Ha a hülyeség és a rosszakarat fájna, akkor a Duna-parti neogót palota terei a hangos jajgatást visszhangoznák

A magyar állam elhülyült, esetleg elvetemült – törvény születik a magyar életmód bejelentéses védelméről! Február 28-án az igazságügyi miniszter benyújtotta a „A panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról” szóló törvénytervezetet (T/3089). Eötvös Károly Közpolitikai Intézet állásfoglalást adott közre a témában.

„Az erkölcsi és az intellektuális hanyatlás gyakorta kézenfogva jár

A magyar állam morálisan hanyatlik, erre példák hosszú sora hozható fel, és ezen túl folyamatosan hülyül is. Erről a fenti törvény idiómáit olvasva újfent megbizonyosodhatunk. Ezen ne csodálkozzunk, elég, ha Széchenyit hívjuk segítségül:

„… ha az emberek, részint ösztönből, részint ésszerű okoknál fogva az abszolút kormányformát kárhoztatják, ez legtávolabbról sem ellenszenvből történik, hanem azon természetes okból, mivel az önkény, mint a tapasztalás bizonyítja, rendesen karöltve jár az ostobasággal.” (Széchenyi István: Ein Blick auf den anonymen „Rückblick”)

A mondott törvény szerint az a munkahely, amely legalább 50 személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében dolgoztat, belső visszaélés-bejelentési rendszert köteles létrehozni.
Nézzük, miről van szó! A hosszú törvényben részletezett, egyelőre csak nem kötelezően bejelenthető kihágások közül talán a harmadik fejezetben tárgyaltak, vagyis ezek a legképtelenebbek:

1. „(A)zon tény kétségbe vonására irányuló tevékenység, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők

Kezdjük ott, hogy a „kétségbe vonására irányuló tevékenység” önmagában is zagyvaság. Ha a mondat értelmét megtalálnánk, akkor azzal a problémával szembesülünk, hogy olyan rasszista megnyilvánulással – mivel a rasszisták nem így és nem erről beszélnek – soha senki nem találkozott, amely azt állította volna, hogy a romák nem államalkotó tényezők. A rasszista nem alkotmányjogi absztrakciókat tagad, hanem pl. a cigányok fegyelmezését, a cigánybűnözés felszámolását követeli, és ha emiatt feljelentik a visszaélés-bejelentési rendszerben, joggal mondhatja, hogy ő nem vonta kétségbe, hogy a romák államalkotó tényezők.

Tegyük hozzá, hogyha a demokrata az ebédszünetben előítéletes megjegyzést hall, nem feljelent, hanem vitatkozik.

2. Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában hivatkozott, a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett bűnök alól felmentő, továbbá e bűnöket, valamint az
Alaptörvény U) cikkében foglalt bűnöket kicsinyítő módszeres tevékenység tilalmát vajon nem sérti-e, ha a kíváncsi munkatárs meghallgat egy akadémiai konferencián vagy valahol a médiában egy marxista előadást, és ezt a munkahelyi kávészünet idején szóba hozza.

Tegyük hozzá, hogyha a demokrata a kávészünetben önkényuralmi megjegyzést hall, nem feljelent, hanem vitatkozik.

Éppen Švejk is lehet…

3. Ha valamely munkatárs az Alaptörvény I) cikke szerinti nemzeti jelképeink tiszteletének és használatának akadályozására irányuló cselekményt észlel, bejelentést tehet; avagy Švejk, a derék katona kalandjai a NER-Magyarországon.

Éppen Švejk is lehet ilyen munkatárs, aki egyébként is élénken érdeklődött a magyarok iránt. Ha az EU polgáraként Magyarországon élne, biztosan betérne valamelyik nemzeti-túlbuzgó ember kocsmájába, ahol nyomatként vagy falidíszként a Nemzeti Hitvallás mellett éppen ott lógna a magyar címer. Ha pedig Švejk ezt észreveszi és, „50 személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében” működne valahol, akkor munkahelyén, kollégáit, harsányan térdét csapkodva, bizonyosan tájékoztatná arról, hogy a magyar címert és a nemzeti hitvallást is leszarták a legyek. Ez pedig bizonyosan „a nemzeti jelképeink tiszteletének akadályozására irányuló cselekmény” lenne. Tegyük hozzá, hogy a normális ember, ha az ebédszünetben Švejk- történeteket hall, nem feljelent, hanem nevet.

4. A törvény nem viccel,

bejelentést tehetünk abban az esetben is, ha az Alaptörvény L) cikkével és az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésével védett… házasság és család alkotmányjogilag elismert szerepe, a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelem és gondoskodás, valamint születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogának kétségbe vonását észleljük a munkahelyünkön.

Névtelenül be- és feljelentők, pálya van!

Az Alaptörvény hatályos szövege szerint:

„Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.”.

Mármost felhívnánk Varga Judit igazságügyi miniszter, a törvényírók, továbbá a magyar életmód papjai és papnői figyelmét arra, hogy

az egész civilizált világban a háborítatlan magánélet egyike a legfontosabb alkotmányos értékeknek.

Továbbá, nem túlzunk, a magyarok milliói másként élnek, mint amire az Alaptörvény szövege és a munkahelyi feljelentésre buzdító törvény unszolja őket

• A magyarok tömegei nem házasságban élnek, reméljük boldogan, és nem is a család alaptörvényben leszűkített fogalmáról beszélnek, ha éppen saját családjukról szólnak.
• Ráadásul rengetegen anyakönyvvezetői jóváhagyás nélkül élik családi életüket.
• Továbbá előfordul, hogy egyesek abban a hiszemben élnek, hogyha a nagyszülőként nevelik az unokáikat, az is család.
• Most, kéretik ne ájuljanak el, azonos nemű párok is élnek talán százezrével, ó borzalom, közös háztartásban, akiket ezért nem illendő fel/bejelenteni.

Tegyük hozzá, hogyha a normális ember az ebédszünetben kisírt szemű munkatársától azt hallja, hogy elege van a házastársából, ezért otthagyta, őt nem feljelenti, hanem megvigasztalja. Ha pedig férfi kollégája újságolja, hogy barátjával végre összeköltözött, ehhez örömmel gratulál ahelyett, hogy feljelentő bejelentést fogalmazna.

Hogy a nemzeti újbeszélben a gyerekek születési nemének csizmája hogy kerül a munkahelyi asztalra, önmagában is rejtély

Azt azért leszögezzük, hogy azon túl, hogy értelmezhetetlen, mind között ez a legalávalóbb bejelentés-felkínálás.

Arról van szó, hogy a munkáltatónál bejelenthetjük, ha azt észleljük, hogy a még csak nem is gyereknevelésre szakosodott munkahelyünkön, nem tudjuk miként, észlelnénk, hogy a gyerek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát kétségbe vonják.

Ezt persze le kell fordítani érthető nyelvre, miszerint az identitás megválasztásának jogát kívánja a törvényíró valamiképp korlátozni, hiszen egy a millióhoz mért extremitást leszámítva, a Pesti Srácok szerű képződményeken kívül senki nem beszél arról, hogy a régi szultáni udvarok óta bárkit akarata ellenére megfosztanának születési nemének megfelelő önazonosságától.

Ha a hülyeség és a rosszakarat fájna, akkor a Duna-parti neogót palota terei a hangos jajgatást visszhangoznák.”