Banánköztársaság
Hülye egy országban élünk…. Miért nem állt le a fogalom körúton?
A foci EB-n 2016 júniusában az osztrákok legyőzése után az ünneplő tömeg elöntötte és megbénította a nagykörutat. Szerda este egyik olvasónk úgy döntött, megnézi, mekkora ünneplés van ugyanott most, hogy Milák Kristóf megdöntötte Michael Phelps álom-világcsúcsát. Alább az ő levelét olvashatják.
„Tisztelt szerkesztőség!
Budapest főutcáján semmi nem utalt arra, hogy sport-történelmet írt egy kiváló 19 éves sportoló. Semmi felhajtás, az élet csendben csordogált, nem úgy, mint amikor az osztrákok legyőzése után azonnal kiestünk a 2016-os Foci Eb-ről. Na igen, akkor volt nagy örömünnep. A vert sereget úgy fogadták, mintha világbajnokságot nyertek volna a botlábú fiuk.
Nem csalódtam
Ebben az országban egy siker nem a belefektetett munkától, hanem az azt körülvevő hazug kommunikációtól lesz igazi teljesítmény. Kit érdekel Hosszú, Milák és a többi úszócsoda teljesítménye, hiszen azok csak azért úsznak, hogy meg ne fulladjanak. Persze más, mélységesen elhallgatott magyar sikerről is írhatnék, olyanokról, amiket egy szűk csoporton, szakmán kívül senki nem tud, holott ellentétben a focival, nem milliárdokat visznek, hanem hoznak, nekünk, mindannyiunknak.
Ebben a tudatformáit országban az utóbbi tíz év goebbelsi kommunikációjának sikerült onnan, hogy 1954-ben a VB után le kellett szedni az aranylábúakat a vonatról, mert lincselésre kész tömeg várta őket Budapesten,mivel „csak” ezüstérmesek lettek, szóval ebben az országban 2016-ban a vesztes csapatot ünnepeltük, most meg szinte említésre sem méltatja a közbeszéd egy ikonidus csúcs megdöntését.
Mount Everest helyett Galyatető?
Úgy látszik, sikeresen orientáltak bennünket a vereség győzelemkénti megélésére és arra, hogy a minket körülvevő kerítésen kívül nincs is komolyan vehető világ. Minek nekünk a Mount Everest, ha van Galyatetőnk?
Azért biztos ami biztos, ha már ott voltam, sétáltam egyet a magyar trikolórt lengetve és nem tudtam mosolyogni azon, amilyen fürkésző tekintettel vizslattak a csendben araszoló honfitársak.
Elnézést kérek, ha kicsit hosszabb voltam a kelleténél, de muszáj volt kiírnom magamból, nem csak a szerda este, de az utóbbi években felgyülemlett keserűségemet. A szerda este csak valami különös sapka volt a nemzeti hazugságok vízfején.
Persze mindettől függetlenül is:
Hajrá Magyarok! Hajrá Milák Kristóf…
Tisztelettel:
CS.J.”
Szerző
