Ha koreaival találkozol, öleld a kebledre! – Csák János tudatta: ők a rokonnépünk

Hol van már a jó öreg finnugor -igaz az csak nyelvtesó volt- rokonság! Már a kipcsak-cuccnak is annyi! „A koreaiak nekünk rokonaink, csak Dzsungáriából mi nyugatra jöttünk, ők meg keletre mentek. (…) „Koreában tőlünk kaptak vissza dallamokat, és mérhetetlenül boldogok ennek hatására” – fejtegette a gondolatait a magát csak kultuszminiszternek nevező Csák János kulturális és innovációs miniszter pénteken Tusványoson a magyar kultúráról.

A dzsungáriai törpehörcsög Szibériából származik, akkor mi is, vagy….?

A miniszter szerint a magyar kormány 500 millió forintot költ a kultúrára, így aztán

„az állam igenis kőkeményen beleáll abba, hogy amit államként megtehetünk az adóbevételekből, abból a kultúrába tereljünk vissza minél több pénzt”,

bár elismeri, hogy ennek vannak vadhajtásai. Szerinte nem szabad hinni azoknak a cikkeknek, amikben arról írnak, hogy ő visszavág a támogatásokból:

„csak a Budapest-fejűséget egy kicsit csökkentem, és máshova is juttatok pénzt”

– fogalmazott. Ezután saját magát egész egyszerűen így jellemezte:

„én komolyan veszem, hogy Klebelsberg Kuno utódja vagyok”.

Klebersberg művelődéspolitikus és belügyminiszter is volt az 1900-as évek elején.

Csák János kulturális és innovációs miniszter vagy végzetesen ostoba, vagy hihetetlenül cinikus

Ezt Tusványos- vagy az ott jelenlevők aurája teszi: „identitás nélkül „testi gépek, ösztönlényeg lennénk”

Csák ezután többféle – néha már-már látomásos költészetbe átmenő – fejtegetést adott elő arról, szerinte mi a kultúra. Például:

• „a kultúra nem úgy van, hogy csak úgy csomagként lepottyan”;
• „a kultúrát a családban adjuk át, ott kezdődik, hogy beszélsz a feleségeddel, hogy beszélsz a férjeddel”;
• „az egész kultúra maga egy innovációs kultúra, a változás kultúrája, arról szól, mi az, amit elengedek, és mi az, amit magamnak tartok”;
  „ha nem szánunk rá időt, el fog fogyni a kultúra”;
• „kultúra, amikor énekelünk, civilizáció az, amikor hallgatjuk, hogy mások énekelnek”;
• az Egyesült Államoknak nagy a cselekvőképessége, de nincs közös identitása, amire támaszkodhat, így meg olyan az egész, „mint a halott, akinek nő a körme. Történik a dolog fizikailag, de már nincs ott mögötte a lét”;
• identitás nélkül „testi gépek, ösztönlényeg lennénk”, és identitás nélkül nincs önrendelkezés.

Csák azt a kulisszatitkot is elárulta, hogy ő a minisztériumában azt próbálja meg elmondani a kollégáinak, hogy az innovációban és a kultúrában is olyan ügyeket kell támogatni,

„ami mélyen fekvő emberi szükségleteket elégít ki, és az emberben a legmélyebben fekvő szükséglet a kötődés szükséglete”.

De a kötődést nem lehet számítógépen, Skype-on keresztül kielégíteni, mert az embernek napi legalább tizenöt érintésre van szüksége.

„A gépnek nincsenek érzései, a gép nem fárad el, nem iszik bort”.

Egy ponton a gyerekbombát is ledobta:

„legyen sok gyerek, akiknek van mit átadni”,

neki is van négy gyereke és hét unokája.

VIA Telex

Egy hozzászóló véleménye a fentiekről:

„ilyenkor vagyok végtelenül hálás, hogy a magyar egy nehéz nyelv, és az érintettek 99,9%-a nem értheti.”

Konok Péter olvasata:

„Szóval, hogy összefoglaljam az elmúlt napok történettudományos eredményeit, voltak ezek a dzsungárok, akik közül a pechesebbek keletre mentek Észak-Koreába, a mimagyarok meg nyugatra hanyatlottak a földi Paradicsomba.”

Farkasházy Tivadar: Csák János földjén....