Básti Juli: tele vagyunk elhallgatott történetekkel, fájdalmakkal, igaztalan gyanúsítgatásokkal

Kíméletlen tükröt tart elénk a Centrál Színház Kísértetek című előadása, Alföldi Róbert rendezésében, Básti Julival a főszerepben. A darabot ugyan a norvég Henrik Ibsen írta, 1881-ben, de úgy érezzük: a mai magyar valóságról szól.

A főszereplővel, Básti Julival a 24.hu készített interjút. A beszélgetés elején szakmai „titkokat” is megismerhettünk. A színésznő arról beszélt, a közönség mindig más, róluk semmit nem lehet tudni. Az előadás első perceiben kezdenek csak gyanítani valamit. Vannak speciális pontjai az előadásnak, és abból, ahogyan azokra reagálnak, be lehet lőni a fogadtatást:

„A Kísértetek egyik kulcspontja a nagy tiszteletű úr és Alvingné első találkozása. Érezni, hogy feszült a viszonyuk, valami titok lappang, de jó néhány komikus pillanat is akad. Ha a közönség mer kuncogni, akkor tudjuk, hogy aznap este jó kezekben vagyunk: olyan érzékeny, értelmes emberek ülnek a nézőtéren, akikben nincsenek előítéletek, hanem abszolút átadják magukat annak, amit látnak és hallanak.”

A darab premierjén az előadás végén, először döbbent csend volt, csak utána tört ki a tapsvihar:

„Ez minden előadáson így van. Annyira fájdalmas a vége, hogy abból nem lehet rögtön kijönni. Eltart egy darabig, mire fölfogja az ember, hogy ugyan feljött a fény, de nem egy új jelenet kezdődik, hanem már civilben, a tapsra várva áll ott két színész. Ennél jobb érzés nincs a színpadon. Ezért dolgozunk.”

Básti Juli olyan darabnak tartja a Kísérteteket, amely fontos üzenetet tolmácsol napjaink embereinek is:

„Mivel van három gyerekem, nem látok annál fontosabb témát, mint amit Ibsen 1881-ben megírt, boldog vagyok, hogy egy előadásban beszélhetek róla. A kérdés tehát az, hogy a néhány évtized, amit egy-egy generáció aktív felnőttként tölt el a Földön, hogyan alapozza meg a következő nemzedék életét. Azok között a körülmények között, amiket mi biztosítunk nekik, életképesek lesznek-e, van-e, lesz-e kedvük élni? A mi nemzedékünk még mindig nem járt eléggé utána a múltjának. Még mindig tele vagyunk elhallgatott történetekkel, fájdalmakkal, igaztalan gyanúsítgatásokkal.”

Minden áldott nap mérlegre kell tennünk a döntéseinket, ez a dolga minden generációnak, és erre hívja fel a figyelmet Ibsen, mondja:

„Nem tudnak a gyerekeink biztos alapokról indulni, mert óriási káosz van a múltban, amire évről évre egyre több megoldatlan probléma rakódik rá. Jönnek az újabb és újabb generációk, és még mindig hiányzik a figyelem, a nyitottság, az elfogadás, a tolerancia, a szeretet, az egyenes beszéd. Ezt nem szabad folytatni, mert tragédiához vezet. A nők ügye különösen kényes, hisz’ nem kapnak pozíciót, nem kapnak annyi fizetést, annyi segítséget, mint a férfiak, ötször annyit kell teljesíteniük ahhoz, hogy egy lépcsőfokkal följebb lépjenek. Miközben el kell látniuk a családjukat, amibe nálunk ritkábban segítenek be a férfiak.”

Básti Juli szerint jobb, ha egy színész nem áll ki mondjuk egy tömeg élére kiabálni, mert az azonnal megosztja az embereket:

„Soha nem voltam aktív politikai értelemben, de mostanában egyszer-kétszer picit erősebben szólaltam meg, és azonnal olyan nemtelen támadásokat kaptam a képembe, mint hogy „az apja III/III-as ügynök volt”, „persze mit is várhatnánk a zsidóktól”. …”Többet ér azzal, ha a színpadon jól dolgozik, olyan darabokban, amik súlyos problémákról szólnak, megjáratják a nézők agyát, elgondolkodtatják őket. Bízom abban, hogy ha az ember nem elhallgatja, elhazudja a dolgokat, hanem alaposan a mélyére ás minden aktuális kérdésnek és faladatnak, akkor van esélye jól dönteni.”

Kulisszatitkokkal kezdtük, azzal is fejezzük be a szemlénket. A művésznő „megvallotta” milyen volt a darab rendezőjével, Alföldi Róberttel dolgozni:

„Nagyon nagy munka volt, de a próbák minden percét élveztem Alföldi Robival. Túl azon, hogy zseniális színész, igazi nagy rendezővé érett. Hajszálpontosan el tudta mondani, mire gondol, mit kér, de bennünket is meghallgatott, együtt elemeztük a helyzeteket. Mindenki hozzátette a gondolatait az előadáshoz, abszolút közös munka volt. Ilyenkor repül az ember, az ilyen próbaidőszak a legjobb dolog a világon.”