Kerítésen túl
Szijjártó nem „Jawohl”, hanem „Haraso”-mentalitású fickó…. – 40 másodperc az alkalmatlanságáról
Szijjártó Péter, akit országunk külügyéreként tartunk számon a fizetési listán és ehhez mérten milliókat költünk havi rendszerességgel arra, hogy méltóképp képviselje Magyarországot „kerítésen kívül”, nem ostoba ember, tehát ha hozzájárul -utasítást ad?- egy poszt kitételére a hivatalos közösségi oldalára, azt meg,- és átgondoltan, céllal teszi. Hogy mi lehet az, azt döntse el Ön!
Szijjártó Péter friss-ropogós produkciója
Stumpf András újságíró közösségi oldalán rendszeresen közzéteszi „reflektorfényt nem kedvelő, szerény cimborája” írásait. A legutolsó témája Szijjártó Péter minősíthetetlen viselkedése:
„24 órán belül az Orbán-kormány két miniszterének álarca alól is előbukkan a közönséges bunkó. Szijjártó Péter 40 másodperc alatt tökéletesen megmutatja, hogy miért alkalmatlan arra a külügyminiszteri pozícióra, amit (magasságos Isten!) már egy évtizede betölt.
1. Szijjártó Péter elvileg egy miniszter lenne, nem egy trashceleb, aki azzal csinál magának sajtót, hogy jelenetet rendez a kamera előtt. És ez még mindig a számára kedvezőbb értelmezés. Hiszen ha ez nem egy műhiszti, hanem őszinte felháborodás, akkor Magyarország külügyminisztere ma egy olyan ember, akit egy kérdéssel ki lehet zökkenteni az önuralmából. Szijjártó mégis hogyan képes akkor tárgyalni, taktikázni, fegyelmezetten stratégiát követni, ha ennyi elég ahhoz, hogy agresszív bunkóvá váljon?
2. Hihetetlen abszurd, ahogy kikéri magának a kérdést, és kioktatja a riportert, hogy mit gondoljon. Ez egyfelől a legsötétebb diktatúrák, másfelől pedig az olyan bohócautokráciák tempója, amelyeknek a vezetői otthon Putyin, Hszi és a többi nagytesó portréjára recskáznak. Egy valamit magára is adó tekintélyelvű rezsim számára már kínos ez az önleleplező szánalmas hőbörgés, mert jobbnak akarnak tűnni annál, aminek tartják őket. Ezek szerint Péter tanulmányútnak is tekintette az Egyenlítői Guineában tett kiruccanást.
3. Szijjártó Pétert ideje pszichiáterhez küldeni, mert országnak hiszi magát. Persze, ha én is egy alávaló ruszkibérenc hazaáruló lennék, aki tudja jól, hogy bukása után a neve feltehetően szitokszóvá válik majd, én is próbálnék annak a szerencsétlen országnak a háta mögé bújni, amelyet éppen lejáratok és diplomáciai zsákutcába taszítok. Szóval ez a része a performansznak logikus, csak éppen végtelenül önleleplező és szégyenteljes.
4. Az is tetszik, hogy feltesz egy kérdést számonkérően az újságírónak, majd amikor szerencsétlen válaszolna, elkezdi rázni a fejét és beszél tovább. Hiába, ha a politikai közegedben az adja meg a hierarchiát, hogy kinek a csizmája a legszarosabb a fehér abroszon, akkor nehéz azokhoz alkalmazkodni, akik szeretnek civilizált körülmények között asztalnál ülni.
5. Azt minden bizonnyal diplomáciai akadémiákon fogják tanítani, hogy egy kellemetlen kérdésre hogyan kell a legsúlyosabb sértéseket a kérdező fejéhez vágni, inzultálva ezzel egyúttal egy teljes nemzetet. Az mesteri húzás, ha lépten-nyomon nácizzuk azokat a németeket, akiknek egy pöccintése képes megroppantani ennek a szánalmas bohócdiktatúrának a gerincét. Vagyis képes lenne, ha volna itt gerinc. Péternek persze itt is van némi igazsága: ő nem a „Jawohl”, hanem a „Haraso”-mentalitást képviseli.
6. Számolja valaki, hogy ez hányadik olyan európai uniós csúcsesemény, amelynek másnapján Szijjártó hűbéresi látogatást tesz Oroszországban?
7. Azt is megmagyarázhatná valaki, hogy ha Oroszországgal hosszútávú gázszerződésünk van, akkor miért kell a külügyminiszternek folyton Putyinhoz utaznia? Mintha a bécsi és pozsonyi kollégák nem sündörögnének ott a Kreml tömeggyilkos urának lába körül… Kezd ez már kicsit olyannak tűnni, mint amikor a házasságtörő férj próbálja „esti műszakkal” és „túlórával” elleplezni a félredugást. Péter elmagyarázhatná – ha megpróbálná, annyival is előrébb lennénk.”
Emlékeztetőül…
Miután az Európai Unió az orosz gáztól való teljes függetlenedésre törekszik, addig Magyarország az egyetlen tagország, aki a szöges ellentétét csinálja ennek.
„Ha tetszik, ha nem a realitás az, hogy hazánk biztonságos és kedvező áron történő földgázellátása nem lehetséges az Oroszországgal való együttműködés nélkül”
– ezt a kommentárt fűzte Szijjártó Péter külügyminiszter azokhoz a képekhez, amelyek többek között róla készültek Szentpéterváron a Nemzetközi Gázfórumon. Ezután kérdéseket tesz fel Szijjártó:
- Vajon kinek az érdekét szolgálná ennek az együttműködésnek a feladása?
- Vajon miért akarják egyesek, hogy Magyarország, a magyar gazdaság és a magyar családok energiabiztonsága veszélybe kerüljön?
Szerző
