Kerítésen innen
A lekvárossá változott leértékelt túrós süti pénteki balladája
Nagy lekvárba került Havas Henrik egy vidéki boltban, ahol hosszan kellett várakoznia, mert…., de nézzük, mit ír erről a Tanár úr maga!
„Feltorlódtunk!”
Pénteken kora délután egy közepes méretű vidéki boltban az egyetlen pénztárnál nyolcan-tizen feltorlódtunk, mert egy házaspár köti az ebet a karóhoz, hogy ők leszállított árú Fornetti süteményt vettek, és nem hajlandók kifizetni a teljes árat. A nő kiskosztümben, a férfi márkás bermudában, pólóban és tornacipőben. Olyan hatvan körüliek lehetnek. A pénztárosnő a kocsiból előhalássza a zacskót, és mutatja, hogy
ez nem a leszállított árú lekváros sütemény, ez a teljes árú túrós sütemény.
A nő majdnem elájul, a férj annyira felháborodott, hogy remeg keze, lába, hangja. A visszatérő motívum az, hogy
,,dehát épp azért vettük, mert kedvezményesen árulják”.
Öt-hat perc után a pénztárosnő érzékeli az egyre növekő sor elégedetlenségét, ezért nem vitatkozik. Egymás után halássza ki a kocsiból az üvegeket, a tésztákat, az üdítőket, a palackokat. A végére hagyja a zacskót. A feleség rámol, a férj kuponok közt válogat. Van a bolthálózat által kibocsátott kedvezményes kártyája, van többféle bankkártyája is. Egy-két perc alatt túl van a fizetésen. A bolt előtt egy frissen mosott, hatalmas Mitsubishi terepjáróba rámolnak. A férj engem méreget, amikor a két üveg kólával beülök a kocsimba. Amikor kikanyarodnék az út felőli parkolóhelyemről, villámgyorsan rükvercbe kapcsol és elém tolat. Pár percig mérlegeli, hogy merre induljon tovább, aztán irányjelző nélkül balra kanyarodik. Gondolkodom, hogy honnan szalajtották ezt a házaspárt.
Erős a gyanúm, hogy nagyon is elégedettek a sorsukkal, csak az a rohadt lekváros süti miért változott át túróssá?
A pasas egyébként valamennyire ismerős, mintha már láttam volna a Parlamentben, de bármennyire is hasonlít rá, ez biztos, hogy nem a Győrffy Balázs. Attól még persze valószínűleg kamarai elnök meg presbiter
-fejeződik be Havas Henrik legfrisseb posztja.
