Ha eljő a Szentlélek! – Szentelt olajjal kent nyelvek orgiája

Pünkösd, az Egyház születés, a szentlélek a szentháromság végső elemének  eljövetele, az apostoloknak adott nyelvek és a gyógyítás tudománya, mind ez itt és most.

Szentelt olajjal kent nyelvek orgiája

” Bódító akácillat májusi vegetáció nélkül, könnyű zivatarok, Orbán napi fagyok, lankasztó hőség néha-néha: ilyen a politika pünkösdje.
Van nyelv is, tüzes és tüzetlen, de a magyar politika mostani pünkösdjében nem szállnak e nyelvek lelkes apostolok fejére. Nyalnak inkább. Kézfejet és lábfejet. A legnagyobb esetben is csak peregnek, mint a szélmalom. A nagy nyelvelőnek nincsen szüksége apostolokra, csak kézcsókolgató szolgákra és szentelt olajjal kent nyelvekre…”

– írta Ady Endre 1901 májusában ezeket az időtálló sororokat. Ma is, és a történelem során oly sokszor bújtak vallási köntös mögé a politika kufárjai, s használták politikai haszonszerzésre a Biblia sorait, vagy az ünnepeket.

Minek jött ide!?

Álszentek, lakájok, farizeusok minden korban akadtak, és ahogy Ady Pünkösdi hangulatában megfoghatatlan a Szentlélek, úgy a jelenünkben sem találjuk. Apostolok sem igen vannak, s ha köztünk járna a Messiás, talán még el is zavarnák: Minek jött ide!?
A 20. századi magyar történelemben a pünkösdöt ( mint számos más ünnepet) mindig az adott korszak meghatározó világképéhez igyekeztek igazítani a hatalomban lévők. 1939 pünkösdjén például parlamenti képviselőválasztást rendeztek hazánkban, és a Szentlélek eljövetelének ünnepét a fasiszta és náci ideológiának rendelték alá. Még abban a hónapban életbe lépett a második zsidótörvény.

A háborút követően, 1952-ig volt kétnapos ünnep a pünkösd, de 1954-től kikerült a a munkaszüneti napok, és az elfogadott ünnepek közül. A kommunista és a szocialista ideológiával összeegyeztethetetlen volt a keresztény szellemiség. Általánosan elfogadott volt a marxi gondolat, mi szerint ” a vallás, a népek ópiuma”. Az 1989-90-es alkotmányos fordulat után, az első elfogadott munkaszüneti nap a pünkösdhétfő volt. Az Antall-kabinet 1992-es döntése kapcsán számos vita zajlott arról, hogy a szekularizálódó világunkban milyen szerepe lehet a vallásoknak, és az egyházaknak. Mindenesetre a korábban évtizedekig kongó templomok szép lassan megteltek, és a korábban még mszmp-s pártemberek is egyre sűrűbben vetették magukra a keresztet. A pálfordulásokat a pozíciók leplezték és leplezik ma is.

A párt „szent lelkeinek” pillája sem rezdül

A 90-es évek elején még bőszen liberális Fidesz is hatalmas utat tett meg a ” Csuhások! Térdre imához!” és Jézust gúnyoló beszólásaitól napjainkig. A korábban szélsőségesen antiklerikális párt a hatalomba kerülve beemelte Istent az alaptörvényébe, és azt hirdeti, hogy a kereszténység védelmében cselekszik. A migránsozás, a sorosozás, a brüsszelezés, és minden, amit az elmúlt 9 év során tettek, állításuk szerint a keresztény értékek megóvását szolgálják. A „párt szent lelkeinek” pillája sem rezdül, ha a tudománnyal, az oktatással, a kultúrával, az egészségüggyel kell könyörtelenül elbánni. Keresztényi irgalmuk a hajléktalanokra, a nincstelenekre, az idősekre és a betegekre nem igen terjed ki. Illiberális államunkban a kereszténység unortodox és NER-kompatibilis. Nyilván az is mély vallási buzgalomról tanúskodik, hogy pünkösd előtt, a kormány első számú vadásza és kereszténydemokratája, a nevét adta a pornólegalizációhoz.

Egy szerethető ünnep

Ám maga az ünnep éppen ezért még inkább lehetőség a számvetésre, mert a Pünkösd arra emlékeztet, hogy a lelketlenség vagy az irgalmatlanság nem épít, hanem rombol. Krisztus tanítványai ugyanis nem politikai retorikához használták a jézusi szavakat – mint a mai politikusok többsége, akik átnéznek a társadalom problémái felett -, hanem a szeretet vallását hivatottak hirdetni. Ennek hitbéli megalapozottságához a Szentlélek ( görögül: Hagion Pneuma, latinul: Spiritus Sanctus) eljövetele ( ahogy azt Jézus megígérte nekik) megadta az erőt és felhatalmazást.
Kétségtelen azonban, hogy a pünkösd egyike azoknak az ünnepeknek, melyek megértése keresztény hívők, nem hívők, vagy más vallásúak számára nem egyszerű. Valljuk be, sokan a lélek fogalmával sem tudnak mit kezdeni, nemhogy a Szentlélek mibenlétét elemezzék.

Volt egyszer egy Kárpáthy Zoltán

A legtöbbeknek a pünkösd egy hosszú hétvégét, munkaszünetet jelent, és fogalmuk sincs arról, minek az ünnepe, és hogyan alakult ki. A népszokások, a pünkösdi király választás( Jókai Kárpáthy Zoltán regényében gyönyörűen ír róla) vagy a pünkösdi királyné virágos körmenete, szerethető látnivalók, és jó mulatságok, éppúgy, mint a régi római tavaszköszöntők hangulatát felelevenítő rendezvények, ahol sok virággal, növénnyel, énekkel, tánccal lehet ünnepelni. Ezeknek azonban nem igen van közük a vallási ünnephez.
A pünkösd név a görög pentakoszté (pentakosztész) szóból származik, mely 50 napot jelent, és arra utal, hogy a pünkösd 50 nappal követi a húsvétot. A keresztény világ a Szentlélek eljövetelét és az egyház születésnapját ünnepli ezen a napon.

Pünkösd a multikulti

Történéseit az Újszövetség részletesen leírja, azaz azt, miként szállt le a Szentlélek Jézus Krisztus mennybemenetele előtt a tanítványokra, és hogyan töltötte el őket a szeretet kegyelmével, és tette őket képessé arra, hogy kövessék Jézus missziós parancsát. A Szentlélek misztériuma egy nem hívő számára teljesen értelmezhetetlennek tűnik, hiszen a racionalitás oldaláról szinte megközelíthetetlen. Ábrázolása is több féle, pl. galambtól a lángnyelvig. Ami viszont világos és egyértelmű, hogy a korai kereszténység nem egyes népek kiváltsága volt, nem szólt a más vallásúak kirekesztéséről, hanem a szeretetet és az elfogadást hirdette. Ebben az értelemben nagyon multikulturális üzenet volt – és annak kellene ma is lennie – azaz nem a származás, a bőrszín, a gyökerek tesznek valakit kereszténnyé, hanem az, hogy elfogadja Isten kegyelmét és Jézus kereszthalálát, cselekedetei pedig irgalmasak és könyörületesek.

Vallásosság, és a hit nem törvényszerűen  fedi egymást

A kereszténység egyházzá intézményesülése során azonban hamar kiderült, hogy a vallásosság és a hit nem törvényszerűen fedik egymást. Az elmúlt több mint 2000 évben a kereszténység égisze alatt, a kereszténységre hivatkozva megszámlálhatatlanul sok bűnt követtek el.

A hit helyett az egó, a birtoklási vágy lett kenetteljes mázzal leöntve. Az emberek gyarlók, a pillanatnyi érdekek felülírhatják a tisztességet. A hatalomba jutáshoz, vagy annak megtartásához az egyház gyakran volt partnerre olyan politikai szereplőknek, akik cinkosan összekacsintottak velük, és kölcsönös érdekük volt az együttműködés. A lelkiismeret ezekben az esetekben ritkán szólalt meg. A bűnbánat nem egyszer árukapcsolásos „bűnbánattá” degradálódott. Talmivá és kirakattá.

Sávuot és Pünkösd

A keresztény pünkösd igazi üzenete tehát nem véletlenül mosódott el, hiszen könnyebb volt kitűzni a keresztény címkét, mint megélni a kereszténység mibenlétét. Ez utóbbiban ugyanis nincs helye a kirekesztésnek, a rasszizmusnak, az antiszemitizmusnak, vagy az idegengyűlöletnek.

Arról sem igen beszélünk, hogy a keresztény pünkösd előtt már jóval korábban, az ószövetségi zsidó népnél eredetileg aratási hálaadó ünnep volt a pünkösd, később pedig a mózesi törvény emléknapja lett, azaz a híres Sínai-hegyi törvényhozás ünnepe, amikor Mózes megkapta Istentől kőtáblán a törvényeket. Sávoutnat, a hetek ünnepének nevezik héberül ( mert hétszer hét nappal pészah után ünneplik). A 7 bibliai ünnep egyike, melyeket Isten rendelt el Izrael népének.

A hívő keresztények és a hívő zsidók egy olyan világban ünneplik most a pünkösdöt, ahol a gyűlölet, a megosztottság ma nagyobb úr, mint a lelkiismeret. Mégis, hívőknek és nem hívőknek adjon a pünkösd percnyi csöndet, egyszerűen átgondolni, mit is jelent a szeretet és a törvény. Ne pünkösdi királyok legyünk, mert abból akad már épp elég. Maradjunk egyszerűen csak Emberek.

Olasz mérnökök a torinói lepel alapján megformázták Jézus pontos alakját