Banánköztársaság
Eprek és barátaik – Megint van Németh elvtársunk, egy nagy és sok kicsi
Parancsoljon Németh elvtárs, mondta a gazdaság igazgatója, egy kis eper. Nem szeretem az epret, válaszolta nyersen Németh elvtárs. Akkor talán az elvtársak, invitálta a sleppet a vendéglátó. Ám kiderült, az elvtársak sem szeretik az epret, egyetlen egy sem merte szeretni, mert a szeretethez egy kis kurázsira lett volna szükség.
Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a ’80-as években Baranyába látogatott, többek között a Bikali Állami Gazdaságba. Én, mint a Dunántúli Napló fotóriportere, népes kíséretének tagja voltam, dokumentáltam a sorsfordító eseményt.
Egy kis eper
Méretes teremben, egy hosszú asztal köré ült le a 10-15 fős küldöttség, hogy eszmét cseréljen a szocializmus építésének pillanatnyi állásáról. Az asztalon félméteres távolságban egymástól eperrel megrakott tálak sorakoztak, köztük kisebb tálakban porcukorhalmok. Parancsoljon Németh elvtárs, mondta a gazdaság igazgatója, egy kis eper. Nem szeretem az epret, válaszolta nyersen Németh elvtárs. Akkor talán az elvtársak, invitálta a sleppet a vendéglátó. Ám kiderült, az elvtársak sem szeretik az epret, egyetlen egy sem merte szeretni, mert a szeretethez egy kis kurázsira lett volna szükség.
Így volt ez akkor
Ha a hatalom nem szerette az epret, a hatalom hívei sem szerették. És ha a hatalom nem szereti a zsidókat, a cigányokat, a hajléktalanokat, a menekülteket, a civileket, a művészeket, a tanárokat, az orvosokat, a melegeket stb., akkor a seggnyalók tömegei sem szeretik. Így volt ez régen, és ma sincs másképp.
(Illusztráció a szerző.)
Szerző
