A Fideszben és Budapestre delegált ‘szavazógépeiben’ nem lehet csalódni: Bódis Kriszta ‘főgonosznő’, akin megdőlt a TISZA

Iszonyat, hogy nem lehet akkora blődséggel, hihetetlen magyarázattal előállni, hogy arról igen kis idő teltével ki ne derülne, hogy az a Fidesz éppen aktuális politikai valós célja, amivel etetni tudja vuduzottjait és egyben riogatni az őket nem teljesen elutasítókat. És, hogy miért? Hát hogy még 4 évet kaphassanak az elszámoltatásukig.

Számukra a bukás nem opció

Sokan találgatták, hogy mi a Pride, a gyülekezési jog elleni Fidesz-hadjárat valós célja. Akik a véleménnyilvánítás felügyeletének teljes kialakítása mellett arra tippeltek, hogy Magyar Péter Fidesz-zsákutcába terelésére megy ki a játék, azok nyertek. A fővárosi közgyűlésben minden regnáló-szem Szentkirályi Alexandrára és csapatára figyelt, akik szerdán mindent -és annak ellenkezőjét is- bevetettek azért, hogy Pride-ügyben, vagy valamelyik folyományában kikényszerítsenek valami konkrétumot a TISZA képviselőiből. Első körben nem jött össze, de a hadügyér feleségét a tények nem zavarták, így okoskodott:

„A Tisza tovább sunnyog, félnek a Pride-vitától és napirendre se merték venni azt: megalakult a gyávák koalíciója. Az egyik nem szavaz, a másik tartózkodik, a harmadik be se jön. A Tisza zsarolásának minden balliberális párt engedett és tökéletes összhangban, előre kiszámolt tatktikázás mentén szavaztak úgy, hogy Brüsszel Péteréknek ne kelljen bevallaniuk mit is gondolnak a Pride-vonulásról és gyermekvédelemről.

A szivárványkoalíció él és virul. Ez álszentség és a budapestiek szándékos átverése.

A mi álláspontunk továbbra is világos: a gyermekek védelme az első, felnőttek szexualitásának a nyílt utcán, nincs helye előttük.

Brüsszel Péterék viszont ismét bizonyították, hogy gyávák és nem képesek kiállni a gyermekek védelméért, mert Brüsszeltől azt kapták parancsba: Pride-nak lennie kell.”

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

Szentkirályi Alexandrára 'rátörték' a nyitott ajtót, a hölgy műmeglepedten fogadta az 'atrocitást'

Döntsön, hogy Ön szerint mennyire kontraproduktív a cucc!

Szavazásokkal zárult a szerdai, a szokások szerint maratoni Fővárosi Közgyűlés. A képviselők ezúttal a Fidesz tiltakozása ellenére is megszavazták, hogy Bódis Krisztát, eredeti nevén Horváth Krisztinát beválasszák a Fővárosi Szociális Közalapítvány kuratóriumába más tagok mellett.

A javaslat úgy szólt, hogy

„2029. december 31-ig terjedő határozott időre a Fővárosi Szociális Közalapítvány kuratóriumába jelöli ki dr. Farkas Zsombort, Horváth Krisztinát, Incze Zsuzsát, Kártyás Irént, Misetics Bálintot, Mózer Pétert, Rézműves Szilviát és Zubek Adriennt tagnak, a felügyelőbizottságába Kunert Annamáriát, Matusz Márkot és Szentirmai Juditot tagnak″.

Ezzel egyben a főváros arról is határozott, hogy a közgyűlés lemond a kuratóriumi elnök kinevezésének jogáról, azt a jövőben maga a kuratórium választhatja meg. Bódis és a szintén Tisza által javasolt Incze Zsuzsa beválasztásához már gratulált is Magyar Péter:

„A fideszes droidok hűen önmagukhoz ma ezeket a nagy betűs embereket gyalázták, szembe köpve saját magukat és megalázva az Orbán-kormány által magára hagyott, elesett honfitársainkat, köztük rengeteg gyereket. Szégyelljék magukat! A Fidesz gyűlöletpolitikája hamarosan a jól megérdemelt helyére, a történelem szemétdombjára kerül. Éljen Bódis Kriszta, éljen Incze Zsuzsa, éljen a haza!”

Szentkirályi, a zsákból kibúvó szög….

A főpolgármester-választás elől megfutamodó Fidesz-jelölt, aki végkielégítés gyanánt megkapta a frakcióvezetőséget a párt budapesti csoportjában a fentiekről ezt posztolta:

„KARÁCSONY-DK-TISZA-VITÉZY együtt Bódis Krisztáért, együtt a genderpropagandáért, a migrációért és a rezsicsökkentés eltörléséért.

A Fővárosi Közgyűlés balliberális többsége megszavazta Bódis Krisztát a Fővárosi Szociális Közalapítványba. Mostantól ő is dönt a budapestiek több tízmillió forintjáról.

Brüsszel ma sajnos győzött, Budapest pedig veszített.

De mi nem adjuk fel, továbbra is kiállunk a gyermekek védelméért, az illegális migráció megállításáért és megvédjük a rezsicsökkentést is Brüsszel minden katonájától, mert Budapest és a budapestiek az elsők.”

Csak úgy….

Arról a Bódis Krisztáról állítja -hazudja- a fentieket Szentkirályi, aki

„Bódis Kriszta (született: Horváth Krisztina) pszichológia és esztétika szakon végzett az ELTE-n 1993-ban. Író, pszichológus, dokumentumfilmes, a Van Helyed Alapítvány oktatási rendszerének (VHR) létrehozója és vezetője. Két gyermek édesanyja. Pályája során mindvégig összefonódik az alkotó, oktató-nevelő, tudományos és művészeti munka. Az életrajz jellemzője, hogy az egyéni boldogulást és karriert természetes módon utasítja hátrébb azoknak a társadalmi ügyeknek a szolgálata, amelyek célja egy egyenlőbb és igazságosabb világ építése.

Bódis Kriszta a szerzői nevén vált ismertté és már egyetemi éveitől kezdve 1992-től közel száz dokumentumriportot készített a Magyar Televíziónak a dokumentarista, producer Vitézy László vezette Háló, valamint a Théma szerkesztőségében rendezőként, elsősorban az ismeretlen Magyarországról, kirekesztésről, a rendszerváltás veszteseiről, a nők emancipációjának elakadásáról, szegénységről ezen belül a legnagyobb magyar kisebbség, a romák szociális helyzetéről, de az ettől független a roma kultúráról, identitásról is. Ezekben a témában jó néhány díjat begyűjtő, nagyobb lélegzetű dokumentumfilmet készített. A filmezés során a megismerésre törekedett, ezért hosszú időt töltött és bensőséges kapcsolatot alakított ki, valamint együtt dolgozott a filmen azokkal a közösségekkel, emberekkel, akikkel, akikről forgatott, hogy minél hitelesebben mutassa meg műveiben a valóságot.

Így vett részt és filmezett például évekig a békési oláhcigány közösség életének jelentős alkalmain. Majd filmes aktivistaként prostitúcióra kényszerített nőket mentett az emberkereskedők és kitartott, bántalmazó férfiak karmai közül, miközben forgatott az áldozatvédelem hiányosságairól. Az „Isten adóssága” című dokumentumfilmjének forgatása során közvetlen a nyomorban élők között kezdett önkénteskedni azon az ózdi, többségében romák, mélyszegénységben élő emberek lakta szegregátumban, a Hétes telepen, ahol a filmet forgatta.

Megrázó helyzetkép a végekről - Bódis Kriszta tudósítása

Filmes, írói és oktatói munkájával összekapcsolva, azokkal párhuzamosan 1998-2007 között civil szervezetek, helyi és országos szakpolitikusok, intézmények és szegregátumok lakói között mediálva, a filmjeit eszközként használva igyekezett Ózd legszegényebb szegregátumában cselekedni a mélyszegénységben nélkülöző gyermekek és családjaik érdekében.

• Sikerült megállítania a telepi kilakoltatást, ezzel közel négyszáz ember hajléktalanná válását akadályozta meg,
• bevezettette a közvilágítást,
• segítette a rászorulók közgyógyellátáshoz való hozzáférését,
• kríziskezelő adományokat gyűjtött és osztott, valamint
• családjával “örökbefogadott” egy telepi nagycsaládot, akiknek egy évtizeden át széleskörű támogatást igyekeztek adni.

Ebben az 1998-2007-es időszakban óraadóként is tanított az ELTE Interkulturális Pedagógia és Pszichológia szakán, az ELTE Szociálpszichológia tanszékén, a JATE Romológia szakán és a Miskolci Egyetem kulturális antropológia szakán, rendszeresen publikált verseket és prózát a legjelentősebb irodalmi lapokban.

• 2000-ben jelent meg első verseskötete (JAK), 2002-ben a Magvető Könyvkiadónál első regénye a Kemény vaj, amely szociografikus hitelességgel ábrázolja a marginalitásban rekedtek láthatatlan Magyarországát, és az emberkereskedelemnek áldozatul esett nők sorsdrámájáról mindazt, amit dokumentumfilmjeiben a szereplői védelmében nem mutathatott meg.
• 2002 – 2006-ban a Magyar Televízióban szerkesztett és műsorvezetett társadalmi és kulturális háttérműsorokban. Dokumentaristaként követte a drámaian elavult gyermekvédelmi rendszer reformját előkészítő kutatómunkát és a feltárt visszásságoknak nyilvánosságot igyekezett biztosítani, majd tapasztalataiból 2006-ban fikciós dokumentumregényt írt Artista címmel (Jelenkor Kiadó)
• 2007- 2013 között a helyiek érdekérvényesítésének támogatása mellett nyaranta alkotótábort szervezett a Hétes telepre, budapesti és helyi önkénteseket toborozva, hogy a közel 250 gyereken keresztül a szüleik aktivizálásával enyhítsenek a gyerekek deprivált körülményein, majd ebből a programból egy rendszeres, komplex teleprehabilitációs, deszegregációs folyamat kezdődött. Ez a munka olyan sikeres volt, hogy annak eredményes folytatása érdekében szintet kellett lépni, ezért létrehozta a Van Helyed Alapítványt, és annak vezetésével tovább vitte a laza önkéntes alapú szerveződés eredményeit, módszereit és tovább fejlesztette azokat.
• 2010-ben Balog Zoltán, mint a roma felzárkózásért felelős államtitkár megkereste és együttműködésre kérte fel a roma nemzeti stratégia megvalósításában. A Máltai szeretetszolgálattal együttműködve dolgozott a Kirekesztett Közösségek terepszemléletű támogatása projektben és az állami Munka meg Tanulás pilot projektjének megvalósításában, az állami Bári sej programban és az állami Komplex telep programok szakmai előkészítésében. Balog Zoltán miniszteri kinevezését követően néhány hónapig az állami felzárkózási programok megvalósításával megbízott TKKI esélyegyenlőségi osztályvezetője volt.
• 2011-től az a rendszer szintű megközelítés, ami a telepen végzett munkát jellemezte “Alkotásközpontú szociális és integrációs modell” néven vált ismertté, és elnyerte a 2012-es nemzetközi SozialMarie egyik innovációs díját is. A Kirekesztett Közösségek Terepszemléletű Támogatása egyik résztvevőjeként a rendszerszintű modell program során a Hétes telepen élők építő közösséggé formálódtak, kalákába szerveződve komfortnélküli lakásaikat felújították, és mivel mindössze két közkút látta el a telepet, vezetékes vízhiányában fürdőházat építettek (mosási és angol wc használati lehetőséggel). Focipályát, közösségi tereket hoztak létre. Adósságkezeléstől kezdve, tanítás és alkotómunka zajlott, az alapítvány munkatársai Bódis szakmai vezetésével szociális munkát végeztek a telepen élő romákkal összefogva. Bódis módszerének egyedisége, hogy központi helyet kapott benne az alkotás, azon belül az írás, filmezés és fotózás és alkotó műhelyeket hozott létre, alkotó projekteket vezetett a teleprehabilitáció és lépcsőzetes telepfelszámolás menedzselése során. Fontosnak tartotta, hogy a kirekesztett közösségek az alkotáson keresztül megtapasztalják, hogy képesek értéket teremteni. Ezt a szemléletet és módszert Bódis alkotásközpontú nevelésnek nevezi.
• 2013 -ben Bódis összefoglalta majd a többi ózdi szergergátumra is kiterjesztette addigi tapasztalatait, és egy oktatásfókuszú, rendszerszintű megközelítésű koncepciót dolgozott ki a szegénység újratermelődésének felszámolására. Létrehozta a szegregátumok metszéspontjában az oktatás fókuszú Van Helyed Rendszer intézményeit és szolgáltatásait.
• 2014-ben írta meg a Hétes telepi tapasztalataiból a Carlo Párizsban című ifjúsági regényét, amelyből rádiós hangjáték, színpadi adaptáció és tananyag is készült. Ekkor szerkesztette meg a résztvevők fotóiból, kísérő szövegekkel a Van Helyed Albumát a hétesi alkotásközpontú szociális és integrációs modell éveit bemutatva.
• 2014 – napjainkig lépcsőzetesen építi, fejleszti és működteti munkatársaival a Van Helyed Rendszer első lokális bázisát Ózdon, amely a hátrányos helyzetű embereknek kényszer pálya helyett életpályát biztosít. A VHR a jelenleg elérhető integrációs modellektől jól megkülönböztethető, mert rendszerszintű és hosszútávú. Már a magzati kortól elkezdődik a gyermek holisztikus, oktatásfókuszú szocializációja és egész életúton át a felsőoktatásig vagy munkába állásig tart. Partnerségen és a kétoldalú elköteleződésen alapszik a családokkal és a közösséggel. Egymásra épített szolgáltatások, intézmények és egyedi módszertan jellemzi pl.: patrónusi rendszer, családok bevonása, alkotás-központúság. Az elmúlt tíz évben közel száz növendék végezte el a szakképzést vagy a gimnáziumot és állt munkába. Jelenleg 146 patronált, 60 sportegyesületi patronált, 365 támogatott családtaggal dolgoznak. Több szegregátum közösségével közel 1000 főt érnek el a VHR alapozó programjában. Bódis Kriszta olyan rendszert hozott létre, amely megfelelő kapacitás biztosításával bővíthető a település szükségleteinek megfelelően, valamint országosan a hátrányos helyzetű régiókba franchise-zal adaptálható. Mintája szakpolitikai javaslatokkal szolgál az oktatás és szociális állami struktúrák átalakításához, reformjához. Hatásvizsgálat bizonyítja, hogy a VHR növendékei egy generáció alatt szignifikánsan magasabb iskolai végzettséget érnek el a szüleik iskolázottságához képest. A VHR-ben az azonos korú, azonos helyzetből érkező kontrollcsoport fiataljaihoz képest már nem 14-16, évesen vállalnak gyereket, hanem az iskola elvégzése után, 18-20 éves kor fölött tervezik. A tendencia is tartósnak bizonyul, hogy a patronáltak 100%-a befejezi az általános iskolát (szemben az országos 70% -kal) 100%-os a továbbtanulás, (szemben a 2%-os régiós mutatóval), a VHR-ben 95% el is végzi a középiskolát (szemben a 30%-os régiós mutatóval). 50% felsőoktatásban tanul tovább (szemben az országos 1,4%-al).

Az első Van Helyed bázis kiépülése és a szervezet stabilitásának biztosítása után Bódis Kriszta az irodalmi életbe is vissza tudott térni. Újra publikálni kezdett, illetve 2022 és 2023-ban megjelent Istenhegy trilógiájának első két könyve, amelyben – az iparművész, az első női filmrendező és legfőképpen embermentő – Tüdős Klára életrajzát formálja regénnyé. Ismét kiadták Kemény vaj című, jelentős művét is. Miközben igyekszik befejezni a trilógia harmadik könyvét a Van Helyed szakmai és stratégiai vezetőjeként a rendszere fennmaradásáért dolgozik, annak reményében, hogy lehetősége lesz még a rendszer növekedését és adaptációját is irányítani.

Reneszánsz ember. Arra büszke, amit létrehozott, legfontosabb számára a cselekvés.

Különféle műfajokat és szakterületeket ötvözve egész eddigi életét arra áldozta, hogy egy egyenlőbb és igazságosabb világot építsen. Fáradhatatlan és hiteles. Az elmúlt harminc évben mind az irodalom, a film, mind a pszichológia, szociológia, és szociális területeket integráló oktatói-nevelői munkában elismerésre és figyelemre méltó, kiemelkedő munkát végzett. Számos szakmai és munkásságát elismerő díjjal jutalmazták pályája során, többek között

• háromszor kapott Tolerancia díjat,
• kapott televíziós Nívó díjat,
• a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét és
• Raoul Wallenberg-díjat is.”

Új éca a Megafon-képzetteknél: SZDSZ-ezzük össze Magyart - ha már az eddigiek nem jöttek be