Kerítésen innen
Éppen, hogy kibetűzöd a felvételi kérdéseit? Akkor tanító szakon a helyed! – Kettesekkel elérhető a ponthatár
Abban nagy az egyetértés, hogy az iskolakezdő nebulónak meghatározó, hogy milyen a tanító nénije, hiszen Ő határozza meg, hogy a továbbiakban szeret- és tud-e majd tanulni, lépes lesz-e befogadni, vitatkozni, érvelni az álláspontja mellett és belátni, ha téved a gyerek. Ennek tudatában olvassa az alábbiakat felvételiről és a következményekről!
A megváltó „elégséges”?
Minden továbbtanulni akaró izgatottan várta a felvételi pontszámok kihirdetését, ami ebben az évben több sebből is vérzett. Több diák is jelezte, hogy a felvi.hu rendszerében hibásan számolták ki a pontjaikat. Ennek következtében sokan nem a kívánt felsőoktatási intézménybe vagy szakra nyertek felvételt. Az érintettek által jelzett problémák között szerepel, hogy egyes esetekben a rendszer duplázással számolta a pontokat, vagy figyelmen kívül hagyta az érettségi eredményeket. Volt olyan eset is, amikor egy kárpátaljai diák több pontját nem számolta a rendszer.
Az igazi baj azonban ezután jön!
Közösségi oldalán írta meg egy gyakorló pedagógus, oktatás-módszertan kutató, hogy aki masszív kettessel abszolválta a középiskolát, az gond nélkül felvételt nyerhetett tanító szakra:
„A tanítók ponthatárához….
224 ponttal már bárki felvételt nyerhet tanító szakra. Ez a pontszám alacsony, tényleg nagyon, de nagyon alacsony. A képen látható, hogyan tud összejönni ez a 224 pont.
Tulajdonképpen egy középiskolában mindenből kettes tanuló, mindenből kettesre érettségiző, mindenféle pluszpontok nélküli felvételiző elkezdheti a tanulmányait a tanítóképzőben!!!!!
Az is, aki hóhányó, és csupán amiatt marad ott, hogy papírja legyen egy felsőfokú oktatásról, miközben kettesekkel lavírozik ott is végig, és még a legrosszabb álmaiban sem fordul elő, hogy tényleg tanító legyen. Ugyanakkor én nem törnék azok felett pálcát, akik tényleg tanítók készülnek, mert tanítottam tanító hallgatókat. 2+1 évet két tanítóképzőben is, matematika, matematika módszertan és természettudomány tantárgyakból. Igazán jóravaló, tisztességes, igazán tanítónak készülő hallgatóim voltak.
Ami miatt alacsony pontszámmal kerültek be, azt én rendszerhibaként definiálom
- Rendszerhiba a középiskolai oktatás, ahonnan kikerülnek.
- Rendszerhiba a felsőoktatás elvárása, hogy bárki is jöhet, ha mégis tanító akarna lenni.
- Rendszerhiba, hogy ha mégis végigcsinálja, és továbbra is kedvet érez ahhoz, hogy tanító legyen, éhbérért fog tanítani.
Mert, aki elvégzi a tanítóképzést, arról tapasztalataim alapján garantálom, hogy jól fogja csinálni, mert a magyar tanítóképzés még tartja magát. Tényleg tartja magát, bárki bármit is gondol, én belülről láttam a kollégák munkáját! Mégis, egyre kevesebben fognak a hallgatók közül a pályán maradni, mert bármi másba is kezdenek, az abból származó jövedelemből nagyobb valószínűséggel fognak tudni megélni.
Ja, és akkor mi lenne, ha úgy lenne, mint pl Finnországban, ahol a tanítóképzőbe a felvételi ponthatár szinte minden egyéb szakhoz képest a legmagasabb? (Ugyanis a finnek, de más országok is elvárják, hogy a gyermekeiket tanítók a legmagasabban kvalifikált diákok közül kerüljenek ki.)
Mert arrafelé, de másfelé is, más civilizált országokban is fontos, hogy ki tanítja a gyermekeket írni, olvasni, számolni.
Hát, nálunk ez nem annyira fontos. Ez a valódi rendszerhiba
Itt, Magyarországon, a XXI. században, ahol az átlag szülő átlag gyermekének az átlag alatti oktatás is meg kell feleljen, mert nem kaphat mást, mert nincs más. Semmi más, csak rendszerhiba. És nekünk ez is jó, mert mi ezt is tűrjük, mert a gyerek valahogy mégsem annyira számít. Akinek meg számít, az fizessen magániskolát, korrepetálást, …. Ha megteheti.”
A hozzászólásokból….
„Nem csupán a tanítóknál ilyen kétségbeejtő a helyzet. Sok szakon 250 pont alatti a határ. És a katonai szolgálatért kapott plusz pontokat még tekintetbe sem vette kedves Dr. Pomuczné Nagy Ildikó. Nagyon jó ez a kép! Jól bemutatja milyen szörnyű a helyzet. Magyarból kettes azért nagyon közel van a funkcionális analfabétizmushoz.”
„Igaza van. És nekem e rendszerhibák sora mögött egyetlen dolog sejlik fel: a társadalom ítélete, anyagiakban és erkölcsileg megnyilvánuló értékrendje. Ezt generálják és lovagolják meg az elitista oktatás/elméleti/ törekvések is. Vitát szeretnék. Távlatosat, a Fb-posztokon túl, tudós emberek, kutatók, a katedráról körültekintő tanárok között. Milyen lesz, milyen legyen az iskola 6-8-10 év múlva?”
„Szerintem pedig az egész felvételi, ponthatárosdi rendszert el kellene törölni. Vegyenek fel mindenkit, akinek megvan az érettségije, és tanulni akar. Majd aki nem oda való, az úgyis kihullik. Ha valaki maximális pontszámmal jelentkezik tanítóképzőbe, az garantál bármit is?
Akkor abból a személyből biztosan jó tanító lesz? Kettessel nem is lehet valaki jó tanító? Egyetlen felvételi teszt kellene a tanítóképzőre: nagyon alapos pályaalkalmassági, pszichológiai teszt.”
„Egyébként ismétlés a tudás atyja…, aki nem tudja, oktatja…, stb.,stb. De, azért az elgondolkodtató, hogy az oktatás színvonala hova süllyedt, s, úgy gondolom ez nem csak tanárfüggő, az oktatáspolitikának (ha van ilyen) legalább annyi köze van hozzá.”
„Érdekes és elkeserítő. Viszont jelenleg is vannak alkalmatlan pedagógusok, sőt vezetők is a pályán. Volt szerencsém olyan tanítóhoz, aki helyesírási hibákkal írta hivatalos üzeneteit, akinek a feladaiban logikai bukfenc volt, a diferenciálást kivételezésnek hívta stb… és régen végzett, a régi rendszerben. Én azt mondom, hogy hiába minimum a ponthatár, hogy kettesekkel be lehet kerülni, ez színkettes tanulónak nem igénye, hogy diplomát szerezzen. Felveszik, megpróbálja, de egy totál kettes nem fogja elvégezni. Persze mivel ez nyilvánvaló, ezért kár felvenni is.”
„Meg kell szólalnom, mert megfulladok. A családomban ötödik generációs, végzett pedagógusok vagyunk a nővéreimmel. Én magam először a középiskola után lelkész szakra mentem, de úgy döntöttem, hogy váltok, így a tanulmányaimat Tanítóképzőn folytattam. Azért kell megszólalnom, mert ezt a cikket egy egykori középiskolai, majd főiskolai tanárom osztotta meg, aki konkrétan a személyiségemet romboló, bántalmazó pedagógus volt. Ő lett később a műveltségterületemen is a képzőm, ahol, amikor jeles illetett volna, a csoport előtt megalázott, hogy ez nekem úgy sem menne annyira, bizonyára puskáztam, lestem. Sírva kértem még egy lehetőséget, megkegyelmezett és én teljesítettem, amire azt mondta, gúnyosan, h na tessék, a végére megmutatja, mit tud. Több év terápiás folyamatba került megdolgozni ezt és ehhez hasonló, megalázásait magamban, s így vagyok én ma keresztény, mentálhigiénés szemléletű párkapcsolati és családi mediátor, komplex művészeti terapeuta, aki ma a pedagógusok kiégésének megakadályozásával, gyógyításával foglalkozom, illetve új, jól működő viselkedésmódokat, problémakezelési módokat tanítok a hozzám fordulóknak. A tanárnő dolgát hívő emberként Isten elé tettem, s tudom, hogy Ő rendezi. A hajam szála sem görbülhet a tudta nélkül. Ha az ég madarairól gondoskodik, róla és rólam is gondoskodik.Sok múlik a pedagógusokon… Nagyon sok.”
Szerző
