Kultúra
Frissítve! A tavalyi botrány miatt elmaradt irodalmi Nobel-díj átadását az idén pótolták
Olga Tokarczuk lengyel írónak ítélte oda a 2018-as és Peter Handke osztrák írónak a 2019-es irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Narratív képzelet, mindent felölelő szenvedély
A testület az Olga Tokarczuk-nak odaítélt Nobel-díj indoklásában az 57 éves író „narratív képzeletét” emelte ki, „amely mindent felölelő szenvedéllyel ábrázolja a határok átlépését mint életformát”.
Olga Tokarczuk egyik legsikeresebb regénye az Őskor és más idők, amely 1996-os megjelenésekor egy csapásra nemzedéke legkiemelkedőbb írójává tette az írót Lengyelországban. Azóta sok nyelvre lefordították.
„Tény, hogy az Őskor a legsikeresebb könyvem.
Egyszerű a nyelvezete, könnyen olvasható, nem kíván nagy erőfeszítést az olvasótól. Nagy időintervallumot fog át, az első világháborútól a Szolidaritásig. Családtörténet, saga, de egyidejűleg mágikus, meseszerűen megírt könyv. Egyszerűen tetszik az olvasóknak. Lengyelországi sikere azon is lemérhető, hogy kötelező olvasmány a líceumok humán osztályaiban, érettségi tétel. Ez egyrészt jó dolog, mert ott van az iskolai könyvtárakban, másrészt viszont nem, mert a gyerekek utálják a kötelező olvasmányokat” – mondta az MTI-nek adott 2011-es interjújában Olga Tokarczuk, hozzátéve, hogy azóta elvetette ezt a mitologikus, meseszerű stílust, jóval realisztikusabban ír, az aktuális világgal összefüggésben.
Mágikus realizmus, mitikus próza
Tokarczukot mégis a lengyel „mágikus realizmus”, a „mitikus próza” fő képviselőjének tartják. A pszichológus végzettségű és sokáig terapeutaként dolgozó írónő műveiben kimutatható Carl Jung és Sigmund Freud hatása. Rendszerint túllép a regény műfaji keretein, prózája töredékes, esszészerű, a cselekmény több szálon és különböző szinteken bonyolódik. Egyformán népszerű az olvasóközönség és a kritikusok körében.
Első önálló könyve egy verseskötet volt, amely 1989-ben jelent meg. Hosszabb szünet után prózai munkákkal folytatta. Az őskönyv nyomában 1993-ban látott napvilágot. Allegorikus regény, a 18. századi Franciaországban játszódik, és azt jelképezi, hogyan próbálták megtalálni az emberek az Abszolút Igazságot. Átütő sikere, a Nappali ház, éjjeli ház című regénye választott falujáról szól. Ezután hagyott fel polgári foglalkozásával, azóta minden idejét az irodalomnak szenteli.
fotó: facebook
Számos lengyel és külföldi irodalmi díj,
köztük a Nemzetközi Man Booker-díj birtokosa. Több művét is dramatizálták, megfilmesítették.
A 76 éves Peter Handkét, a német nyelvterület egyik legismertebb és legellentmondásosabbnak tartott szerzőjét nagy hatású munkásságáért ismerték el, amely nyelvi leleményességgel tárta fel az emberi lét perifériáját és sajátosságát.
Csak az írásnak, az írásból él
Handke 1961-től a Grazi Egyetemen jogot hallgatott, ebben az időben csatlakozott a Grazer Gruppe (Grazi Csoport) elnevezésű irodalmi körhöz, amelynek tagja volt a ma már szintén Nobel-díjas Elfriede Jelinek is. 1965-ben félbehagyta tanulmányait, azóta csak az írásnak – és az írásból – él. Lakhelye többször is változott Németország, Ausztria és Franciaország között, 1990 óta Párizs mellett él.
Az irodalmi életbe 1966-ban a Közönséggyalázás című darabjával robbant be. 1967-ben született A házaló című regénye, vagy inkább avantgárd kísérleti szövege. Kaspar című 1968-os drámája, amelyet az író maga „beszédkínvallatásnak” nevezett, a rejtélyes talált gyermek, Kaspar Hauser történetén keresztül az egyéniségét vesztett emberről, a nyelv iránti bizalmatlanságról szól. 1970-ben jelent meg A kapus félelme a tizenegyesnél című kötete, amelynek kisregényeiben Handke a mindennapi világ újrafelfedezésére és újraértékelésére tesz kísérletet. Ebből a műből forgatta első játékfilmjét Wim Wenders német filmrendező. 1971-ben anyja öngyilkosságot követett el, ebből a tragikus élményből, a tisztázás, megértés folyamatából született meg a Vágy nélkül, boldogtalan című kisregénye.
Az én, a világ és az önmegtalálás viszonyát feszegeti
A hetvenes években az „új bensőségesség” híve lett, A rövid levél és a hosszú búcsú (1972) az én, a világ és az önmegtalálás viszonyát feszegeti, a Lassú hazatérés-tetralógia pedig önéletrajzi önreflexió. 1986-os sajátos felépítésű regénye Az ismétlés, amely lírai meditáció és elfogulatlan önvallomás érdekes ötvözete a szülőföldről, Ausztria kettős, osztrák-szlovén kultúrájú peremvidékéről, az itt élők bonyolult azonosságtudatáról.
Handke azóta is folyamatosan publikál, sajátos nyelvezetű és változatos formájú művei megosztják az olvasókat és kritikusokat. Számos hangjáték és dráma is fűződik Handke nevéhez, továbbá a világ leghosszabb némajátéka, Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról.
Tavaly a botrányok miatt elmaradt
Az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémiát sújtó botrányok miatt tavaly nem osztották ki, ezért jelentették be csütörtökön a 2018-as díjazottat is.
A díj mellé 9 millió svéd korona (276 millió forint) is jár. A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.
Balogh F. András: Peter Handke az osztrák lelkiismeret egyik írója
Ezt nyilatkozta z MTI-nek Balogh F. András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Német Nyelvű Irodalmak Tanszékének vezetője.
Kiemelte: Peter Handke ellentmondásos, de nagyon termékeny szerző, a „hazaellenes irodalom” (Anti-Heimat-Literatur) egyik képviselője. A második világháború után megjelent irodalmi irányzat mögötti történelmi tapasztalat, hogy a kisváros, a faluközösség megfojtja az egyént, és a melegágya a nemzeti szocializmusnak. Alapállása, hogy a haza fogalmát a nácizmus teljesen eltorzította.
A múlt továbbélő bűneinek bírálója
Peter Handke pályája a német és az osztrák identitás, a múlt továbbélő bűneinek bírálójaként ebben a mozgalomban bontakozott ki – tette hozzá.
Balogh F. András hangsúlyozta: kisebb csoda, hogy Peter Handke irodalmi Nobel-díjat kapott, hiszen az elmúlt évtizedekben számos konfliktusba keveredett, és eléggé elszigetelődött az irodalmi életben.
Édesanyja anyanyelve a szlovén volt, ezért mély szimpátiával viszonyul a délkeleti szláv népekhez. A délszláv konfliktusban határozattan a szerbek oldalára állt, amit nagyon zokon vett tőle a német nyelvű irodalmi élet. Ezt követően egyfajta önkéntes száműzetésbe vonult Franciaországba – mondta el.
Peter Handke kitüntetése felhívja a figyelmet arra, hogy el kell gondolkodnunk, miként bánunk a haza fogalmával, és mit jelent a népek barátsága – vélte Balogh F. András.
Osztrák államfő: az osztrák irodalom sikere Peter Handke elismerése
A 2019-es irodalmi Nobel-díj odaítélése Peter Handke osztrák író számára „sikeres, boldog nap az osztrák irodalom, de az egész irodalom számára is” – nyilatkozta Alexander Van der Bellen osztrák államfő a Svéd Akadémia csütörtöki döntésére reagálva.
Peter Handke személyében egy olyan író kapta az irodalmi Nobel-díjat, akinek „csendes és beható hangja évtizedek óta világokat, helyeket és embereket ragad magával, és ami nem is lehetne lenyűgözőbb” – fogalmazott az osztrák államfő.
Alexander Van der Bellen úgy vélekedett, hogy Peter Handke „megvilágítja a létezés köztes tereit, óvatos pillantást vet alakjainak érzéseire és gondolataira is. Mindezt olyan egyedi stílusban, ami minket, olvasókat is részesévé tesz az ő világának”.
Mindenki büszke és boldog, örül az elismerésnek
Brigitte Bierlein ügyvezető kancellár, valamint Alexander Schallenberg kulturális ügyekért felelős miniszter szerint Peter Handke olvasók nemzedékeit érintette meg, ezért a neki ítélt Nobel-díj méltó elismerés egy kivételes írói tehetség számára.
Bécs polgármestere, Michael Ludwig (SPÖ), valamint Veronica Kaup-Hasler kulturális ügyekért felelős városi tanácsos (SPÖ) szerint hálásnak kell lenniük Peter Handke fáradhatatlanságáért, amiért kellő hangsúlyt fektet arra, hogy kellő alapossággal észlelje és bemutassa a bennünket körülvevő világot.
A kiadó Lojze Wieser végtelenül boldog az irodalmi Nobel-díj odaítélése miatt. „Nem hittünk benne, hogy eljön ez a pillanat” – fogalmazott. Hozzátette: Peter Handke a legnagyobb nyelvújító, aki az országban létező ellentmondásokból fejlődött. Az már a véletlen műve, hogy épp a bejelentés napján mutatják be Klagenfurtban az író Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról című darabját.
Handke szülőhelyének, a karintiai Griffennek a polgármestere, Josef Müller (ÖVP) úgy fogalmazott: az egész település büszke Peter Handkéra.
Sebastian Kurz volt kancellár, az Osztrák Néppárt (ÖVP) elnöke a Svéd Akadémia csütörtöki döntésére reagálva úgy fogalmazott: fontos névjegykártya Ausztria számára, hogy Peter Handke osztrák írónak ítélték oda a 2019-es irodalmi Nobel-díjat. Sebastian Kurz „értékes és időtálló gazdagodásnak” nevezte Twitter-üzenetében Peter Handke életművét, amely a volt kancellár szerint az egész világban hírnevet szerez Ausztriának is.
Irigylésre méltó reagálások – minden szinten
Az osztrák parlament elnöke, Wolfgang Sobotka (ÖVP) úgy vélekedett: mérföldkő az irodalomtörténetben az a nyelvezet, amit Handke alkalmaz a kultúra és az értékek főbb kifejezésére.
A Szociáldemokrata Párt kulturális szóvivője, Thomas Drozda szerint „Handke minden tekintetben érdemes a Nobel-díjra; régóta esedékes, hogy az egyik legjelentősebb német nyelvű írót és dramaturgot a világ legjobbjai közé emeljék”. Handkét kritikus, ellentmondásos osztrák művésznek tartja, aki eszközként használja a nyelvet, hogy segítségével megtapasztalja és közvetítse a világ dolgait, amit maga is kritikusan szemlél.
Sikeres a saját út
A NEOS kulturális szóvivője, Sepp Schellhorn rendkívüli írónak nevezte Handkét, aki soha nem az árral úszott, sokkal inkább a saját útját járta, műveinek tartalma és nyelvezete szempontjából is.
Elfriede Jelinek regényíró és költő, aki 2004-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, gratulált kollégájának az elismeréshez. Szerinte legfőbb ideje volt annak, hogy Handke munkásságát is elismerjék a rangos díjjal. Úgy vélekedett: nagyszerű, hogy olyasvalaki kapja a Nobel-díjat, akire végre büszkék lesznek Ausztriában.
Mihályi Zsuzsa: Olga Tokarczuk visszahozta a történetmesélést a lengyel irodalomba
Erről beszélt az MTI-nek a lengyel szerző műveinek egyik magyar fordítója, Mihályi Zsuzsa.
Olga Tokarczuk pszichológusként indult, az 1990-es évek elején kezdett szépirodalommal foglalkozni, első regénye magyar nyelven Az Őskönyv nyomában címmel jelent meg 2000-ben. A 18. században játszódó, fantasztikumba hajló regényt később a szerző kritikusan emlegette, mondván, hogy inkább tekinthető egy lelkes olvasó művének, mint egy érett író alkotásának – emelte ki Mihályi Zsuzsa, a regény, valamint a Sok dobon játszani című elbeszéléskötet egyik magyar fordítója.
Hozzátette: Olga Tokarczuk hazájában rettentően népszerű, de az európai irodalomban is régóta jelen van műveivel. A lengyel után rendszerint a svéd kiadás az első, de művei megjelennek német, angol és olasz nyelven is. A magyarul megjelent művei eddig nem kaptak túlzottan nagy kritikai nyilvánosságot.
Már az első regényében visszahozta a történetmesélést
Az 1990-es évek lengyel irodalmára a hagyományos műfajoktól meglehetősen távol álló töredékes, felbomlott, énközpontú vagy lírai irodalmi formák voltak jellemzőek. Olga Tokarczuk viszont már az első regényében visszahozta a történetmesélést, a hagyományos elbeszélési módot a lengyel irodalomba – hangsúlyozta Mihályi Zsuzsa, aki szerint ez lehet a szerző népszerűségének egyik oka is. Hozzáfűzte: a lineáris történetmesélést Olga Tokarczuk azóta is tarja, ez alól kivétel a magyarul 2014-ben megjelent Nappali ház, éjjeli ház.
A műfordító kiemelte azt is: Olga Tokarczuk gyakran visz fantasztikumot az írásaiba, szeret átlépni a valóságon, a halál és élet, férfi és nő, ember és állat között húzódó határokon.
A legújabb kötete novemberben jelenik meg magyarul
Olga Tokarczuk regényei nemcsak a lengyel, de az egész közép-európai irodalom legnemesebb hagyományait ültették át a 21. század irodalmi nyelvére. Világa egyszerre spirituális és anyagi, történetmesélése sodró lendületű és krimiszerű izgalmakkal gazdagon átszőtt – közölte az MTI megkeresésére a L’Harmattan Kiadó, amely eddig két regényt (Valahol Európában, Nappali ház, éjjeli ház) jelentetett meg a lengyel írónőtől.
A közlemény szerint Olga Tokarczuk műveiben folyamatosan szembesít bennünket a közép-európai népek együtt és egymás mellett élésének történelmi valóságával. A szerző legújabb kötete, a Hajtsd ekédet a holtak csontjain át, amelyet 2018-ban már Man Booker-díjjal jutalmaztak. Idén novemberben jelenik meg magyar nyelven a L’Harmattan Kiadónál.
(Forrás: MTI)
Szerző
