Blogbazár
A „szemünk fénye”-korosztály – örülni kell, ha egyáltalán homo sapiensként tekintenek ránk!
Most megint dohogó vénember leszek a 47 évemmel. Legyen úgy! – írja közösségi oldalán Varga Ferenc József. „Fiatalok mindenütt. Magyarországtól kezdve Ázsiáig, Amerikáig. Huszonévesek.
Ebben a korban legtöbbünknek lövése sincs az életről,
a körülöttünk lévő világról, talán az illemről sem. Nyelvtudásunk akadozik, lexikális ismereteink korlátozottak, szakmai felkészültségünk nulla, kommunikációnk mókásan egyszerű. Egyszer magabiztosak vagyunk, másszor tétovák. Így vagyunk ezzel sokan, mitagadás, én sem voltam jobb huszonévesen – sem szállodásként, sem tanárként, sem humoristaként. Na de huszonéves „tiniként” legalább a szándék megvolt bennem, hogy jobb legyek, hogy többet tudjak!
Mostanában akárhova teszi be az ember a lábát, mindenütt éretlen és hányaveti tanoncok kezei közé kerül, és örülni kell, ha egyáltalán homo sapiensként tekintenek ránk!
Gyorséttermes tini:
Mindenki „szia”, még a hetvenéves is. Háromezerkétszáz a fizetendő, ötezret kapott… a számok világa az armageddon sötét felhőivel fenyeget. Nem azt adja, amit kérünk. Azt, hogy itt „fogyasszuk”-e, hatszor kérdezi meg. Egyetlen felé intézett bővített mondat, kérdés az egész napot romba dönti, másnap szabadnapot kell kivennie.
Informatikus tini:
csak ahhoz a géphez ért, ami neki otthon van. Ahhoz is csak felhasználói szinten. Egy rendes asztali gép láttán a reakció: „huhh!”. A szakzsargon hiányos, akárcsak a kézügyesség. IDE-kábel… Hova? Tulajdonképpen fogalma nincs semmiről, nem is akar fejlődni, a legjobb, ha újat veszünk, abból nagyon jót tud ajánlani: olyat, ami neki otthon van. Közben messengerezik is, mert informatikus.
Operatőr tini:
nem nagy meló, a kamera mögött kell állni, a rendező jelzésére a rec gombot megnyomni, és kész. Nem kell közelit adni, mert az hülyeség. Jó minden totálba’. Nem kell nézni, hogy minden oké-e. Beszélgetni kell a másikkal, telefont mnyomkodni, miközben megy a felvétel. Amit kérnek, azt meg kell csinálni, de nem kell túlzásba vinni. Ha azt kérik, menj kicsit balra a kamerával, egy kicsit balra mész, nem baj, hogy rosszul. Jó az úgy. Mikor lesz vége? Mikor lehet hazamenni? Újravesszük? Basszus, nemá! Pedig nekem jó volt ez!
Villanyszerelő tini:
drót drót hátán… ezt ide, ezt oda, és már jöhetnek is a tűzoltók, mert a villanybojler kidurrantotta a mikrót, az meg vitte a hűtőt, az meg mindent. Nem tudott mást csinálni, csak ezt. Nem lehetett, szar a rendszer. Az ő tudása oké… vagy nem, de nem baj. Holnap is lesz egy nap. Mit kért a főnök? Fázismérőt? Az melyik? A vonalzós?
Autószerelő tini:
milyen autóhoz? Az milyen kocsi? Van olyan?? Nem tud továbbmenni a kliens… hát… van egy másik autósbolt, de nem tudja hol, na ott érdemes utánanézni.
Fogorvos tini:
ki kell húzni, nem kell röntgen. Fejet hátra, injekció… mégegy, mert az előző nem oda ment. Hülye a beteg, nem is ember. Ha külföldi, még hülyébb, ha roma, akkor meg… hagyjuk! Meg nem ebbe a kerületbe való. Mindegy. Még egy injekció, mert a második se oda ment… Kicsit várni, míg zsibbad. Jó, tessék helyet foglalni. Kiránt, álkapocs is megy, megvagyunk. Kész. Következő! Erre diplomát fog kapni jövőre.
Orvos tini:
Ezt jobb ha le se írjuk, mert utána rögtön a pap-tini jön!
Humorista tini:
Ki az a Karintyi? Kellér? Molnár Ferenc? Mi van? Tegnap a tévében nem ezek voltak, hanem állt egy csávó, fogta a mikrofont és tökvagány volt. Menő… ez nem elég? Most nem volt siker, nem röhögtek. Máskor se szoktak, de nincs hiba sehol, ez ilyen. Jó ez így. Sztárság, jutyúb-nézettség oké, azt mi kell még?
A fiatalosság fontos, a fiatal szép, üde, mint a tavaszi harmat. Tinik mindenütt, szaktudás, felkészültség, vagy legalább akarat sehol.”
Varga Ferenc József
Szerző
