A Kossuth-díjas énekessel az Aréna-koncertjéről és a politikus albumairól a Magyar Narancs készített interjút. Szemlénkben Koncz Zsuzsának napjaink közéletével foglalkozó gondolatait igyekszünk olvasóinknak közvetíteni.
Így volt szép…
Az énekesnek ötven éve jelent meg az első nagylemeze, de eszébe nem jutna, hogy március 9-én, a tizenkettedik Aréna-koncertjén ezt ünnepelje. Műsorának címe: Így volt szép…, ám szó sincs búcsúról, inkább afféle összegzése lesz ez sok évtizedes pályafutásának. A helyzet olyan itthon és a nagyvilágban is, hogy inkább afféle „figyelőállásban” vagyunk – mondja. Úgy véli, olyan időket élünk, hogy nehéz hozzáfogni egy vadonatúj munkához:
„Az egyik szemem sír, a másik nevet, amikor azt látom, hogy például az 1976-ban született Ne vágj ki minden fát című szám mennyire aktuális m is, és itt nem csak a címére gondolok. „
Pályája kezdetétől nem érezte jól magát a „szocialista hollywoodi’ díszletek között.
Azt hiszi, ha később nem jött volna létre a szorosabb együttműködés Szörényiékkel, Bródyval, valószínűleg teljesen máshogyan alakul az élete:
„A dalaink mindig is kritikusak voltak, még a 2005-ös verslemezemen is volt éles önkritikát tartalmazó dal, de tény, hogy a 2010 utáni folyamatok olyan mértékben trappoltak bele a személyes gondolatainkba, érzéseinkbe is, hogy az túl sok volt. A Tündérország című lemez még úgy született, hogy eleinte csak kislemezre gondoltam, a nálam maradt Cipő-dalt mindenképpen fel akartam venni. Aztán gyorsan alakultak a dolgok, és elkészült a Tündérország. Olyan dalok is – például a már említett Így volt szép – kerültek erre a lemezre, amelyekben a körülöttünk fortyogó világ evidensen nem tapintható, de a szövegek többsége erős, szókimondó. Ha úgy tetszik, az utóbbi két lemezemen az volt a motiváció, hogy ha „harc van, akkor legyen harc”, mindenütt lehessen hallani. „
„Ha harc van, akkor legyen harc”
Pár évvel ezelőtti interjújában azt mondta
„Mióta manipuláció létezik, azóta megtévesztett emberek is vannak. Hogy nálunk most mennyien lehetnek, az nehéz megmondani, de a manipulatív igyekezet erős, és az mindig sokakra hat. Azt, hogy mire megy ki a játék, csak tippelni lehet.”
Erre a kérdésre ma sem tudja a választ:
„Ha tudnám, akkor politikus lennék. Azt viszont tudom, hogy a materiális, anyagi világ térnyerését ez a mostani hatalom oly mértékben tette magáévá, sőt személyessé, ami nem sok jóval kecsegtet. Nemrég olvastam az interjút azzal az emberrel / George Birnbaummal, a Fidesz egykori kampánytanácsadójával —L.T. /, aki annak idején a Soros – kampány tervezésében is közreműködött, és teljesen kiakadtam azon, hogy Magyarország olyan kezekbe kerülhetett, amilyen például ez az ember is. Ez sokat elárul a mostani hatalom természetéről. Mondhatnám, nincs ehhez közöm, mégis nekem fáj, amikor külföldi barátaim —lengyelek és románok éppúgy, mint a nyugat-európaiak — felelősségre vonóan kérdezik: „Meg vagytok ti őrülve? Mégis, mi folyik nálatok?” Mit mondjak erre? Hiszen a fél világnak valóban kényelmetlenek lettünk.”
A folytatásban, a rosszabbik énünkről.
