Magyar György: a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság Putyin elleni elfogatóparancsának itthon aligha lehetne érvényt szerezni

A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság statútuma 2002-ben hatályba lépett, de több mint 20 éve halogatják a statútum beiktatását a magyar jogrendszerbe. Így maradnak az értelmezési kérdések. Elvileg Putyint Magyarországon el kellene fogni – hiszen a statútumot megerősítő okiratot a parlament felkérésére letétbe helyezték –, másfelől mégsem, hiszen a bíróság joghatóságával és hatásköreivel kapcsolatos kérdésekben nem létezik kihirdetett hazai törvény. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatai szerint viszont ehhez hasonló esetekben a nemzetközi normákról az Országgyűlésnek törvényt kellene alkotnia, hogy azok a magyar jogrendszer részét képezzék.

Háborús bűncselekményekért viselt feltételezett felelőssége miatt

a napokban nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin ellen a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC), mert megalapozott a gyanú, hogy személyesen felelős ukrán gyermekek jogellenes deportálásáért és átszállításáért Oroszországba. A kiadatási és letartóztatási kötelezettség az ICC-tagországok számára azt jelenti, hogy ha Putyin belép a területükre, őrizetbe vegyék, majd kiadják, hogy utána bíróság elé állíthassák.

A bíróság létrehozásáról szóló római statútumot 1998-ban fogadták el, és ahhoz 2019 májusáig 122 ország csatlakozott, és további 31 állam aláírta, de nem ratifikálta azt. Köztük volt Magyarország is, amely e szándékát a 72/2001. számú országgyűlési határozattal erősítette meg, amit a Magyar Közlöny 2001. november 7-i számában ki is hirdettek. E szerint az Országgyűlés

• megerősíti a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumát;
• felkéri a köztársasági elnököt a megerősítő okirat kiállítására;
• felkéri a külügyminisztert, hogy a megerősítő okirat letétbe helyezéséről gondoskodjék.

Ez utóbbi még ugyanazon év novemberében meg is történt,

ám azóta a jogalkotó más lépéseket nemigen tett, bár a hatályos alaptörvény szerint

„Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját”.

Ha

„Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait”

– ami igen nehezen értelmezhető, inkább talán a szokásjogra utaló fordulat –, lehet, hogy nincs is több dolgunk ezzel. De vajon a nemzetközi bíróság létrehozásáról szóló római statútum e körbe tartozik-e? Ha nem – folytatódik az alkotmány –, a

„nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé”.

A statútum 2002-ben hatályba lépett,

a büntetőbíróság megalakult, sőt 2015 óta Kovács Péter személyében magyar tagja is van, csakhogy több mint 20 éve halogatják a statútum beiktatását a magyar jogrendszerbe. Így maradnak az értelmezési kérdések. Elvileg Putyint Magyarországon el kellene fogni – hiszen a statútumot megerősítő okiratot a parlament felkérésére letétbe helyezték –, másfelől mégsem, hiszen a hágai bíróság joghatóságával és hatásköreivel kapcsolatos kérdésekben nem létezik a Magyar Közlönyben kihirdetett hazai törvény. Az Alkotmány korábbi határozatai szerint viszont ehhez hasonló esetekben a nemzetközi normákról az Országgyűlésnek törvényt kellene alkotnia, hogy azok a magyar jogrendszer részét képezzék. Mindez persze csak elméleti felvetés, mert az orosz elnök mostanában aligha fog Budapestre látogatni.

A bizonytalanság azonban marad,

hiszen ilyen helyzet esetén – vagyis amikor a hágai bíróság háborús vagy emberiesség elleni bűncselekmény miatt valaki ellen pozíciójától függetlenül elfogatóparancsot ad ki – továbbra sem egyértelmű, hogy Magyarországnak mi lenne a feladata. Érdekes különben, hogy a parlament két alkalommal is napirendre tűzte ezt a kérdést, de a Köztársasági Elnöki Hivatal aggályait fejezte ki.

A statútum törvényben foglalt kihirdetése esetén ugyanis módosítani kellene az alaptörvényt,

amely szerint a

„köztársasági elnök ellen büntetőeljárást csak megbízatásának megszűnése után lehet indítani”.

És mi van akkor, ha Hága a magyar államfő ellen adni ki elfogatóparancsot? Ez teljesen abszurd indokolás, mert mi az esélye annak, hogy az államfő – esetleg más, mentességet élvező hazai személy – háborús vagy emberiesség elleni bűncselekményeket követne el? Gyakorlatilag semmi. Ez tehát nem több ostoba kifogásnál.

Forrásaink szerint felvetődött az is, hogy miután az Egyesült Államok – és Oroszország – sem ismerte el a nemzetközi büntetőbíróság joghatályát, lehetett a hazai jogalkotóban valamilyen igazodási kényszer.

Ki gondolta volna, de most Magyarországnak jól jön, hogy félig kimaradt, mert Putyinnal szemben nagy valószínűséggel akkor sem kellene fellépni, ha véletlenül Budapestre tévedne…

(Forrás)