Hatalmas kőszikla esett le a nemzet szívéről! A köztársasági elnök él és jól van! Legalábbis a keze mozog…

Hangja ugyan hetek óta nincs, a hadsereg főparancsnokaként sem, hát hiszen eddig sem volt locsi-fecsinek mondható.

De most ALÁÍRT, végül is erre tartják szegényt.

És meg is nyugtatott mindenkit: a felhatalmazással szemben

„megalapozott alkotmányos aggály nem támasztható”,

t.i. az igenis nem korlátlan, hanem

„feltételhez kötött, a járvány megszűnésével véget ér.”

Csak ismert szűkszavúsága lehetett az oka, hogy két dolgot nem említett:

1. Hogy mikor szűnik meg a veszélyhelyzet, azt a kormány maga dönti el. Ha akarja, örökké veszélyhelyzet van, hiszen a világban ezer veszély leselkedik ránk.

2. A törvény nemcsak a járvány közvetlen vonatkozásában tett teljhatalmú intézkedésekre hatalmazza fel a kormányt, hanem a

„következményeinek elhárítására valamennyi szükséges rendkívüli intézkedésre”

is. A rendkívüli jogkört

„a káros hatások megelőzése ill. elhárítása céljából gyakorolhatja”.

És ki mondja meg, meddig tartanak a káros következmények pl. a gazdaságban, a szociális válság tekintetében? Több évig? Ad absurdum -bár ezt a közvélemény nyomása esetén nem merik megtenni- több évtizedekig?

De egyvalamiben fejet hajtok a köztársasági elnök érvelése előtt

Arra figyelmeztetett:

„Mindenki tanúsítson önmérsékletet! Ez nem a politikai haszonlesés ideje.”

Drága elnök úr, megtenné, hogy minden reggel felhívja Orbán Viktort, és ezt az önmérséklet-izét naponta elmondja neki? Feltéve persze, hogy nem tartós a gégehurut, és visszajön a hangja. Hársfateát ajánlok, egy kis mézzel.