Banánköztársaság
‘Jó, hogy a miniszterelnöknek ennyi barátja van, csak többet ne szerezzen, mert abba beledöglünk’ – Hétvégi Lendvaiságok…
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most az év 14. hetének történéseire reflektált saját oldalán.
Olyan jó, ha az embernek vannak barátai
Segítő kezet nyújtanak mindenben, ami fontos. A miniszterelnökünknek nyilván az országa a legfontosabb. Ezért az ő barátai az országnak segítenek, ahogy csak bírnak.
Itt van pl. Trump, a legeslegjobb barát.
Ő -merő segítőkészségből- dögletesen magas vámokat vetett ki fűre-fára. Az európai árukra (a miénkre is) 20 százalékosat, az autókra és alkatrészeikre ennél is többet: 25 százalékot. Ez főleg a német autógyártást és a nekik dolgozókat vágja haza: Németország legjelentősebb exportterméke az autó és részei, ennek meg legnagyobb része az USÁ-ba megy. Ment eddig. Szállítottak a győri Audiból is – ez tette ki a magyar export 8 százalékát. Tette ki eddig.
Ugye milyen jó, hogy a magyar gazdaságpolitika leginkább a német autógyárakra épült?
Illetve szerencsére nem csak arra, ennél körültekintőbb kormányunk van. Még a kínai akkugyárakra is. Itt megint besegít a jóbarát:
a kínai termékeket összesen 54 százalék vámmal sújtják. Csak, hogy örüljünk.
Aztán még nagyon jó barát Putyin is
Bizonyára ezért akarja a volt szovjet befolyási övezetre, így ránk is, újra kiterjeszteni irányító szerepét. Ezért javasolja, hogy a NATO vonuljon vissza innen, szüntesse meg a Kelet-Közép-Európa fölötti védernyőt. Igazi baráti jóindulat. Pont mint az, hogy rárontott Ukrajnára, ahol magyarok is élnek. Az csak újabb haszna lesz a barátságnak, hogy az USA-ban megpendítették az 500 százalékos büntetővám bevezetését azokra az országokra, akik orosz olajat és gázt vesznek. Mint mi.
Szerencsére Orbán számíthat Fico barátságára is
Ő és kormánya a leküzdhetetlen baráti szenvedelem okán lebegteti folyton a magyar nyelvhasználatot korlátozó törvény lehetőségét.
Jó, hogy a miniszterelnöknek ennyi barátja van. Csak többet ne szerezzen, mert abba beledöglünk.
Ha mindenáron érzelmi kapcsolatokra vágyik, még mindig jobb, ha inkább ellenségeket gyűjt vezető kollégái között.
Ja, hogy ezt már kipipálhatjuk. Azokkal tele van a világ.
Több ötletem sajnos nincs. Legfeljebb egy kormányfő-csere, de az meg részemről nem volna barátságos…
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Botrány van a várólisták körül
Jobban mondva egy újabb botránnyal akarják elfedni az eredeti, igazi botrányt:
azt, hogy nagy fájdalmakkal küzdő betegeknek hónapokig, néha évekig kell várniuk a gyógyító műtétre.
Most a csípő- és térdprotézisekről van szó. Csípőprotézisre több, mint 8.000-en várnak. Térdprotézisre több, mint 15.000-en. Az átlagos várakozási idő csípőnél 122 nap. Térdnél 262 nap, közel 9 hónap – ennyi idő alatt egy gyereket lehet kihordani. De ez csak az átlag: Szabolcsban a csípőprotézisre is 289 nap a várakozási idő, Somogyban közel 2 évet, 700 napot kell (gyakran ágyhozkötötten) kínlódnia egy térdprotézisre várónak. Ráadásul a várólisták nem csökkenek, hanem 2019 óta folyamatosan nőnek. Aki tud, átmenekül a magánegészségügybe, és ráfizeti a gatyáját is. Vagy eladósodik. Most viszont a várólisták garantáltan rövidebbek lesznek, szakmai becslések szerint akár 20 százalékkal is.
Nem, nem csodaszerű tömeges gyógyulásról van szó
Egyszerűen új szabályokat állítottak fel arról, kiket nem is lehet felvenni a várólistákra. Most nem a túlsúlyosak kizárásáról beszélnék, arról folyjék a szakmai vita. Ahogy arról is, milyen alapon zárják ki a gyógyulásból „a kooperációs képesség hiánya” miatt többek között a súlyos autistákat. (Tartok tőle, rosszabb esetben a „kekec”, szemtelen, kellemetlen betegeket is.) Nem elég az egyik baja, szenvedjen örökre egy másikkal is?
Amihez hozzászólnék, nem szakmai kérdés
Hanem szociális, vagy ha úgy tetszik, emberiességi.
A várólistából való kizárás oka lehet mostantól „a szociális helyzet elégtelensége” is.
Gondolom, a hajléktalanokról, kirívóan rossz lakáskörülmények között élőkről van szó, akiket a műtét után szokásos kórházi napok elteltével rossz higiéniai viszonyok közé, netán az utcára kellene visszaküldeni. Úgyis megbetegednének, elfertőzödnének, akkor meg kár a fáradságért, minek műtsék őket! Igaz, mozogni nem tudnak majd, legfeljebb elheverésznek vagy térden csúszkálnak az aluljárókban vagy az erdőkben.
Aki szegény, aki ennyire szegény, haljon meg. De legalábbis szenvedjen.
Iványi Gáborék a számukra tartották fenn az ú.n. „hajléktalan kórházat”
Ahol műtét után gondozták, ápolták, rehabilitálták azokat, akiket a kórházi zárójelentésben a „hazabocsátva” megjelölés az utcára vagy egy nyomortanyára küldene. Iványiék ellen politikai irtóhadjárat folyik, intézményeik jó részét már elvették vagy át kellett adniuk, emberi-gyermeki tragédiákat okozva. És az üldözés még távolról sem ért véget.
Sebaj. Lényeg, hogy a várólisták rövidebbek lesznek. Újabb siker. Az „áttörés éve”. Vagy inkább újabb emberi életek kettétöréséé.
Szerző
