Kultúra
Hunyadi-sorozat – Bosszantó ostobaságok
A Hunyadi sorozat margójára! Meddig tűri egy sorozatkedvelő, hogy hülyének nézzék? Alapesetben nagyjából az első, talán a második résznél köszönünk el az alkotóktól. Óriási a verseny, jobbnál jobb sorozatok közül választhatunk, minek pazarolnánk értékes időnket?
„Világraszóló alkotás”
A Hunyadi-sorozatnál kissé más a helyzet. Hetek, hónapok óta zúdulnak a „világraszóló” alkotást méltató tudósítások (elsősorban, de nemcsak az irányított propagandagyárakból). A kritikák egybehangzóan „nemzetközi színvonalat” emlegettek, bár a korrektebb szerzők némelyike apróbb gondokról is beszámolt. Profin gerjesztették a hatalmas várakozást, ezért az új magyar történelmi sorozat esetében nem is nyúltunk azonnal a távkapcsolóhoz.
A Hunyadi azonban a valóságban a hatalmas költségvetéssel létrehozott magyar gagyik sorába állt be. Nem tűrhetjük túl sok részen át a nyilvánvaló butaságokat és szerencsétlenkedést.
Hiba, hiba hátán
Mindjárt az első képkockákon egy elég nehezen áttekinthető domborzati térképet próbálnak prezentálni Európáról, amelyről például nemes egyszerűséggel lefelejtették az oszmánokkal szemben 1453-ig kitartó Konstantinápolyt.
Nándorfehérvárt Brankovics „szerb földnek” nevezi, ami méretes anakronizmus, legfeljebb a saját várának nevezhette 1428-ban, az erősség – sokkal későbbi elestéig – a magyar korona része volt.
Se szeri, se száma a látszólag valóságos történelmi szereplők idegesítő mondatainak. Szilágyi Erzsébet és Hunyadi például egy lakomán az osztrák herceget nézegeti, és diszkréten a háttérből elmagyarázzák egymásnak, hogy a több száz évvel későbbi iskolás könyvek hogyan vázolják majd az európai politikai helyzetet. – Ő Albert. – Habsburg Albert, azért ezeket én is tudom. – Az ő házasságuk tovább erősiti majd a két család hatalmi pozícióját.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Milyen színvonal ez?
Az egyszerű tévénéző nem hisz a fülének. Amikor a főhős átadja szerelmének a becses családi gyűrűjét, szó szerint ez hangzik el:
– Ezt miért kapom? – Hogy legyen valamid tőlem.
Iskolás dolgozatoktól is szerencsésebb fogalmazást várnánk
A gonosz cselszövő Cillei ravasz terve is kínos mosolyt fakaszt, hogy azért záratja a szultán háremébe szerb sógornőjét, hogy tőle majd onnan részletes információkat kapjanak a szultánról. Tényleg a legjobb hely egy kém szabad mozgásának biztosítására. S mindez csak néhány példa mindarra, ami miatt hitetlenkedve csóváljuk a fejünket. Túl sok ilyen elidegenítő élmény éri a nézőt ahhoz, hogy zavartalanul belehelyezkedhessen ebbe a sorozatba. Murád szultán, Zsigmond király és a milánói herceg alakja kiemelkedik a többi figura közül, a színészi játék és a figurát esetükben valóban jól jellemző szöveg miatt. De röhejes a Hunyadi-sorozatot például a Trónok harcához méregetni, ahol a mellékszereplők is izgalmas, összetett figurák, remek színészekkel, akik kiváló irodalmi alapon készült forgatókönyv által megteremtett világban mozognak.
Valódi verseny-környezetben a Hunyadi-sorozatnak nem sok esélyt adok. Kellemes tévénézést kívánok kitartó honfitársaimnak.
Szerző
Friss
- Közlöny van róla…: részletesen a nyugdíjasok 30 ezres utalványáról
- Orbán és csapata utolsó rohama: ikszelj magyar, a túlélésedért – Ellenjavallat: olvass a Fidesz-sorok között
- Vidéki prókátor: ha egy -még- nem diktatórikus rendszer diktatórikus eszközöket használ, akkor abból szellentésszagú erőlködés lesz
- A zalaptákolmány kellő kitágítása – A NER lelkiismereti kérdésekhez való viszonyát jól szemlélteti
- Combosodik a MÁV: Véda kamerarendszert telepítenek a vasúti átjárókhoz
- Orbán Ráhel nem türelmetlen hölgy: 3 éve veszteséges Odu-ját nem bezárja, hanem új helyre költözteti
- Lázár János feje nem káptalan, de, hogy a „párügyű” infó-mondandója egyik fő elemét nem járta körbe, az minimum ciki
- Tessék mondani, hát ez meg hogy’ lehet? – Hol van a gazdag, erős Magyarország?
- Miniszterelnök úr, hol olvasta, hogy létezik “magyar faj”? – Juszt László 24. heti kérdéssora
- A bombázó ami egymaga eldöntheti Izrael javára az iráni háborút – B-2 Spirit, ami nem jön, hanem egyszer csak ott van