Iparkamarai villanyoltás a fejekben, avagy a nemzeti parraghizmus…..

Megtörtént a Kereskedelmi- és Iparkamaránál az évnyitó. Foglalkozhatnánk azzal, hogy Orbán szerint már csak egy röpke pislantás választja el az országot az európai vezető hatalmak bolyába tartozástól, de minek. Igaz, lassan Parragh baromságaival is kár foglalkozni, de mégiscsak ő ennek az egyre kamrásodó szervezetnek a fő villanyoltogatója. Mellesleg, a jelek szerint, az ország elsötétítésénél is ott van.

Ez a nagyobb baj

Azért, mert azt még csak meg lehetne érteni, hogy az iparosoknak szolgai szellemben robotoló, nem kérdező, nem érvelő, illetve lehetőleg nem is gondolkodó biorobotokra van szükség. Ameddig olcsóbbak az igazinál, és az adott feladatra még nincs alkalmas nemzeti robot. Amely nemzeti robot olyan, hogy csak nemzeti alkatrészekből, csak nemzeti munkaerő által, csak nemzeti feladatra, csak nemzeti program mentén ténykedik. Ameddig ilyen nincs, addig minden olyan kutatás meddő pénzpocsékolás, ami nem ezt a nagy nemzeti cél megvalósítását szolgálja.

Ugyanakkor vegyük észre, hogy a nemzeti biorobot program éppen ezt valósítja meg. Az oktatás elsüllyesztése, a kutatások, illetve ezzel kapcsolatban a gondolkodás, korlátozása, az akadémia piszkálása, valamint a felsőoktatás szétbarmolása nagyjából pontosan az említett nemzeti robot előállítására jó. Azzal a kiegészítő eredménnyel, hogy a fém-alapú robot nagyon feltűnő a nemzeti gyűlések nemzeti közönségének a sorában. A nemzeti biorobot azonban belesimul a tömegbe. Előbb utóbb önállóan is tömegképző erő. Valamint akkor tapsol, amikor kell. Amikor a tapsrend nemzeti felügyelője jelt ad.

Ebbe a rendszerbe illeszkedik bele az, amit Parragh elkövet

Pénzt gründol, befolyással van, és ötletel. Az akadémiával kapcsolatos jelenlegi állapotok előképét sem kisebb személyiség rajzolta fel először. Már az előző év augusztusában szövegelt a nemzeti Parragh arról, hogy az innováció, illetve az alapkutatások, illetve az egész szellemi izé, amiről fogalma sincs, az milyen szereppel kellene, hogy bírjon. Nem a társadalomban, mert az számára ismeretlen izé, hanem a költségvetésben. Mert azt legalább pénzforrásként ismeri. Az meg a személyes fejlődőképességének a szöveges bizonyítéka, hogy az akkor felhozott villanykörtés hasonlaton sem sikerült továbblépnie. A Klubrádiónak adott interjúban ugyanis pontosan ugyanezt a hasonlatot emlegette. Nagyjából annyi változtatással, hogy korábban csak szimplán drótot emlegetett. Most már konkretizálta rézdrótra a villanykörte fényadóját. Nagyjából érzékeltetve a saját ismeretei szintjét, illetve „fejlődés irányát”. Mert azt annak idején az alsó tagozatos környezetismereti órán elmesélték, a villanykörte egy wolfram-alapú izé, de szinte biztosan nem réz. Az is közismert, hogy annak idején szénszálas izékkel is kísérleteztek. De mindezek az ismeretek a nemzeti stadionkultúra iparvezére számára sötétben maradtak. Viszont ő ad ötleteket a jelek szerint az oktatásszervezéshez.

Amellyel kapcsolatban ugyebár most akarnák felröppenteni azt az ötletet,

miszerint a technikumokat elvégzők felvételi nélkül mehessenek egyetemre. Ami látszólag megfelelne annak a modellnek, ami sikeresen működött a Kádár-korszak 1970-es éveiben. Amikor az akkori szakközép-iskolák képzési szintje lehetővé tette, hogy a szakközép-iskolában végzetteknek se okozzon gondot az egyetemi felvételi vizsga. Igaz, ez akkor azt jelentette, hogy a jobb szakközép-iskolákban végezni rangot jelentett. Mert a szakmai ismeretek mellett kapott a diák egy erős általános képzést is. Nem higítva, hanem erősítve a szakirányú képzést nyújtó felsőoktatás diákjainak általános képzettségét. Parrag azonban már 2016-ban arról áradozott, hogy milyen szép szakképzési út vezet a szolgák országába. Igaz, egy szakközépiskola tanárának már évekkel korábban is alkalmatlan volt az, aki korábban ott végzett, majd szakirányú egyetemet végzett, mérnöktanári oklevéllel rendelkezett, illetve az említett szakirányból egyetemi doktori címet is védett. Holott még emlékszem, hogy a szakközépben nem egy tanáromnak volt doktori címe.

Ugyanakkor a „technikumból félvételi nélkül” program

vészesen hasonlít egy, a Kádár-korszaknál kicsit ősibb koncepcióra. Ami talán Parraghnak is sokkal szimpatikusabb lenne. Orbánnak meg egyenesen irányt mutató. Amelynek illusztrálására álljon itt egy idézett:

„A mult héten voltam a csepeli WM-gyárban, ahol elmondták, hogy ez a gyár egy esztendő alatt 690 munkást adott a különböző akadémiákra, minisztériumokba, hadseregbe és a rendőrségre. Ennek a gyárnak a munkásai közül került ki egy sor hatalmas ipari üzem vezérigazgatója, egy sor diplomata, főjegyző stb.”
(Rákosi Mátyás: A békéért és a szocializmus építéséért)

Az iparkamrásodott országban pedig az utolsó oltsa el a rézvillanyt.

Kapcsolódó