Sport
Béke a téli olimpián
Kérem szépen, ez az év jól kezdődik. Nem nagyon jól, az azért nem mondható, de egész jó hírt prezentálhatok elsőnek a 2018-as évben, legalábbis a sportrajongók szempontjából nem rossz. Nyilván van egy kesernyés mellékíze is, de ne legyünk telhetetlenek – hát nem elég az nekünk, hogy Észak-Korea részt vesz a téli olimpián?
Márpedig részt vesz, Kim Dzsongun mondta a saját szájával, és amit ő arrafelé mond, azt a macska sem vakarja ki. Úgy történt a dolog, hogy Észak-Korea fura ura újévi beszédet mondott. (Hogyhogy nincs a dzsúcse országának saját naptára, elvtársak? Mindenféle imperialista újéveket tartunk, elvtársak? Itt fejek fognak hullani, elvtársak…) Volt abban a beszédben pont annyi rosszaság és gonoszság, mint a többi nyilvános megszólalásában, kardcsörtetés és fenyegetőzés, de két érdekes dolog is elhangzott. Az első az, hogy felhagynak a kísérleti robbantásokkal, mert már nincs rájuk szükség, ehelyett a nukleáris fegyverek tömeggyártására állnak át – rossz hír, de enyhítse, hogy atomfegyvert nem is olyan nagyon könnyű ipari tételekben gyártani, ugyanis ahhoz nem elég az akarat, kell hozzá alapanyag is, mégpedig sok.
De minket most a második ki- illetve bejelentés érdekel, miszerint Kim Dzsongun azt is mondta, hogy feltétlenül csökkenteni kell a katonai feszültséget a Koreai-félszigeten és javítani kell a kapcsolatokat Dél-Koreával. Azt állította, hogy nyitva áll az út a párbeszéd előtt. Az észak-koreai diktátor kitért arra, mérlegelni fogja, hogy országa részt vegyen a dél-koreai Phjongcshangban februárban tartandó téli olimpián.
„Észak-Korea részvétele a téli játékokon jó lehetőség lesz arra, hogy megmutassuk a nép egységét, s a magunk részéről a(z ötkarikás) játékok sikerét kívánjuk. A két Korea tisztségviselői hamarosan találkozhatnak ennek a lehetőségnek a megvitatására.”
Észak-Korea részvétele garantálhatja a Phjongcshangi Olimpia biztonságát
Márpedig Mun Dzse In dél-koreai elnök korábban úgy nyilatkozott, hogy Észak-Korea részvétele garantálhatja a Phjongcshangi Olimpia biztonságát, ami logikus gondolat is: hiszen csak nem fogja megtámadni Észak a saját sportolóit? Valósággal békekövetként mennek ezek a sportolók Phjongcshangba, személyük garantálja a téli olimpia biztonságát (szándékosan nem akartam túszt írni, mert azt ejtik, nem magától megy), de mindenképpen az a lényeg, hogy a legkomolyabb fenyegetéstől megszabadultunk.
Hogy az eredményeik milyenek lesznek, azt meglátjuk – de a versenyek békében folyhatnak le, legalábbis Phenjan nem fenyegeti most már őket.
Adjon Isten békességet ebben az új évben!
Szele Tamás
