Banánköztársaság
„… a máját ettem meg szép nagy szemű babbal…”
Konok Péter tudósítása az Anonim Diktatúristák csoporttréningjéről és az új tag, Viktor meghallgatásáról.
„Őrjöngsz, hogy afrikai kannibálok árasszák el Európát?”
– Kedves barátaim, ismét összegyűltünk itt, az Anonim Diktatúristák csoporttréningjén. Köszöntsük új tagunkat, Viktort!
– Szervusz, Viktor!
– Viktor, szeretnénk, ha beszélnél kicsit magadról. Hogyan lettél diktatúrista?
– Viktor vagyok, diktátor. Már apám is diktátor volt, csak kicsiben. Megvert, ha KISZ-gyűlés helyett focizni akartam. Aztán jött a többi. Egyetemi KISZ-titkárság, majd amikor megszűnt az éppen bejáratott helyem, új hely után néztem, ahol diktátorkodhattam. Pont olyan lett, mint a régi, és én egyre többre és többre vágytam. Mindenre. És még a minden sem volt elég…
– Vannak közöttünk olyanok, akik jól ismerik ezt a problémát. Barátaim, bemutatkoznátok?
– Augusto vagyok, diktátor. Stadionokba hajtottam az ellenzékemet… meg mindenkit, akit annak gondoltam.
– Nicolae vagyok, diktátor. Én még a szülőfalumba is stadiont építtettem…
– Joszip vagyok, diktátor. Átírattam a történelmet…
– Adolf vagyok. Talán nem is kell többet mondanom. Nagyüzemi szintre emeltem az emberek félelmeit… nagyon nagyüzemi szintre.
– Jean-Bédel vagyok, diktátor. Én még embereket is ettem…
– Köszönöm. Te, vitéz Miklós, nem akarsz bemutatkozni? Mátyás elvtárs? Néhány szót magadról?
– Minket ismer jól a Viktor. Szervusz, Viktor!
– Rendben, köszönöm. Nos, Viktor, mikor éreztél utoljára vágyat a diktatúrára?
– Most is érzem.
– De ellenállsz neki…
– Eszem ágában sincs.
– Nincs? Akkor mégis, miért vagy itt?
– Tapasztalatokat gyűjtök. Jean-Bédel, le tudnál diktálni néhány jó kis receptet?
Szerző
