Lendvai Ildikó: “Készülünk egy közép-európai reneszánszra”, még csak most?

A miniszterelnök szónokol a Nemzeti Múzeumnál. A beszéd kicsit unalmas, de kétségtelenül van benne némi nyelvújító jelleg. Ugye brüsszelezni a bocsánatkérések után most nem lehet, a Néppárt döntéséig ajánlatos lapítani, de valahogy csak meg kell nevezni az ellenséget, nehogy a közönség kielégítetlen maradjon.

Az Európai Unióra Brüsszel helyett az új szó a „Birodalom”

Ez már a Csillagok háborújában is bevált, onnan támadnak a sötét erők, ezt mindenki tudja. Juncker és Soros fedőneve mostantól nyilván Darth Vader, Orbán valószínűleg átlényegült Luke Skywalkerré, csak épp repülőkkel hasítja az eget űrhajó helyett. A két segítőkész robot, a kicsi meg a nagy, szerepe szabadon kiosztható: talán Rogán és Palkovics. Mi (és az ideutazó lengyelek) előbb-utóbb legyőzzük a Birodalmat, az erő velünk van, a Jedi nemhogy visszatért, de el sem ment országunk éléről, nem megy az istennek se. „Nem volt, nincs és nem is lesz mégoly erős és agyafúrt birodalom, amely ezen változtatni tudna.” Lehet, hogy most éppen kompromisszumokat kell kötnünk (utal a Néppárt előtti meghunyászkodásra), de ez csak átmeneti: „Van úgy, hogy a kiegyezés valóságában kell élnünk, de Kossuth Lajossal álmodunk.” A lényeg, hogy „jogunk van a saját magyar életünkre, ahogyan a kedvünk szerint való”.

Tessék mondani, nekem is?

Mert ha igen, akkor tessék szíves lenni kiszállni belőle, nekem speciel ez lenne a kedvem szerint való.
De van, amivel egyetértek. Például azzal, hogy „készülünk egy közép-európai reneszánszra”. Mert ha csak most készülünk az új reneszánszra, akkor akárhogy nézem, jelenleg még valamiféle új középkorban éldegélünk.
Aztán a befejezés is nagyon tetszett: „A haza mindenek előtt, a Jóisten mindnyájunk fölött!” Csak elfelejtette hozzátenni: „A bérek és az egészségügy mindenki alatt”. Az Unióban -pardon: a Birodalomban- legalábbis