Kerítésen innen
Jávor Benedek: Klasszikus hulladékos simliskedés zajlik Eger mellett ….
Klasszikus hulladékos simliskedés zajlik Eger mellett, aminek mindig súlyos környezeti kár a vége. És ez a várható kár most Egerszalók európai hírű fürdőjét (amiben amúgy az Orbán-család is érdekel) veszélyezteti – véli Jávor Benedek.
Import-hulladék?
Egy apró családi kft. fordult ezzel az üzleti ötlettel a környezetvédelmi hatóság szerepét betöltő egri járási hivatalhoz. Az eljárásba bevonták azt a kilenc települést, amelyet közvetlenül érintene az irdatlan mennyiségű szennyvíziszap importja.
„A települések polgármesterei a kormányhivatal által kiküldött közleményből tudták meg, hogy a budapesti székhelyű Midori-Öko Kft. egy Egerszólát és Egerszalók között elhelyezkedő homokbányát nézett ki magának, hogy ott Olaszországból és Szlovéniából származó iszapot tároljon és semlegesítsen.”
A közlemény szerint a külföldi szállítmányok nagyobb hányadát a lakossági szennyvíziszap tenné ki, de több tízezer tonna állati és növényi hulladék „kirohasztott anyaga” is érkezne a határon túlról – írta a 24.hu. Az egyik érintett teleülés polgármestere a portálnal azt mondta, az önkormányzatokban joggal merült fel a kérdés, hogy ha ártalmatlan, kockázatmentes hulladékról van szó, akkor miért nem helyben értékesítik, és miért éri meg több országon át utaztatni.
Berecz Kálmán, Kápolna polgármestere szerint az is kérdés, hogy ilyen mennyiségek esetén ki tudja ellenőrizni, hogy mi érkezik a napi 10-20-30 kamionnyi szállítmánnyal. A legfontosabb kérdés viszont az, hogy miért pont egy európai hírű fürdő vízgyűjtőterületére kell teríteni ennyi koncentrált szennyeződést.
Minden eladó?
Jávor Benedek közösségi oldalán így vélekedik:
1. Teljes képtelenség egy gyógyfürdő szomszédságába ipari léptékű hulladékfeldolgozást telepíteni, még az előírások betartása esetén is előfordulhat olyan baleset, rendellenesség, aminek a vége a vízbázisok elszennyezése lehet.
2. Az elképzelés maga teljesen életképtelen
A 24.hu cikke szerint az évi 200.000 tonna szennyvíziszapot mésszel és homokkal keverve „talajjavító anyagot” állítsanak elő belőle. Ez az üzlet akkor működik, ha erre a bizonyos „talajjavító anyagra” van piaci kereslet. De a helyzet az, hogy nincs. Összehasonlításképpen: a főváros szennyvizát feldolgozó csepeli szennyvíztisztóban az Egerszalók mellett feldolgozni kívánt szennyvíziszap mennyiségének ötöde(!), kb. évi 40.000 tonna keletkezik. Ennek a szennyvíziszapnak az ártalmatlanítása nem megoldott, mert hiába komposztálják, egyszerűen elsózhatatlan a piacon. Ezért a főváros az EU-nak rimánkodik, hogy adjanak pénzt egy hulladékégetőre, amiben elégethetik az egész szennyvíziszapot. Na erre a piacra akar most betörni a fővárosi mennyiség ötszörösével egy kis kft. Elképzelhető, hogy mennyire lesz ez sikeres.
3. És mindezt egy néhány milliós forgalmú családi cég menedzseli
Teljesen világos, mi fog történni. Megérkezik több százezer tonna szennyvíziszap Egerszalók mellé. Azt feldolgozás címén tessék-lássék ide-oda dózerolgatják majd egy darabig, de egyetlen tonnát sem fognak tudni értékesíteni. A kft. rövid időn belül csődbe megy, azért korlátolt felelősségű társaság, hogy a tulajdonosokon a környezeti kárelhárítást ne lehessen behajtani. Megfelelő környezeti felelősségbiztosítása nem lesz, hiába küzdök érte tíz éve (és terjesztettem be a magyar parlamentben a javaslatot), a magyar szabályok nem írják elő. A kft. megszűnik, a tulajdonosok a pénzt, amit Olaszországban kaptak az ártalmatlanításért, zsebre rakják, a homokbánya rekultivációja meg ott marad a települések vagy az állam nyakán.
