Holoda Attila: A „Folytatjuk!” nem lehet követendő program az ellenzék számára!

Paradoxon lehet, de könnyen belátható, hogy egy egységes, valamennyi ellenzéki résztvevő által felvállalható és képviselhető kormányprogram nélkül kevés esélye marad az ellenzéknek, hogy elzavarhassa végre, a rendszerint valódi program nélkül kampányoló Fideszt a hatalom közeléből.

Ahogy megszokhattuk, vélhetően most is

csak egy önelégült, semmit mondó „Folytatjuk!” választási programot fog Orbán Viktor és az őt mindenben kiszolgáló pártjai 2022-ben is elénk tárni, ahogy folytatták is 2014-ben és 2018-ban is. Azt az átláthatatlan, a saját hűbéreseinek a szinte megszámlálhatatlan és a választók számára felfoghatatlan mennyiségben érkező, EU-s pénzek korlátlan és ellenőrizhetetlen módon történő átfolyatását, saját gazdagodásuk érdekében. Ennyi erővel, amit a közös jövőnk nagyüzemi ellopására fordítottak, akár csinálhattak volna ebből az országból egy valóban fejlődő, valamennyi állampolgár számára egyformán elérhető szociális rendszert garantáló, a korszerű kihívásoknak megfelelni képes oktatási rendszeren alapuló, a fair és átlátható gazdasági körülményeket biztosító, a munkavállalókat partnernek és nem rabszolgának tekintő, nem utolsó sorban egy kiszámíthatóan európai szemléletű, nemzetközi kapcsolatok révén kialakuló atlanti típusú partneri együttműködést preferáló, fejlődő országot is.

De nem tették!

A személyes gazdagodási és hatalomtechnikai motivációkat értjük. De ébredjünk fel végre: ez nem kormányprogram. Ez csupán Orbán és körének korlátlan, kontrollálhatatlan és kizárólagos meggazdagodását szolgálja, a hatalom megtartásának érdekében pedig nem ismernek semmilyen erkölcsi, vagy politikai gátlást. Ha kell megfélemlítenek, megvásárolnak, leigáznak és megzsarolnak mindent és mindenkit, ehhez bevetik az államigazgatás bármelyik eszközét, a rendőrségtől a NAV-on és Kormányhivatalokon át, az Ügyészségig vagy az Állami Számvevőszékig.
Nincsenek lelkiismereti skrupulusaik, hiszen nincs lelkiismeretük sem. Ömlik a verbális szenny és az uszítás a közszolgálatinak csúfolt médiában. A széles tömegeket elérő valamennyi sajtóterméket ők uralják, és most már a kulturális és egyetemi autonómia megtörésére mozgósítják minden aljasságra kész hűbéreseiket.

A gazdasági és politikai korrupció nemhogy elítélendő bűncselekmény, hanem egyenesen a kormányprogram alapjául szolgáló eszköz, melyhez

-, ha kell – akár naponta igazítja a szavazóbábként funkcionáló Parlament a törvényeket, rendeleteket. Kétharmaddal. Ami éppen annyira valós kétharmadot jelent, amennyire valódi kormányzásnak lehet nevezni ezt a 10 éve látható kommunikációs trükkök, össznemzeti letámadás és bekebelezés garmadát. Semennyire. Patyomkin-kormányzás, hozzá nem értő, kizárólag a lojalitásuk alapján funkcióba ültetett, csak a központilag kiadott kommunikációs kliséket szajkózni képes pártkatonákkal.

A koronavírus járvány okozta társadalmi, egészségügyi és gazdasági válsághelyzetben megtapasztalt, kapkodó és látszatintézkedések sora is jól bizonyította, a jelenlegi kormány alkalmatlan az ország vezetésére, és a legszomorúbb ebben, hogy valójában ezt a célt nem is tűzték ki maguk elé, az országot nem működtetni, hanem lerabolni, kisemmizni és hatalmuk alatt tartani szövetkeztek. Elpazarolták azt a lehetőséget, mely ilyen nemzetközi támogató források segítségével egy új és minden tagja számára egyenlő esélyt és érvényesülési lehetőséget teremtő, boldog állam jelenthetett volna számunkra.

Az ellenzéknek sajnos jól láthatóan nincs hatékony ellenszere, hiszen bármit mond az a szigorúan kézben tartott és kontrollált sajtó (?) nyilvánosságát, s ezáltal a szavazók jelentékeny részét nem is érheti el. Így jobb híján, egymás amortizálása, a saját szavazóbázis építése és megerősítése a céljuk, amivel lássuk be, nem sok szimpátiát és még kevesebb új követőt lehet szerezni. A sokat hangoztatott összefogás nem szólhat arról, hogy egyik, vagy másik pártvezető kiáll és elmondja, miért nem tud elképzelni változást a másik párt prominenseivel, vagy éppen pártelnökével. De nem szólhat arról sem, hogy önjelölt és magukat már a miniszterelnöki székben képzelő ellenzéki „üstökösök” kinyilatkoztatják, hogy mennyire magukat és csakis magukat tartják elfogadható jelöltnek. Programról, a közösen elfogadható társadalmi és politikai alapról szó sem esik. Már megint -, mint korábban oly sokszor – a gombhoz keressük a kabátot.

Amikor a NER-ben csalódottak, a bizonytalanok és megbántottak nagy tömegét meg kívánjuk szólítani,

akkor minden esetben az első kérdés: „na, de mi a program, amit meg akartok valósítani? Csak a hatalom kell nektek is, mi kisemberek meg adjuk meg ezt nektek és fogjuk be a szánkat? Akkor mitől lesztek jobbak, mások, mit az orbáni Nemzeti Együttműködés Rendszere?

A V21 csoport 2019 tavaszán látleletet készített az ország állapotáról „Csend és kiáltás” címmel. A 2019. őszi önkormányzati választások megmutatták, hogy sokan akarnak változást Magyarországon. A polgárok megértették, hogy igazi fordulathoz az ellenzéki pártok – saját pártjaikon is felülemelkedni képes – együttműködése szükséges. Senki nem várja, hogy ezzel adják fel saját identitásukat, de az ország jövője érdekében azt igen, hogy képesek legyenek egy olyan közösen kialakított programot a választók elé tárni, amiben valamennyien egyet tudnak érteni.

Kell egy Nemzeti Minimum Program,

amit a majdani ellenzéki képviselőjelöltek, Battonyától Nemesmedvesig, Jobbiktól a Momentumig tudnak majd nyugodt lelkiismerettel és hitelesen képviselni. A „Csend és Kiáltás” pozitív és értő fogadtatása, az arra érkező reakció egyértelműen kikristályosították számunkra, mely területeken szükséges ennek a nemzeti konszenzusnak a kialakítása, melyek azok a társadalmi, politikai és gazdasági sarkalatos kérdések, ahol a közvélemény választ vár arra, hogyan lehet a társadalmi és szociális igazságtalanságok tudatos rendszerré formáló, a jogállam és a szabad piacgazdaságot megcsúfoló rendszerét meghaladni, de ne jöhessen vissza a 2010 előtti elhibázott és a mostani NER-t eredményező társadalmi-politikai berendezkedés sem.

A V21 egy olyan szervezet, melynek tagjai sokféle világnézetet képviselnek. Vannak köztünk konzervatívok, liberálisok, szociáldemokraták, de valamennyien hiszünk a jogállamiságban, a demokráciában, a szolidaritásban és a választás szabadságában. A V21 nem törekszik kormányzati szerepre, nem kíván pártként fellépve egy még újabb alternatívát nyújtani az akárhol is álló választók számára. A V21 létrejötte 2017-ben és az azóta eltelt időszakban létrehozott szellemi teljesítmény és politikai muníció önmagában is követendő példaként szeretne szolgálni az ellenzéki pártok és az ellenzéki választók számára, hogy a tiszteleten, a szakmaiságon alapuló, demokratikus vitában kiérlelt gondolatok és programjavaslatok képesek olyan társadalmi-politikai alternatívát alkotni, a jelenlegi kirekesztésen, mások eltiprásán és a kommunikációs szemfényvesztésen alapuló rendszerrel szemben. Egy ilyen Nemzeti Minimum Program kiérlelése (nem csupán az eredménye, de maga a folyamat is) képes lehet felnyitni a választók szemét, igenis létezik olyan politikai berendezkedés, melyben nem egymás legyőzése és megsemmisítése a cél.

Az elkövetkező hetekben, ezen a felületen is szeretnénk megismertetni a választókkal

azokat a lényeges területeket, ahol az egységes nemzeti minimum megfogalmazható, egy felelős ellenzék demokratikus egyeztéseken alapuló vitákon, minden érintett párt számára elfogadható módon a társadalom elé bocsátható. A V21 csoport arra vállalkozott, hogy tagjainak kormányzati tapasztalata és szakmai tudása alapján javaslatot tesz a közös alapra, amelyre építkezni lehet.

A Nemzeti Minimum Program meghirdetésével kívánunk hozzájárulni a nemzet közös jövőképének kialakításához, majd pedig az új felfogású és tiszta erkölcsű kormányzáshoz. Valljuk, hogy rendszerváltás kell!A Nemzeti Minimum Programban azt ajánljuk, hogy egy új, népszavazáson is megerősített Alkotmány garantálja Magyarország minden állampolgára számára:

• ​az egyenlő esélyeket és a méltányos megélhetést,
• a tisztességes piacgazdaságot és az erős munkavállalói érdekvédelmet,
• a jogbiztonságot és a szólásszabadságot,
• nemzeti és európai létünk külpolitikai kereteit.

Bízunk benne, hogy az ellenzéki pártok is belátják, új típusú összefogáshoz, az eddig kiszorítósdi megközelítésen is változtatni kell! Előbb a közös kormányprogram, mely a jelenlegi válságos helyzetben képes valós és hiteles jövőképet mutatni a választóknak, s majd azt követően kell hozzá megtalálni a szakértelmen, hozzáértésen és a nemzeti szolidaritáson alapuló konszenzust megvalósítani képes személyeket! Minden más sorrend, csak cicaharc, egy nem létező konc felett.
Hiteles programhoz, hiteles és felelős ellenzékre lesz szükség!

(A szerző Holada Attila mérnök-közgazdász, egykori államtitkár, a V21 tagja)

A cikk eredetileg a kerekasztal-mp.hu blogon jelent meg.

Együttműködési megállapodást kötött a DK és a V21 csoport