Banánköztársaság
Hazajött a NER-be a prof, de egyáltalán nem Orbánék vonzzák ide
„Megyek a NER-be” – tette közzé elhatározását Cseresnyési László nyelvész, egyetemi tanár, aki évtizedekig élt és dolgozott Japánban. A Népszava Visszhang mellékletében (ez a néhai Vasárnapi Hírek) különös címmel jelent meg Balassa Tamás interjúja:
Kibishii – a Kedves Vezető tenyerétől az ökléig
A japán kifejezés („kibishii benkyó”) azt jelenti, kemény tanulás. Közismert, hogy a japánokat már kisgyermekkoruktól erre kényszeríti a társadalmi elvárás. Cseresnyési professzor azonban más pedagógia híve: „Ha valaki már megszokta a könnyű és élvezetes tanulást, akkor talán örömét leli a kibishii tanulásban is. De azért nem jó ezzel kezdeni.”
A kiváló nyelvésznek határozott véleménye van arról is, ami Magyarországon az idegen nyelvek tanításával történik. Két-három éve felmerült, hogy nyelvvizsgához kötnék a felvételi vizsgát, ehhez képest kéthetes külföldi tartózkodással gondolják megoldani a lemaradást. „Ha a kormányfő közelében legalább egy-két hozzáértő ember van, akkor megmondhatja neki, hogy a nyelvtudást féléves intenzív tanfolyamokkal sem lehet megszerezni. Az ember beleköltözik és benne lakik az adott nyelvben.” — emlékeztet Cseresnyési László.
Sztálin és Hitler sem rejtette véka alá, mit gondol a tömegről. Figyelni kell rájuk
Hasonló, liberális szellemben gondolkodik a tudós nyelvész arról is, amit a jelenlegi rezsim művel a magyar társadalommal.
„Sztálin kedvelt kifejezésével élve a hatalommal szemben esetleg fellépni képes alternatív tekintélyeket a vezérnek „kézben kell tartani”. A tanárokat, művészeket, tudósokat és egyházi embereket a vezér mindig a tenyerén hordja ugyan, de ő dönti azt el, hogy mikor szorítja ökölbe a kezét. Minden autoriter rezsim vagy diktátor ezt teszi. Az autoriter rendszerek kihasználják az elitellenes népi érzületet, táplálják a nacionalista gőgöt és az általuk elfoglalt média révén folyamatos propagandával irányítják a közhangulatot. Bármit elhitetnek az emberekkel, akár még azt is, hogy nincs is médiafölényük, így a „nemzeti erőknek” ádáz harcot kell folytatniuk a liberálisok és baloldaliak sajtója ellen.”
Autokraták: Cippolaként hipnotizálnak, vagy a nép egyszerű gyermekét imitálják
A professzor hatalmas könyvtárában van egy hatalmas, kétkötetes, szürke Mein Kampf-kiadás, amelyben három szövegváltozat szerepel az egymás melletti hasábokban. Két hónap alatt rágta át magát rajta. Mint mondja, Hitler azt írta: a választói közeg nem egyetemi tanárokból, tudósokból és művészekből áll, hanem egy olyan tömeg, amelyet irányítani kell. Ellenséget kell találni neki, és lehetőleg egyet, mert addig mindenki biztosan el tud számolni. Abban a könyvben, amit minden házasságot kötő pár megkapott, nem szégyelli a sorok között leírni, hogy ő egy Cipolla.
„Az én drága, szeretett vezérem nem állítja ezt, ő a népből érkezett fiú szerepét játssza. Hitler vállalta, hogy ő egy hipnotizőr. Három kategóriába osztotta az embereket, és ebből a középső az érdekes: ők nem hívők, csak egyszerűen mennek utána”
– meséli a nyelvész. –
„A Kedves Vezető a „kemény és nyakas magyar népről” szónokol, de az idősebb nemzedék jól tudja, hogy jórészt lapító, a mindenkori hatalommal kollaboráló tömegemberekről van szó, akik saját magukkal hitetik el a legvadabb hazugságokat is.”
Az Orbán-rendszer tömör jellemzése
„Kitalálták a kézi vezérlésű, de a liberális demokrácia díszleteinek megtartásával működő, a harsogó médiapropaganda révén üzemeltetett rendszert. Ez az, amit Fareed Zakaria 2003-as könyve nyomán „illiberális demokrácia” néven ismer a politikatudomány. A retrográd erők tömegbázisa persze a maradi tömeg, de a szócsöveinek zöme kiugrott liberális vagy baloldali entellektüel. Ők el akarják hinni, tehát sikerül is elhinniük, hogy a feministák és genderkutatók megfosztanák a nőket saját természeti lényegüktől, ráadásul „buzit csinálnának a gyerekeinkből”. Elhiszik azt is, hogy a mások érzékenységére figyelők a politikai korrektség bűnébe esnek, ezzel megfosztják őket a szólás szabadságától, például attól, hogy bátran és egyenesen kimondják, milyenek is ezek a cigányok meg a feketék.”
Miért költözik vissza a NER-be?
Cseresnyési professzor válasza:
„Ott szeretném tölteni a hátralévő időmet, ahol felnőttem és ahol a családom él. Azt remélem, hogy ha már valószínűleg nem is taníthatok többé, legalább szabadon kutathatom a kedves témáimat, így a nyelv és a hatalom viszonyát, a nyelvpolitikát, a propaganda működését.”
Az eredeti interjúból megtudhatjuk, hogy alkotó nyugdíjas éveire nagyon érdekes könyv-tervei vannak a tudós nyelvésznek Japánban szerzett tapasztalatai alapján. Olyan döbbenetes ügyekről lesz bennük szó (a japán leprások sorsáról és a burakumintelepekről, amikről alig tud a világ.
Cseresnyési kontra TGM: kiváló koponyák vitája
„TGM nyelvhasználatról vallott purista nyelvőr nézetei szerintem elavultak vagy eleve elfogadhatatlanok”
— mondta erről Cseresnyési László.
„Elfogadhatatlan az is, hogy a vitapartnereinek a szavába vágva „javítja a nyelvhelyességi hibáikat”.
Szerinte én képtelen voltam megérteni az ő metaforáit, például azt, hogy a magyar ember a „Bementél?” típusú kérdésre azt válaszolja, hogy „Be”, nem pedig azt, hogy „Igen”. A helyzet valójában még ennél is rosszabb: TGM metaforáit sem értem, de sajnos az ő nyelvművelői téziseit sem érem fel ésszel. A másik, lényegesebb kérdésről azt gondolom, hogy az embernek olvasnia kell, akár a neten, akár nyomtatott médiumon, mert sokféle tudást csak olvasással lehet megszerezni. A tanárnak didaktikusan felépített sorrend szerint, óvatosan kell a diákokat okítania. Jókaihoz is el kell kalauzolni a nebulókat, nem rögtön arra kötelezni őket, hogy sok száz oldalas olvasmányokon rágják át magukat.”
(A fotó illusztráció.)
