Kiknek készülnek a kereskedelmi televíziók híradói?

Ez már a felülmúlhatatlan csúcs, ahogy a nagy kereskedelmi televíziókban megújítják a híradó műfaját, tökélyre fejlesztve a történések bemutatását, a leglényegesebb események kiválasztása által. Ma már nincsenek titkok, minden este megtudhatjuk az egész országot érintő igazságot, hogy Náncsi néni hova szart.

A kereskedelmi televíziók híradóiban a helyzet változatlan

És, hogy miért merem megtenni azt az állítást, hogy változatkan, mert tobb mint tiz éve pontosabban lassan tizenhárom már foglalkoztam a témával.
Tegnap este az egyik kereskedelmi csatorna híradóját néztük és arra gondoltam, hogy ezt a műsort nyilván falusi öregasszonyok kedvéért készítették, akik e váratlanul napsütéses időben kint ülnek a ház előtti padokon és kéjes gyönyörrel ecsetelnek egymásnak mindenféle rémtörténeteket, amelyekben autósok ütnek el gyalogosokat, amelyekben a reccsenő csontok zaját is megörökítik, vagy utánozzák legalább – reccs-reccs – és ömlik a sebekből a vér – blutty-blutty -, mint árván maradt gyerek szeméből a könny egy gyilkosságokkal teli délutánon.
Ők, mármint a tere-fere koronázatlan királynői sem csinálhatnának szebb, csonttörésben-vérben gazdagabb híradót!

„Tovább is van mondjam még?” (Mondom)

Tegnapelőtt a másik csatorna adott helyt a híradós kultúra legszebb napjait idézve a népi megfigyelések igazságának, teret adva az ország és a világ legfontosabb történéseit egybefogó hírműsorok esszenciájának, a bölcs ember, a népi hős megnyilatkozásának.
Egy volt ő közűlünk, egy, akivel azonosulhattunk, egy, aki ki meri mondani e hazug országban az igazságot. Emigyen szólott:
„Eddig csak a tehenek szartak a Balatonba, ma már az emberek is!”

Ugyan ez másként!