Budapesti hétköznapok
A tunkolás joga – Világ óvodásai egyesüljetek!
Önfeledt tunkolás, szaftot mártogatni, talán nincs is annál jobb, már ha nem óvodás az ember.
Tudom, nem tűnik nagy ügynek, de nekem és remélem minden szülőnek az, ha oviban feleslegesen korlátozzák a gyerekét, ugyanakkor megköszönjük, ha az féltő gondoskodásból történik. De mi a helyzet a legtöbb kisgyerek által nagyon kedvelt tunkolással, mért kell olyan szigorúan tiltani, hiszen a felnőtt társadalomban sem egyértelmű, hogy nem szabad, például vannak ételek, amik tunkolás nélkül egy fabatkát sem érnek.
Szögezzük le!
Tudjuk, hogy mondjuk egy üzleti ebéden, díszvacsorán, stb. nem illik tunkolni, de a való életben? Arról nem is beszélve, mikor megy mostanában az én négy éves unokám üzleti ebédre, díszvacsorára? Vannak kultúrák, nem is olyan messze, amelyek egyáltalán nem botránkoznak meg, ha valaki tunkol. Szinte az egész mediterránumban az emberek a napfényes teraszokon ülve mártogatják croissantjaikat a tejeskávéba, kakaóba.
Tegye fel a kezét, aki nem ért egyet az alábbi állítással!
„Egy csülkös bableves, egy vörösboros marhapörkölt vagy éppen a chilis-fokhagymás olajban készült királyrák tunkolva jó igazán”
-olvasható Veszelszki Ágnes nyelvész kommunikációkutató Insta-posztjában, amiben éppen a tunkolás a téma.
És akkor még szót sem ejtettünk a világ gasztronómiáját egyre inkább rabulejtő „mártogatósokról”.
Szép szóval…
Úgy hiszem, a tunkolás, mártogatás kérdésén át is el lehetne magyarázni a gyerekeknek, hogyan kell különbséget tenni a dolgok között és, hogy valami lehet ekkor helyes, akkor pedig helytelen. Talán (…) érdemes lenne elfogadó, „disztingválni” tudó nemzedéket nevelni és ezt akár a tunkolás környékén az oviban is kezdhetnétek drága Éva nénik.
Szerző
