György: újrázik a NER, megint átveri az önkormányzatokat!?
A tehetősebb településektől jövőre elvesznek újabb 65 milliárdot, amiből viszont igazán érdemi segítséget nem tudnak nyújtani a leszakadó járásoknak. Amúgy az állam feladata lenne, hogy a helyi önkormányzatok kötelező feladat- és hatásköreinek ellátásához azokkal arányban álló költségvetési támogatást nyújtson. Ám inkább másra költenek: például a Lázár János kastélyához vezető utat kilométerenként 500 millióból újítják fel.
A saját alaptörvényét sem veszi komolyan a kormány,
hiszen abban az szerepel, hogy a
„helyi önkormányzat részére kötelező feladat- és hatáskört törvény állapíthat meg. A helyi önkormányzat kötelező feladat- és hatásköreinek ellátásához azokkal arányban álló költségvetési, illetve más vagyoni támogatásra jogosult”.
Az önkormányzati törvény szerint ilyen kötelező feladat többek között a helyi közutak, a közparkok, óvodák, a temetők fenntartása, az egészségügyi alapellátás és a közvilágítás biztosítása. A jogszabály azt külön is nevesíti, hogy a
„helyi közösségi közlekedési feladatellátás forrása helyi önkormányzatnál a helyi iparűzési adóból (HIPA) származó bevétel”.
Nos, ezt a forrást akarnák még megcsapolni.
A Fidesz-kormány tehát egyértelműen trükközik:
az idén nagyjából ezermilliárd forintnyi támogatást nyújtanak a helyhatóságoknak a kötelező feladataik ellátására, de ebből 307 milliárdot mindjárt vissza is szednek szolidaritási hozzájárulás címén azoktól a szerencsésebb településektől – ezek száma a 3200-ból 850-re tehető –, amelyek jelentősebb helyiadó-bevétellel rendelkeznek. A legnagyobb vesztes Budapest, mert a fővárosi büdzséből 75 milliárdot vonnak el.
Az „alaptákolmány” mintha másról szólna.
Jövőre újabb sarcot akarnak kivetni:
a Versenyképes Járások Program keretében a HIPA becsült adatok szerint 65 milliárdos növekedését elvennék, és ez az összeg egy területfejlesztési alapba kerülne, amelyből a járások pályázhatnának támogatásra.
Ebből Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter szerint 135 járás 250 millióra, hat megyeszékhely 500 millióra, 33 pedig akár ennél többre is számíthatna.
A cél állítólag a területi felzárkózás elősegítése, de mire lehet elég egy ekkora összeg?
Nem kell hozzá különösebb tudás, hogy kiszámoljuk: a 174 járásra ebből a pénzből átlagosan 370 millió forint jutna.
Csakhogy van olyan járás, ahová mindössze két település tartozik – ilyen például a debreceni –, míg Zalaegerszegen az 500 milliót 84 önkormányzat között lehetne szétosztani. A helyzet ettől még abszurdabb.
Az egész egy nagy átverésnek tűnik,
mert a tehetősebb településektől elvesznek összesen újabb 65 milliárdot, amiből viszont igazán érdemi segítséget nem tudnak nyújtani a leszakadó térségeknek. Mert mibe is kerül csak egy óvoda rekonstrukciója? Például Hajdúböszörményben a Csillagvár Óvoda és Bölcsőde két telephelyét 300 millióból újítják fel. Ezt a pénzt nem sajnáljuk, csupán jelezni akartuk, mire elég az állítólag a területi felzárkózás elősegítésére szánt összeg. Másik érdekes szám:
rendbe teszik a 4413-as jelű, Algyőt és Maroslelét összekötő út több mint hat kilométeres szakaszát, amire bruttó 3,3 milliárd, azaz kilométerenként nagyjából 500 millió forintot fordít a Magyar Közút. Ez vezet Lázár János építési és közlekedési miniszter batidai kastélyához.
Ezt is csupán azért hoztuk fel, hogy jelezzük: lenne itt állami forrás a hátrányos helyzetű járások támogatására, ha a költségvetésben rendelkezésre álló összeget értelmesen költenék el. A feleslegesen elszórt forintokról szóló sort egyébként még hosszasan tovább folytathatnánk. Egyelőre persze nem tudni, mit akar kezdeni a kormány az iparűzési adóval, mert Varga Mihály pénzügyminiszter a parlamenti bizottsági meghallgatásán csak annyit erősített meg, hogy
„készülünk az iparűzési adó rendszerének átalakítására. Ez nem vesz el pénzt az önkormányzatoktól”,
de átalakítja a területfejlesztést. Egy alapban gondolkodik a kormány, és ezen keresztül a járási szintű fejlesztéseket kívánják összehangolni. A Pénzügyminisztérium azonban nem tagadja, hogy a szolidaritási hozzájárulás is az állami költségvetésbe kerül, és azt nem osztják vissza közvetlenül a szegény településeknek, hanem egyszerűen beleöntik a nagy közös kalapba. Igaz, állítólag annak legalább az önkormányzati fejezetébe. Ha ez így van, miért hinnénk el, hogy a jövőre tervezett elvonásokat átlátható módon osztanák el a hátrányos helyzetű járások között?
Megint visszatérhetünk a kiindulási ponthoz:
a „helyi önkormányzat kötelező feladat- és hatásköreinek ellátásához azokkal arányban álló költségvetési, illetve más vagyoni támogatásra jogosult”. Úgy tűnik azonban, hogy az állam ezt a kötelezettségét azokra a helyhatóságokra kívánja áthárítani, amelyek az átlagosnál nagyobb saját bevétellel rendelkeznek.
Valamivel be kell tömni az elszabadult költségvetési hiány okozta lyukakat…
Szerző
