Kiss Tibor: Be kellene dobni az országot egy mosógépbe!

Magyarország összességében véve nem boldog társadalom, ezen mindig van gyógyítani való – véli Kiss Tibor, a Quimby énekese. Amikor szóba kerül, hogy miben élünk. Ne féljünk attól, hogy vannak saját gondolataink, mert mindenki egy picit más, ettől is izgalmas.

Ha félünk megmutatni a gondolatainkat, hogyan szeretnénk részei lenni egy társadalomnak?

„Harminc év telt el a rendszerváltás óta, mi akkor érettségiztünk, akkor szabadultunk ki a világba, jól voltunk lakva a szabadsággal, és nagyon nagy reményekkel támadtunk neki a jövőnek. Lehet, hogy túlságosan idealisták voltunk, de hittünk abban, hogy hamarosan jó világ lesz, és méltóságteljes életet tud élni egy tanár, egy ápoló, egy bármilyen ember.”

Az énekes mindig megpróbálja megkeresni a reményt, és optimistán állni a dolgokhoz, így kel fel, így telik a nap. Meg tud zuhanni, el tud keseredni, de utána valamit kitalál. Azonban nagyon sok ember már úgy van vele, „úgysem lesz ebből semmi”, és inkább kivonul ebből az egészből. Harminc év eléggé próbára tette e generáció türelmét, és kimerítette az erőforrásait:

„Be kellene dobni az országot egy mosógépbe. Totál agyrém, ami itt van: az egyik azt mondja, kék, erre a másik, hogy zöld. Morálisan is elég rosszul állunk, és alapvetően jók vagyunk önpusztításban. Rendkívül sok energia vész el az ilyenfajta működésben, nehéz így bármerre is haladni. Lehet azt is csinálni, hogy az ember becsukja a szemét, és nem néz, csak a saját álláspontjával egyező híreket, de úgyis szembesülni fog a másik valóságával, mert lesz egy taxis, aki ráönti a bánatát. Tulajdonképpen most a fiatalokon van a hangsúly, náluk van a jövő kulcsa. Ők döntik el, megpróbálják-e ezt az országot meggyógyítani, vagy inkább elmennek.”

A Quimby visszaadja a díjat Dunaújvárosnak

„Összességében véve nem boldog társadalom a magyar”

Az országot szerinte a remény visszaadásával lehetne meggyógyítani. Ha az ország világszinten toplistás alkoholizmusban és depresszióban, az egy tünet:

„Összességében véve nem boldog társadalom a magyar, és ezen mindig van gyógyítani való. A mi generációnk már bekormozódott, megalkudott. Nyilván az, akinek nagyjából már készen van az élete, nem szereti megpiszkálni a dolgokat, nehogy érintkezzen valahol ne adj’ isten a politikai mezővel, és nagy adag óvatosság is van benne. Teljesen megértem egyébként ezt az álláspontot is. Mindez nem jellemző a fiatalokra, nincs vesztenivalójuk. Amikor lelkesen elindul valaki, nem a javakért teszi, egyszerűen ösztönös, jó energia van benne. „

Kiemelte, semmivel sem érez több felelősséget egy átlagembernél:

„Gondoljunk csak egy hétköznapi felnőttre, mekkora a felelőssége, amikor bármit is mond a gyermekének, vagy a szerelmének. Csak nekünk zenészeknek, előadóknak a gondolataink ki vannak hangosítva: rímekbe szedve, dalokba gyűjtve, –a munkánk által. Ennyi a különbség, de attól lehet még a taxis vagy a zöldséges gondolata is.”

Önkéntes munkáért belépőjegy

A Magnet Bankkal zajlik a közös akciójuk: aki vállal önkéntes munkát néhány meghatározott civil szervezetnél, ingyenjegyet kaphat a futó turnéjuk budapesti koncertjére. Beszélt arról is, hogy a döntésükben közrejátszott-e az, hogy a civil szervezetek az utóbbi időben igencsak meg lettek tépázva itthon:

„Szerintem ez egyszerűen menő. Fiatalos, szerethető, jó helyre megy az energia. Amúgy pedig cukik a civilek. Mindenki civil, nem? Vagy vannak jó civilek, és rossz civilek?” /…. / ” Jó, de ma a kritika is rossz, pedig a kritika nagyon fontos, anélkül hiányossá válhat az önismeretünk, és eltorzulhat az énképünk. Nagyrészt mások véleménye által ismerjük meg önmagunkat. Szerintem legyünk hálásak a kritikusainknak, mert valahol közöttük lakik a valóság, és nem az a fontos, hogy kinek van igaza.”

Tusványos

Meglepő indulatokat kavart, amikor 2016-ban felléptek Tusványoson. Azóta már többször felléptek Erdélyben, többek között Marosvásárhelyen is. Egy újabb meghívást a tusványosi rendezvényre nem utasítanának vissza most sem:

„Miért ne mennénk? Szemmel láthatóan 10-15 ezer ember kíváncsi ott ránk, kötelességünk menni, ha hívnak.”

/A teljes interjú a Magyar Hang március 1-jén megjelent 2019/9. számában olvasható./