Boszorkányok márpedig vannak

A Budapest Galériában szerdán nyitják meg az „Eddig minden rendben” (So Far, So Good) című kiállítást, amely napjaink egyik meghatározó tapasztalatát, a szorongást és a kiégést veszi kiindulópontjául, olyan hazai és régiós művészeti gyakorlatokat mutat be, amelyek hol kritikus, hol ironikusabb módon, de különféle megoldási javaslatokat tárnak elénk.

„Eddig minden rendben, eddig minden rendben…” – idézi egy ötvenedik emeletről zuhanó férfi mantráját a Gyűlölet című francia film egyik főszereplője.

A mondat ellentmondásosságát alapul véve a kiállítás napjaink olyan, sokunk számára alapélménnyé váló jelenségeiből indul ki, mint amilyen a szorongás, a stressz vagy a kiégés. Ennek hátterében jórészt a 21. század teljesítményelvűsége, a produktivitás kényszerű hajszolása áll.

Az én gyakorlatilag saját magával versenyezve egy olyan önkizsákmányoló életmódot teremt, amely sok esetben vezethet állandó szorongáshoz vagy burnout szindrómához. Az állandó készenlétben állás és a rugalmasság elvárásának köszönhető, hogy napjaink késő kapitalista rendszerében egyre jobban összemosódnak a határok munka és szabadidő között.

Mókuskerékben érezzük magunkat, amelyből lehetetlen kiszállni

Virginia Lupu már több éve dokumentálja Roma boszorkány közösségek mindennapjait Romániában.

Fotósorozatában bepillantást nyerhetünk a közösség hétköznapjaiba, a családi összejövetelektől, ünnepektől kezdve, a gyógyító és egyéb mágikus praktikák, rítusok alkalmazásán át egészen a korrupt politikusok megátkozásáig. A művész értelmezése szerint a boszorkányok a mágián keresztül mindennapjaink védelmezőivé válhatnak, gyógyító és gondoskodó eljárásaik egy másféle tudásba engedhetnek betekintést.

A roma boszorkány közösség egy marginalizált csoportot képvisel, akik ebből erőt kovácsolva, saját módszereikkel küzdenek a teljesítményelvű társadalom és a folyamatos önkizsegerelés ellen ősi rítusok megidézésével és alternatív változatok megteremtésével.

Muskovics Gyula Tin Tin Tin című sorozatáról is beszélgetett Virginia Lupuval

Ember Sári: Messzevágyók (2019)

Ember Sári Messzevágyók című új fotósorozatában diplomamunkájához, az M albumához nyúl vissza

Már ekkor is gyakran örökítette meg barátait, akikkel közösen minden évben megrendezik a szinte rituális gyakorlattá vált nyári vízitúrát. A közösség számára a mindennapok rutinjából és aggodalmaiból kilépő, meghatározó élménnyé válik ez az esemény, ahol azonban nem pusztán a pihenésnek és a kikapcsolódásnak van jelentősége.

A vízitúra szervezése valójában a csapatot folytonosan kihívások elé állító munka és energiabefektetés. A tájkép és a portré keresztmetszetében lévő munkák nem a természetbe való kivonulást idealizálják, sokkal inkább a közös munkát, egy közösség akár átmeneti működését és ennek nehézségeit.

Ember Sári fotósorozatáról és arról, ahogy a különböző közösségek együttműködéséről gondolkozik, eszünkbe juthat az amerikai írónő és esszéista Rebecca Solnit számos írása, melyekben azt hangsúlyozza (például a Katarina-hurrikán utóhatásait vizsgálva), hogy krízishelyzetekben nem pusztán az emberek önző karaktere tör elő, ahogy azt elsőre gondolhatnánk, hanem pont ellenkezőleg: az egymással való szolidaritás is hangsúlyossá válik. Solnit kimutatja, hogy válsághelyzetekben számos alulról szerveződő és egymás segítésén alapuló, kreatív kezdeményezés szökken szárba, sok esetben az állam szerepét véve át ezeken a területeken.

EDDIG MINDEN RENDBEN

Kiállító művészek: Adelina CIMOCHOWICZ, EMBER Sári, Barbora KLEINHAMPLOVÁ és Tereza STEJSKALOVÁ, Kateřina KONVALINOVÁ, KRISTÓF Krisztián, Virginia LUPU, SZEMZŐ Zsófia, VARJU TÓTH Balázs, Madalina ZAHARIA

Kurátor: GADÓ Flóra
Grafikai arculat: JÁKOB Bálint
Megnyitó: 2020. 07. 09. 18 óra
A kiállítást megnyitja: HORVÁTH Bence, újságíró

Forrás: Budapest Galéria