Banánköztársaság
Magyar György: az életfogytig tartó embertelen büntetés alkalmazása miatt az Európa Tanács ismét megtámadta a kormányt
Haladéktalanul hozza összhangba Magyarország a ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó nemzeti jogszabályait az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával – üzente meg az Európa Tanács. Érdemes nekünk egy jelentős nemzetközi fórummal szemben megint kuruckodni, miközben alig több mint hetven elítéltről van szó?
Tíz éves a huzavona
Akár újabb támadásnak is tekinthető a kormány ellen, hogy a strasbourgi székhelyű, 46 tagországot magában foglaló Európa Tanács Miniszteri Bizottsága – amelynek semmi köze az Európai Unióhoz – múlt pénteken felszólította a magyar hatóságokat, hogy haladéktalanul hozzák összhangba a ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztésre (TÉSZ) vonatkozó nemzeti jogszabályaikat az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával.
A huzavona egyébként tíz éve tart, hiszen 2014-ben vált jogerőssé az a verdikt, amelyben elmarasztalták Magyarországot a ténylegesen életfogytiglant kiszabó büntetések alkalmazása miatt.
A strasbourgi fórum szerint az emberi jogok európai egyezménye tiltja a kínzás, vagy embertelen, megalázó bánásmódot vagy büntetést. Az elítélteket a szabadulás reményétől végérvényesen megfosztó szankció pedig ütközik az egyezmény hivatkozott harmadik cikkébe. A bírák természetesen nem azt mondták ki, hogy például egy sorozatgyilkost bármikor szabadon kell bocsátani, hanem csupán azt szögezték le: mindenkinek meg kell adni az esélyt arra, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén valamikor kikerülhessen a rácsok mögül.
„Szükség van arra, hogy az elítéltek életfogytig tartó börtönbüntetése a strasbourgi bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően csökkenthető legyen”
– fogalmazott a bizottság. Majd úgy folytatták: ezt azért látják lényegesnek, hogy az elítélteknek kilátásuk legyen a szabadulásra, illetve a büntetés kiszabásától kezdve biztosítva legyen a felülvizsgálati lehetőség. Ellenkező esetben a rabok gyakran kezelhetetlenné válnak, és a szigorúbb börtönrezsim mellett is veszélyt jelenthetnek önmagukra, a társaikra és az őrökre.
Egyes vélemények szerint ugyanakkor a tényleges életfogytiglan kegyetlenebb büntetés lehet a halálos ítéletnél is.
A kormány korábban engedett valamennyit,
és a büntetésvégrehajtási törvény módosításával hivatalból kötelezővé tette, hogy a TÉSZ-esek ítéletét negyven év után felülvizsgálhassák. A végső szót az ügyükben azonban a köztársasági elnökre bízták. Ráadásul
az eljárás szabályai elég zavarosak, emiatt az Európa Tanácsnak ez a megoldás nem váltotta ki a tetszését. Ráadásul a negyven évet is sokallják, mert az emberi jogi bíróság legfeljebb 25 esztendőre tette azt az időtartamot, ami után elvárható lenne a felülvizsgálat.
Érdemes ezzel kapcsolatban azt is megnézni, tulajdonképpen hány emberről lehet szó
A ténylegesen életük végéig fegyházbüntetésre ítélt személyek száma most nem sokkal haladja meg a hetvenet. Ezen kívül nagyjából 360-an lehetnek azok, akikre ugyan életfogytig vár, de az ő esetükben a bíróság 20-25 év után már lehetővé tette a feltételes szabadulást. Hangsúlyozzuk: ez nem jelent automatikus döntést, mert vizsgálni kell többek között az elítélt fogva tartása alatt tanúsított magatartását, egészségügyi és mentális állapotát. Aki továbbra is veszélyt jelenthet a társadalomra, az rács mögött marad.
Ilyen szabályozás mellett – amit az Európa Tanács sem kifogásol– vajon mi az értelme a kuruckodásnak?
Miért nem veszik figyelembe az emberi jogi bíróság ítélkezési gyakorlatát, amely szerint minden életfogytosnak járna 25 év után az esetleges szabadon bocsátás lehetősége? Másodjára ismételjük:
az esetleges szabadon bocsátás lehetősége! Ez nem azt jelenti, hogy a megátalkodott elítéltet visszaengedik a társadalomba. Rábízhatjuk a döntést egy olyan, minimum öt főből álló bizottságra, amelynek munkájában bíró, ügyész, pszichológus, büntetés-végrehajtási és szociológus szakember vesz részt.
Visszatérve a TÉSZ és a halálbüntetés közötti párhuzamra:
mit remélhet az élettől az, akit 25-30-40 év elteltével esetleg után kilöknek a börtön kapuján?
Az elítéltek átlagéletkorát illetően nincsenek nyilvánosan hozzáférhető pontos adatok, így csak azt tudjuk, hogy csaknem hatvan százalékuk a 18-34, nem egészen negyedük százalékuk a 35-44, tizennégy százalékuk a 45-54 éves korcsoportba esik, a náluk idősebbek aránya pedig mindössze 5 és fél százalék. De mondjuk az a fiatalember, aki valamilyen „főben járó bűncselekmény” miatt eltöltött 30 évet a börtönben, és ezalatt egyetlen nyugdíjra jogosultságot biztosító munkanapot sem szerzett, hol fog az ötvenes évei derekán elhelyezkedni, és egyáltalán öregségére mit kezd magával?
A tényleges életfogytiglan tartó, embertelen büntetés alkalmazása miatt vívott küzdelem helyett a humanitárius szempontokat kellene előtérbe helyezni a szabadulás reményének biztosítása mellett.
Szerző
