Kerítésen innen
‘Mintha-ország’, ahol bevesszük, hogy a Louvre és a mellette álló bevásárlóközpont „rokon-helyek’
Amikor sok éve először vágták a fejemhez külföldön gúnyos iróniával, hogy „ez olyan magyaros”, még nem értettem, hogy miről beszélnek ismerőseim. Mára tisztult a kép: mintha-ország….
Emlékeztetőül…
2024 szeptemberében Szentkirályi Alexandra jelentette: „turisztikai Oscar bezsebelve! A világ legjobb turisztikai fejlesztésének választották a Liget Budapest Projektet”. Nagyon jól hangzott, kár, hogy pár kattintás után kiderült, hogy ez is amolyan „fideszes olvasat”. Mire jó ez, közszolgák?
„Az International Travel Awards történetében először fordult elő, hogy egy fejlesztés három díjat is elnyert: a Liget Budapest Projekt két kategóriában is első helyet szerzett: a világ legjobb turisztikai fejlesztése és Európa legjobb családbarát fejlesztése lett, a Magyar Zene Háza pedig az Európa legvonzóbb turisztikai attrakciója elismerést kapta meg. Van mire büszkének lenni!”
-tette hozzá a hölgy. Kiderült, hogy az International Travel Awards a dubaji Golden Tree Events LLC saját szervezésű eseménye, díjat pedig bárki alapíthat, még akkor is, ha a nevébe helyezi az International, a World, vagy a Best kifejezéseket
és sosem hívták turisztikai Oscar-díjnak, vagyis hát épp azok, és épp akkor, akik a tavalyi World Travel Awards-ra is ugyanezt mondták (a két indiai származású brit üzletemberhez fűződő díjról 2023 decemberében írt kimerítő cikket a 24.hu). A három kategóriában való győzelem nyilvánvalóan jól hangzik, és ritka is, de bármelyik projektnek meglehet rá az esélye, ha kifizeti a nevezéshez szükséges Titanium csomag 1950 amerikai dolláros (693 ezer forintos) árát, majd a mindössze 25%-ban valódi szavazással, 10%-ban pedig a látogatók Google- és Tripadvisor-értékelései, valamint a hivatalos oldal szépsége alapján eldöntött versenyben (ennek leírása itt olvasható) tényleg a legtöbb szavazatot kapja.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Most meg ez…
„Nagyon óvatosan fogalmaznék azzal kapcsolatban, hogy ki giccsfestő és ki zseni”
– mondta a Népszavának Megyeri János szobrászművész, amikor a Munkácsy-díjjal kitüntetett Vészabó Noémi munkásságáról kérdezték. Megyeri ezzel az egy mondattal rátapintott arra, hogy egy képzőművészeti alkotás minőségét nagyon nehéz objektíven megítélni, főleg akkor, ha valaki semmilyen művészettörténeti képzésben nem részesült, ahogy egyébként évek óta az általános iskolai diákok sem. Könnyen le lehet söpörni bármilyen érvet az asztalról azzal, hogy művészetről van szó, önkifejezésről, a befogadó pedig egész egyszerűen nem érti, hogy miről van szó.
„…nem az én véleményem a lényeg, hanem az, hogy Firenzében a Biennálén és Barcelonában, a Modern Művészetek Múzeuma is kiállította egy képét, ahogyan a Louvre is – utóbbi nem is sikerült egyetlen más kortárs magyar művésznek”
– ezt szintén Megyeri mondja a cikkben, és ezzel pedig rögtön el is árulja, hogy mik azok az objektív szempontok, amiket a művészeti világ, benne a művészek, galeristák, kurátorok próbálnak megteremteni azzal, hogy a kiállítások száma, helyszíne határozza meg egy műalkotás vagy egy alkotó jelentőségét. Nem utolsósorban a díjak, elismerések, kitüntetések. Munkácsy-díjak. A probléma ezzel csak az, hogy amíg egy avatatlan olvasónak abszolút objektív elismerésnek tűnhet az, hogy Vészabó Firenzében, Barcelonában, sőt a képzőművészet non plus ultrájának krémjében, a Louvre-ban állított ki, közelebbről megnézve már sokkal bonyolultabb a kép. Vagyis inkább: sokkal egyszerűbb, ugyanis
ezekre a megjelenésekre be lehet fizetni.
Kezdjük a Louvre-ral:
Vészabó nem abban a legendás múzeumban állított ki, ahol a Mona Lisa is ott van, hanem a Carrousel du Louvre nevű, föld alatti bevásárlóközpontban, ami a múzeum szomszédságában található. Ott is egy fülkében. Képzeljük el azt, hogy sétálunk a Mammutban, és ott egy földszinti bódéban megnézhetjük egy művész kiállítását – ez az, amit Louvre-ként prezentált Vészabó, a Modern Művészetek Mesterei kiállítás keretében.
A Carrousel du Louvre plázában tartott kiállítást a PAKS névre keresztelt, sajnos nem magyar galériahálózat szervezi, a honlapján pedig elérhetőek egy PDF-ben ezek a feltételek. A feltételek ebben az esetben konkrét eurókat jelentenek, a műtárgy méretétől függően 900 és 2850 euró közötti (jelen áron 360 ezer forint és 1,1 millió forint) befizetésével a mi képünk is kikerülhet oda.
A pénzért cserébe bekerülünk a katalógusba, amiből egy tiszteletpéldányt kapunk, felkerülünk a honlapra, és ha eladják a munkát, 10 százalékot megtartanak a szervezők.
Akárcsak a fapados repülőjegyeknél, lehet extrákat is venni: 150 euróért például megemlítenek név szerint a kiállításért készült promóvideóban 3-5 másodpercre, 1000 euróért már két külön oldalt is kapunk egy művészeti albumban.
A PAKS-nak vannak kiállítóterei Bécsben és Münchenben, valamint hasonló művészeti vásárokat szerveznek többek között Cannes-ban és Baselben is. Kultúrában tájékozott olvasók valószínűleg már itt kiszúrják, hogy Cannes-ban és Bázelben már létezik két darab, elég fajsúlyos kulturális rendezvény, a cannes-i filmfesztivál, illetve a világ talán legnagyobb képzőművészeti vására, az Art Basel. Nyilván a PAKS által szervezett vásároknak semmi közük nincsen ezekhez, de vészesen vékony a határ egy felületes olvasónak és figyelmetlen újságírónak az Art Basel és a Fine Art Biennale Basel között.
Szerző
