Egészségünkre!
Jelentés a pszichiátriáról – Ez történik a milliárdos tűzijáték árnyékában
Miközben tombol a cirkuszi vigasság és a milliárdos (szó szerint) pénzégetés, például az egészségügy és azon belül a pszichiátria a múlt század elejének mocsarába, sőt sokszor annál is lejjebb csúszik, és nem csak úgy általában, hanem nagyon is konkrétan. Beszállították a férjemet a pszichiátriára, ami azóta történt vele, velünk, az maga a rémálom.
Miközben tombol a cirkuszi vigasság és a milliárdos (szó szerint) pénzégetés, például az egészségügy és azon belül a pszichiátria a múlt század elejének mocsarába, sőt sokszor annál is lejjebb csúszik, és nem csak úgy általában, hanem nagyon is konkrétan. Beszállították a férjemet a pszichiátriára, ami azóta történt vele, velünk, az maga a rémálom.
Az Alzheimer fogságában
A férjemnél több mint öt éve diagnosztizálták az Alzheimer-kórt. Állapota azóta folyamatosan romlott, pedig én mindent megtettem annak lassításáért, folyamatosan igyekeztem fejleszteni a páromat. Mint az kiderült, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Tíz napja odáig jutott a helyzet, hogy be kellet szállítani a pszichiátriára, mert elhatalmasodott rajta az agresszivitás. É hülye engedtem, de hát mit tehettem volna.
Vissza az időben
Nagyon gyorsan kiderült számomra, hogy azon kívül, hogy beadják -ha sikerül- az ápoltaknak a gyógyszert, orvos- és ápoló hiányból, vagy csak mert a szakma progresszív részét már sikeresen elüldözte ez a kormány, de esetünkben nem is az ok számít, ha nem a jelenség, szóval az ilyen osztály szinte csak gyógyszerez és megőriz, ahogy ez anno is történhetett.
Ahogy gond van egy Beteggel, rögtön a legembertelenebb megoldáshoz folyamodnak még akkor is, ha jól tudják, hogy az ő viselkedésük váltotta ki a valóban agresszív reakciót.
Lekötözve
Miután a férjem ellenkezett egy fürdetés okán, annyira nekimentek mondván, hogy de ez kötelező, vagyis szavakkal, méghozzá ingerült, ideges szavakkal igyekeztek meggyőzni az embert, aki képtelen még kommunikálni is, ahelyett, hogy megnyugtatták volna, hiszen ezt követelné a szakmájuk is. De nem, ehelyett addig kiabáltak vele, amig az már csak betegsége okán is elvesztette maradék ítélőképességét és ütött egyet. Ekkor azonnal leinjekciózták és az elkülönítőben az ágyhoz kötözték.
Így találtam rá a látogatáson és hiába kértem, hogy oldozzák el, majd én vigyázok rá, vagy ha az nem megy, legalább lazítsák meg a pányvát, amivel állatmód kikötözték, minden kérésem süket fülekre talált. Majd amikor azt kértem, had maradjak vele ameddig fel nem ébred, hogy ne egy számára ellenséges közegben találja magát, ezt is megtagadták.
Most rohangálok a különböző magánintézményekbe, hogy súlyospénzekért, de vegyék át és megszabaduljunk végre a kivéreztetett magyar állami egészségügytől, ahonnan úgy tűnik, az igazi szakemberek már régen tovább álltak.
A tűzijáték árnyékában
Csak azért nem írtam meg hol történt velünk ez a borzalom, mert tudom, hogy a helyzet egyetlen állami intézményben sem jobb. Történik mindez Magyarországon, az augusztus 20-i tűzijáték és ez atlétikai világbajnokság árnyékában.
