A semmibe vezetnek a 471 millióból épült tiszakécskei kisvasúti átjárók
Megosztás
A korábban kihasználatlanság miatt felszámolt tiszakécskei gyermekvasút tavaly született újjá egy 1600 méteres, gyakorlatilag célállomás nélküli vonalon.
Tiszakécskén a megújult Tisza-parti Kisvasutat, és a hozzá épített kilátót tavaly október elsején adták át. Az 1971-ben megnyitott úttörővasút 1200 méteres vonalon működött 2009-es bezárásáig.
Szíjj László szülővárosa 235 millió forintot nyert még 2016-ban az Európai Unió Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) pályázatán a pálya, a kilátó és a mozdonyszín építésére, valamint a szerelvény felújítására.
A meglévő, 1200 méteres vasúti pálya felújításához és 400 méternyi új szakasz megépítéséhez 222 millió forint támogatást biztosított az Innovációs és Technológiai Minisztérium.
A városnak 14 millió forint önerőt kellett biztosítania, hogy a projekt összesen 471 millió forintból megvalósulhasson.
A felerészt uniós támogatásból megújult kisvasút vonalán három megállót létesítettek: egyet a játszótérnél, egyet a 14 méter magas kilátónál és egyet a tiszakécskei sportcentrumnál. A vonalnak két végállomása van, tartozik hozzá egy fő állomásépület és egy járműszín is.
A mozdonyt és a hozzá tartozó kocsikat eredeti állapotukba állították helyre
Mint Hadházy Ákos friss Facebookos posztja is felhívja rá a figyelmet, a 471 millió forintból megvalósult településfejlesztés az uniós pénzek értelmetlen elköltésének egyik tipikus példája: nemcsak a végállomása van a semmi közepén, de a vonal mentén létesített gyalogos vasúti átjárók is a semmibe vezetnek.
Hogy mennyire jelképezi az új vasút a sehonnan a semmibe vezető országot, a vasútbarátok blogja is jól szemlélteti, akik így foglalják össze ezt a csodát:
„A kisebb nyomvonalváltoztatástól eltekintve gyakorlatilag az 1970-es évek már egyszer látványosan haszontalanná vált koncepcióját sikerült teljes ötlettelenséggel reprodukálni 471 millióból (…) Az adófizetők pénzét látványosan sikerült elégetni – nem mintha a többi kisvasúti beruházás hatalmas aranybánya lenne, vagy a megtérülés reményében kellene ezt a műfajt művelni, de ez a kisvasút, ebben a formában annyira ordítóan értelmetlen minden elemében, hogy az már fáj. (…) Az értelmetlen, két-háromszáz méteres távolságokban lévő köztes megállók értelmetlen méretű peronjait heteken belül felverő gaz keserédes látleletét adja annak a kornak, mely mindenáron betonba igyekszik önteni magát az utódok okulására, de ezen túl ötlete, stílusa – na az nincs.”