Európa nagy vállalkozása — egy magyar lovag szemével

Kikapcsolódást, vagy éppen máig ható tanulságokat keresünk — a színvonalas történelmi regényekben megtaláljuk. Újabb olvasmányt ajánlok a Városi Kurír olvasóinak, a „Szeretlek, szörnyeteg!” szerzőjétől, Illés György irodalomtörténész-írótól, Európa történelmének jó ismerőjétől.

Híre-hamva sincs még a tatár hordának

A szerző előző kötete 1265-be, az országot a tatárjárás után újjáépítő IV. Béla korába, Észak-Magyarországra kalauzolt el. Azokba az évtizedekbe, amelyekben a szörnyű pusztítás után a Magyar Királyság újra erős volt, gyarapodott, legfőbb gondunk a várurak tusakodása a királyi hatalommal és a szomszéd urakkal. A legszebb díj pedig a várúrnők kegye.
Illés György ezúttal fél évszázadot visszalépett az időben (A szentföldi lovag). Belegondolni is szédítő, mi minden történt a két korszak között az állítólag sötét mozdulatlanságba süppedt középkorban…

Az új regény II. András uralkodása idején játszódik

A hősök egy ma is látogatható vadregényes hegyi kirándulóhely, egy baranyai lovagvár, Máré vára falai közül indulnak, de azonnal kiderül, hogy a középkori keresztény Európa — évszázadokkal az Unió előtt — milyen sűrű szövésű kapcsolatrendszerrel forrt egységbe. A magyar nemesség, éppúgy, mint a nemes ifjak a nyugati kereszténység minden királyságában, a szentföldi keresztes hadjáratok lázában égett. Királyunk, a más okból nevezetessé vált Árpádházi II. András igazi európai hatalomhoz méltó döntést hozott: személyesen vezet sereget a Szentföldre.

Karikatúra, vagy inkább intő tanulság?

Illés György regényének hősei önszántukból vetik bele magukat a keresztesek forgatagába. Az Adriától a mai Izrael és Libanon felé vezető tengeri utat választják, és eközben feltárul a hatalmas emberáradat, katonák, kiszolgáló népek, hajósok és kalandorok tömegei által felforgatott Mediterráneum világa.

A kor embere úgy érezhette: igen, itt dől el a sorsunk.

A szentföldi magyar lovag elvergődik a híres Akkó város falai alá, a borzalmas, elhúzódó ostromot vívó nyugati sereg táborába. S itt ugyanazt kell látnia, amit Európa azóta is oly gyakran átélt. Ez a kontinens a sokféle színétől annyira gyönyörű és szerethető, és éppen ez a sokféleség a legnagyobb ereje és legsebezhetőbb pontja.

Tartós összefogást, hatékony együttműködést elérni itt művészet

Ritka kegyelmi pillanat — a kontinens történelmében fél évszázad is csak egy pillanat — volt a németek és franciák által megalapozott békés összefogás a második világháború után, és éppen mi, Európa-párti magyarok, jól látjuk, milyen könnyen tud ebben zavart kelteni akár egy kis ország rosszindulatú, széthúzást provokáló kormányzata…

Gondolta a fene

Bizonyára Illés György is Arany János sóhajával reagál a fenti sorokat olvasva, hiszen szegény szerzőnek a publikálás pillanata után el kell tűrnie, hogy olvasói mindenféléket belelátnak történetébe. Én mindenesetre Európa sorsának nagyszabású pannóját látom abban, ahogyan „A szentföldi lovag” Akkó falai alatt szembesül az európai kereszteslovagok groteszk viaskodásával. A hadjáratot hivatalosan vezénylő király folyamatosan küldöttségeket fogad a hatalmas katonai tábor minden részéből, és ki sem lát a petíciók, kérelmek, feljelentések áradata alól.

Az árulkodás nagyon menő

„Szeretném felhívni felséged figyelmét, hogy Montauban zászlórúdja távolabb áll a királyi lobogótól… méghozzá jó ötven lábbal, mint Aalborg rikító zászlaja!”
„Egy szóra, Sire! Kíváncsi volnék, vajon hol voltak az angolok, amikor tegnap reggel rohamra indultunk. Csatázni jöttek ide ezek, vagy kockázni?”
„Én legalább tizenöt friss lóra kaptam ígéretet! És akkor kik kapják? Azok a tohonya norvégok! És mi jut nekem, aki időtlen idők óta az Ügy szolgálatában állok?”
„Ez talán érdekel, uram királyom. Valahányszor csak nekifogunk összeszedni az ostromlétrákat, a franciák eltűnnek a sátraikban. Létezik, hogy egy egész nemzeten üljön a tériszony átka?”
„A dánokkal kapcsolatban kérném tanácsodat….”
„Minden tiszteletem úgynevezett szövetségeseinké, a walesieké, mindazonáltal…”
„Azok a fennhéjázó templomosok…”
„Azok a közömbös szerzetesek, az ispotályosok…”

A Szentföldre érkező magyar harcosok „Látják majd, mint fordul szeptember pora őszi szitálásba. Tapasztaltabbakká válnak, belefásulnak ennek a szinte mozdulatlan ostromnak a szörnyűségeibe, s rádöbbennek, hogy a Nyugat húszezres seregét kisszerű féltékenységek terhelik, százféle érdek repeszti ugyanannyi darabra, s Európa ökle nem egyéb már, csupán egy begörbített mancs…” — írja Illés György „A szentföldi lovag” című új történelmi regényében (Megjelent a HEFA Invest kiadásában, 2020. Idézetek a 200. és 202. oldalról).

Árpádházi királyunk, II. András produkciójáról pedig jobb, ha nem is beszélünk

Reménykedjünk, hogy az évszázados tapasztalatok nem hiába halmozódnak, és Európa erős emberei majdnem egy évezreddel később sokkal bölcsebbek.