Blogbazár
Egy csalódott rendszerváltó gondolatai: Ruszkik haza – Nem erre fizettem be 1989-ben
Egyre több a csalódott rendszerváltó ezt bizonyítja az alábbi bejegyzés is amit a Facebook-on találtunk, és ami mindennél világosabban, tisztán mutatja meg mit érezhetnek mostanság Magyaroroszág egykori tisztaszívű megváltói, akiket visszavonhatatlanul megcsalt Orbán Viktor és köre. A bejegyzést szerkesztett formában adjuk közre.
„Ruszkik haza!”
Nem erre fizettem be 1989-ben. Amikor is aktívan részt vettem a helyi rendszerváltásban. Egyesületemmel a Varsói Szerződés tagállamaiban elsőként távolítottunk el Lenin szobrot a helyéről. Minő történelmi fintor – a Március 15. térről! Nagyon akartuk, hogy a lenini versike végre menjen oda, ahova való: a szemétdombra.
Aztán jött egy ifjú titán vidékről, „Ruszkik haza!” szlogenjétől zengett az ország.
Egy csöppet Antall is megrezzent, ne siessünk annyira, tudjátok, a medve… Ezt a titánt Orbán Viktornak hívták.
Csak a Fidesz volt tiszta, szűz persze nem
A legerősebb rendszerváltó párt, a Magyar Demokrata Fórum akkor a jobbközép-kereszténydemokrata irányultságú jövőt villantotta fel. Hamar megtalálták a pártot a kádári titkosszolgálat Moszkvában kiképzett ügynökei. Beépültek. Amikor Antall József nem támogatta az ügynöktörvény elfogadását és ezért támadták, szűk körben azt mondta:
„Ha átmenne, nem sok képviselőnk maradna tiszta”.
Csak a Fidesz volt tiszta. Szűz – persze, nem. A lánglelkű ifjúnak például a katonaságnál volt némi kalandja a t-szolgálattal (lásd Simicska visszaemlékezései). De közvetlen harcostársait is megérintette a kádári kor késői rossz szele. Mindegy, ami volt, elmúlt. Építsünk demokráciát – dobták be. Bejött.
Az elmúlt tizenötévben kiépült az orbáni fel- és alvilág
Olyannyira, hogy a Fidesz 1998-ban kormányra került. Ekkor már erősen szalámizta az MDF-et, kezdte lenyelni a Kisgazdákat és a rendszerváltás óta a folyamatos belharcokban opportunistává vált KDNP-t. A 2002-es választási fiaskó után Orbán Viktor eldöntötte: olyan egyházat épít, amelyben vezetői szerepe megkérdőjelezhetetlen. A többi az elmúlttizenötév. Kiépült az orbáni felvilág és alvilág a társadalom minden szintjén. A vidéket leuralta, az uniós pénzeket eltérítette, a nemzeti burzsoázia kiépítése szlogen családja és holdudvara gyarapodását szolgálta. Láttuk ezt már Ukrajnában, az oroszbarát Janukovics elnöknél. A WC-je is aranyból volt. De még erre is azt lehet mondani, hogy a parasztgyerek a búcsúban minden műanyagnak örül.
Orbán ravasz, öncélú és Himalája-egójú parasztgyerek lett
Lassan elkoptatta 1989-et, negligálta az uniós eredményeket, elkezdett Moszkva felé fordulni. 2008-ban váltott igazán, Szentpéterváron (Leningrád). Hogy miért, arról sok verzió létezik. Zsarolás, kilóra megvették, nacionalista kielégülés, – Kárpátalja, Erdély visszacsatolása Putyin által. Ilyen is volt már, a bécsi döntések, csak akkor Putyint Hitlernek hívták, Horthy viszont nem Orbán. Más kategória. De a végeredmény nem kétséges.
A páva sántuló tánca
És most a előnévrokon elszólta magát: Magyarország, ha úgy adódik, leteszi a fegyvert az oroszok előtt. Ez nem sima hiba, ez maga a fideszes-orbáni valóság: az árulás és gyávaság valósága. Minden életút lehet kacskaringós. Tele ilyennel a történelem. Igaz, Caligula nem lett látványpék, de az idő múlik, az ember változik. A sovány, lelkes forradalmár Orbánból obes, szuszogó katyvasz lett. Páva, sántuló tánccal. Ilyen is lehet, nagy a világ és isten állatkertje. De mindenben van egy határ. Magyarország esetében ez 1956. Jószerivel ez az egyetlen olyan történelmi kincsünk, amire büszkék lehetünk. Most ezt taposta meg önmagát nemzetinek nevező kormány egyik fő embere. Idézzük csak fel nekik okulásul gróf Teleki utolsó sorait:
„Főméltóságú Úr!
Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.
Teleki Pál
1941. ápr. 3″
Nem erre fizettem be.
(A bejegyzés: itt)
Szerző
