Elhunyt Rédei Éva – Legyen könnyű neki a föld!

Szinte hihetetlen, de sajnos ismét gyászhírt kell közölnünk az oldalunkon. Fájó szívvel tudatjuk, hogy december 25-re virradóra Rédei Éva is elindult férje, Rédei Attila után.

Szinte hihetetlen, de sajnos ismét gyászhírt kell közölnünk…

Rédei Éva és Rédei Attila 2001-ben együtt hozták létre a Bottyán Equus alapitványt, és amíg erejük engedte, töretlen hittel átküzdötték magukat minden nehézségen, akadályon azért, hogy segíteni tudjanak a bajba jutott, nem megfelelő körülmények között tartott, bántalmazott, idős vagy beteg lovakon, kutyákon, cicákon. De befogadtak ők halálra ítélt libákat, tyúkokat, malacokat is. Sajnos az idő őket sem kímélte! Egészségük megrendült, de nem adták fel akkor sem, nem akarták cserbenhagyni a náluk maradt, koruk és betegségük miatt már örökbe nem adható állatokat.

Attila és Éva

Olyanok voltak ők ketten, mint akik összekapaszkodva együtt szállnak az álmaik felé.

Attila halála után Éva mint sebzett madár, fél szárnnyal már nem tudott repülni. Elindult ő is férje és harcostársa után.

Reméljük, hogy az égi ménes boldog nyerítése fogadja őket ott, ahol végre ők is békére lelnek, mert nem látnak több állatot szenvedni, nem kell harcolniuk a felelőtlen állattartókkal, nem kell elszenvedni a véget nem érő perek alatti idegfeszültséget, hanem együtt gyönyörködhetnek kedvenc állataik vágtájában.

Attila után három hónappal a családon kívül ismét gyászol az alapítvány kuratóriuma, és az árván maradt állatok. Rédei Éva búcsúztatójának időpontját hamarosan közöljük itt az oldalunkon – áll a bejegyzésben.

„Megrendültünk valamennyien akik ismertük és tiszteltük azt a kemény harcot amit azokért az állatokért folytattak amelyekről a gazdájuknak kellett volna gondoskodni nem csak addig amíg fiatalok voltak és szolgálták őket hanem akkor is amikor megöregedtek, megbetegedtek és őket kellett volna szolgálni a gazdájuknak. Háborgó lelkük remélem, hogy békét lel ott a szivárványon túl ismét együtt és a korábban eltávozott kedvenceikkel. Nyugodj békében drága Évi és Attila” – búcsúzott egy barát.

In memoriam….

Végezetül álljon itt emlékül Rédei Éva december 17-ki facebook bejegyzése:

„Megváltoztam. Múlnak az évek.
Ma már egészen más vagyok,
másképp látom az őszi kertet,
másképp érzem az illatot.
Nemrég még hamvas rózsa nyílott
a sűrű, zöldülő bokrokon,
ma már lehulltak, s ott hevernek
a dértől gyöngyöző pázsiton.
Elhervadtak, ahogyan én is,
bár a szívem még úgy dobog
mint rég, amikor ifjú voltam,
s nem voltak ráncok arcomon.
De a szívem még ugyanúgy érez,
ma is éppen úgy szeretek
minden jót, amely boldoggá tesz,
s megszépíti az életem.
Ha eső mosott, én bőrig áztam,
s habár a testem remegett,
szívemből olyan melegség áradt,
mely messze űzte a hideget.
Ha vihar volt, gyakran megtépázott,
összetörve a lelkemet,
s mégis: annyiszor talpra álltam!
Mindig volt, ami éltetett.
Ha hideg volt, remegve, félve
őriztem azt, akit szeretek,
meleg kabátként átölelve,
hogy elűzzem tőle a hideget.
S most itt vagyok… Hajamra dér hull,
arcomra sűrű köd szitál,
egyedül, mint egy gyönge nyárfa,
amely oltalmat nem talál.
Mégsem félek, hisz’ van miért élnem:
van két gyönyörű gyermekem,
s szeretnék értük többet tenni,
hogy ők boldogok legyenek.
Istentől már csak annyit kérek,
csak annyit adjon még énnekem,
hogy tudjak még nekik valamit adni,
amíg a földön megleszek…
Meggyesi Éva:
MÚLNAK AZ ÉVEK”

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>